Másnap reggel Jimin mellett ébredtem. Sose aludt a földön, meg nem is engedném neki soha. Kimásztam az ágyból, majd elmentem fürdeni, aztán le a konyhába kérni Jintől valami reggelit. Jin a komornyikunk a háznál. Bár én inkább úgy tekintek rá mint a 2. anyàmra, hiszen ő az aki gondoskodott rólam sok ideig, míg anya nem ért rá velem foglalkozni egy kicsit se.

- Jungkook, ma el kellene menned valahova.- komolyodott el Jin, mikor már megettem a reggelimet amit hozzá kell tennem rettentő finomra csinált meg.

- Hova?- emeltem fel a szemöldököm.

- Délután elmondom, hogy hova, ha már nem lesz itt Jimin és Taehyung is egy kicsit lenyugszik. Elég ideges volt ma reggel. Azt mondta ebédre vissza ér.- nézett az órára.

- Ühm.- bólintottam, majd felálltam az asztaltól.- Köszönöm szépen, nagyon finom volt.- mosolyogtam, majd felmentem a szobába, ahol Jimin már átöltözve várt.

- Elmegyünk ma egy buliba?- vigyorgott.

- Hova?- néztem összeszűkített szemekkel, ugyanis azokra a helyekre ahová eddig vitt, onnan nem kerültem ki úgy, hogy ne csüngött volna rajtam minimum 4 csaj.

- Valami J-Hope rendez házibulit és megvagyunk hívva. Legalábbis nekem ezt mondta Jackson.- vont vállat.

- Dolgom van bocs. De ha ráérek akkor beugrok.- mosolyogtam.

- Igaz is... fontos a mai nap...- suttogtott.

- Mi?- kérdeztem rá azonnal.

- Semmi.- mosolygott, majd megragadta a csuklóm és lerántott az ágyra, majd elkezdett csikizni mindenhol.

- Eh...légh...- sipítoztam a nevetéstől fulldokolva.- Chihimm...- folyt le egy könny, mire azonnal abba hagyta.

- Mi...mi a baj?- kérzdezte sokkolva.

- Annyira csikiztél, hogy nem bírtam.- kuncogtam el magam.

- Jajj te!- törölte le a könxcsepoet az arcomról, majd felallt derekamról és felsegített.- Ne haragudj de mennem kell. Ugye nem nagyon nagy baj?- nézett rám boci szemekkel.

- Menj csak te barom.- nevettem.

- Most miért vagyok barom?- nevetett fel ő is.

- Mert azt mondtam.- kacsintottam, majd kitoltam az ajtón és egyenest levezettem a kijárati ajtóhoz, azonban nem számoltam azzal, hogy Taehyung jött be a házba, így azonnal leálltam minden mozdulattal és nem tudom miért, de kővé dermedtem.

Jimin észre vette, hogy se mondani, se csinálni valamit nem vagyok képes, ezért átkarolta a vállam és magával húzott az ajtótig, ahol Taehyung már gyilkos pillantásokat vetett Jimin felé és ezt Jimin is viszonozta Taehyung felé.

- Akkor szia!- ölelt meg, amit ahogy tudtam viszonoztam, majd erőt véve magamon, elléptem ő pedig mosolyogva hagyta el a házamat.

- A faszt nem a pasid!- morgott, minek következtében még a vér is megfagyott bennem.

Nem Kook! Nem szabad megijedni! Tessék szépen, értelmes ember módjára válaszolni neki, hogy Jimin már születésed óta a legjobb barátod!

- Semmi közöd hozzá!- jött ki hírtelen a számon.

Mi? Nem is ezt akartam mondani!

- Mármint...- kezdtem bele, de ő csak kuncogva felment a szobájába, én pedig egy hatalmas sóhaj után elkezdtem keresni Jint.

Nem nagyon kellett sokáig keresnem, hiszen a kedvenc helyén volt,mint mindig. A konyhában csinált valamilyen sütit. Minden esetre jó illata volt azt meg kell hagyni.

- Mit akartál nekem mondani? Hova kell mennem?- ültem le a pultra, amit mérges tekintettel díjjazott.

- Leszállnál?- emelte fel a szemöldökét.

- Bocsánat eomma.- pattantam le.- Nos?

- Anyukád arra kért, hogy... Mivel most van 2 éve... Tudod, hogy Yoongi... Vihetnél neki valami szép virágot.- mosolyodott el lágyan, én viszont hangtalan sírásba kezdtem.

Lehajtottam a fejem és csak hagytam, hogy a sós könnycseppek lefollyanak az arcomról.

2 éve, hogy meghalt. 2 éve, hogy elveszítettem azt akit a világon a legjobban szerettem és még most is szeretem...