1.- Sziklatenger
Hölgyek! Jó olvasást!
S.
Harmadik nap:
- Csessze meg! Tudtam, hogy ez nem volt jó ötlet - ráztam le lábamról a homokot, ami nedves cipőm minden szegletébe behatolt és ujjaim már fájdalmasan dörzsölődtek egymáshoz. A leglehetetlenebb terep, ami létezhet! Morogtam magamban.
Átléptem a homokbuckát egyenest bele egy újabb pocsolyába. Hát persze! Magamban zsörtölődve, a víztócsa szélén toporzékolva adtam teret frusztráltságomnak. Csak pár pillanatig, csak másodpercekre hagyhattam, hogy dühöm eluralkodjon. Többet nem. Mégha életnek nem sok jelét láttam jelen pillanatban, akkor is résen kellett maradnom. Ez már csak egy ilyen világ. A rémálmok világa. Szerény személyem szerint. Bár Wergo-nak eltérő véleménye volt, a nedves homok az ujjak közt még számára is dobogós helyet kapott a legidegesítőbb zavaró tényezők ranglétráján.
Valószínűleg jóízűen nevetne, ha látná mit össze szerencsétlenkedek. De a közel két és félszer nagyobb farkas szörnyeteg már nem volt velem. Magamra maradtam. 3 napja egyedül jártam a kihalt, sziklás vidéket, amit olykor-olykor megszakított egy tüskés ágú bozótos. A lakatlansága, mi kezdetben előnyt jelentett számomra, egyúttal a hátránya is volt. Kevés víz, kevés növény és még kevesebb élelem, amire vadászni lehetett. Bár állandó nedvesség gyötört és folyamatosan eláztam, csak nagy ritkán bukkantam iható vízre ezen az isten háta mögötti pusztaságban. A tűző nap nem perzselt, hiába volt felhőtlen az ég, de a fojtogató párában minden lépés izzadsággal járt. Minden órában, szinte percre pontosan 5 percre leszakadt az ég és a derűs, napsütötte ragyogást meleg, nyári zápor váltotta fel. A jelenség és a hőmérséklet egyszerűen nem passzolt a tájhoz! Nem tudtam hozzászokni, hogy egy sziklasivatagos terepen, hogy' a francba lehet esőerdőt megszégyenítő pára és... eső?! És ha ez nem lett volna elég, a lezúgó csapadék, ami majdnem azonnal el is tűnt a talaj repedéseikben, sós volt! Mégis milyen világ az, ahol tengervíz esik az égből?!?! Hogy a fenében képes itt bármi is életben maradni?!
Összeszorítottam fogam és nagy levegőt vettem. Tovább kell mennem! Szállást kellett találnom éjszakára. A nappali menet még könnyedt, egészségügyi sétának számított a szomszéd parkban az éjszakai felálláshoz képest, mert éjjel... éjjel minden feléledt. Szó szerint. Éjjel, pontosan az esti szürkület kezdetén kísérteties morajlás hallatszik és a kövek remegni kezdenek. A talaj vibrál és kiugrik a lábad alól, ha nem vigyázol. Homok hömpölyög a sóderszerű hordalékkal és hasadékokba gyűlnek magukkal rántva letört gallyakat vagy tetemet. Reggelre megváltozik a táj és kezdheted elölről a napi útvonal tervezését. Persze, csak ha túlélted az éjszakát.
Vizes helyek. Vizet kell találnom. Ismételgettem magamban. Voltak pontok, ahol éjszaka is nyugalom honolt. Néhány, elszórtan található rész, ahol a víz napközben megmaradt és pocsolyákba gyűlt. Ahol a sziklák peremén sárga kristályos anyag szegélyezte a megmaradt víz korábbi vonalát. Wergo szerint a neve 'suelphlos' kristály. Elmondása alapján, roppant mérgező, szinte kibírhatatlan szaga van és könnyedén meggyullad száraz állapotban. Visszaemlékeztem a tanácsára. "Ahol suelphlos szegélyezi a víz szélét ott esténként a sziklák is holtak." Nem tetszett az ötlet, hogy valami szabadon álló méreganyag mellett töltsem az éjszakáimat, de a bokatörés sem hiányzott. Wergo minden eddigi tanácsa az életemet mentette meg és most sem állt szándékomban eltérni tőlük. De nem volt egyszerű dolgom így se.
- Idióta! Miért nem vagy itt?! - csuklómon levő kendőmmel homlokomat törölgettem. Aznap vagy ötödszörre öntött nyakon a bizarr zápor és sütött ki újra a nap. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha olyan szaglásom lenne, mint neki! Nem éreztem a kibírhatatlan szagot, aminek vezetnie kellett volna és nem is láttam 2 másodpercnél tovább megmaradó vízfolyást. Csupán egyöntetűen, áthatóan felperzselt föld szaga szállt mindenfelől a döglesztő párában.
***
Órákkal később végre megpillantottam egy sor, sárga kristályosodás borította tócsát, amik egy csörgedező patakhoz vezetett. Két partján vastag rétegekben állt a 'suelphlos'. Megkönnyebbülve ugyanakkor gyanakodva hajoltam egészen közel a furcsa krisztályhoz. Megérintettem. Semmi. Megdörzsöltem... szintén semmi. Letörtem egy darabkát belőle és óvatosan megszagoltam, majd tenyeremet homlokomra csattantva rogytam le a koszba.
- Szent Ég! Szóval erről beszélt! - a kristály darabkának erősen puskaporra vagy gyufára emlékeztető szaga volt és a korábbi infókat felidézve, fáradt vigyor szaladt a számra. - Kén! Hát persze!
***
Halli,
Meg is jöttem a folytatással! :D Remélem kipihentétek magatok és jól indult a nyári időszak első néhány napja. ^^
Többrészes kezdést ígértem és be is tartom. A következő képpen csináljuk: Marathon-i Hétvége! Péntek, szombat, vasárnap... minden nap feltöltök egy-egy új részt. Már csak azért is így, hogy megmaradjon a várakozás öröme az egyes fejezetek közt. ;*
No meg, ezalatt a 3 nap alatt borítóterv versenyt hirdetek! Ennek a kötetnek olyan borítója lesz, amilyet ti szeretnétek (javaslatok alapján én készítem) vagy, amit ti készítetek (ez szavazósba is fordulhat). Az első néhány fejezet olvasása után, vagy akár már mostantól kíváncsian várom, mit gondoltok megfelelő borítónak. *.*
Köszönöm nektek a sok bátorítást és kommentet az előző kötetből:
Shina
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro