Úgy volt ahogy azt képzeltem. Jimin full idegesen köszöntött. Igazából megértem. Én is ilyen lennék, ha a legjobb barátom ott hagyna egy másik pasiért. Csak sajnos az a másik pasi Taehyung volt.

- Szia!— köszöntem el tőle, majd beültem a kocsiba, ahol Jin már vár.

- Indulhatunk?— kérdezte.

- Ja!— bólintottam.

Az út további részében csendben ültem és néztem ki az ablakon. Elgondolkodtam. Tae-nek még élnek a szülei? Vagy esetleg meghaltak? Anya biztos tud mindent és Tae is. Mivel Tae nem akarja elmondani, ezét muszáj leszek anyától megkérdezni a dolgokat. Furcsálva vettem észre, hogy a ház előtt egy csomó rendőr van. Ezek mégis mit keresnek itt?

- Ajjajj...— húzta a száját Jin.

- Azonnal parkolj le!— utasítottam, amit meg is tett.

Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból, majd a ház felé vettem az irányt. Megláttam Tae-t, ahogy bilincsbe verve viszi ki egy rendőr. Anyát is megpillantottam, aki szintén ugyan olyan döbbent volt mint én.

- Mi a fasz folyik itt?!— kérdeztem kétségbe esetten.

- Nyugodjon meg kérem!— szólt rám az egyik.

- Tae!— kiabáltam utána.

Szomorú arccal rám nézett, majd hagyta betuszkolni magát a kocsiba. Urrá lett rajtam a pánik. Mi van, ha börtönbe csukják? Egyáltalán miért? Mi van, ha nem látom többé? Idegesen túrtam a hajamba, majd anya felé fordúltam.

- Te komolyan hagytad ezt?!— kiabáltam vele.- Mit tett?!— fakadtam ki.

Könnyeim utat törtek maguknak és csak sírtam. Amint Jin is ide ért, szorosan átölelt, majd nyugtatgatni kezdett. A fejemben csak úgy cikáztak a kérdések. Miért? Miért? Miért? Mit tehetett? Miért nem mondott nekem semmit???

Miután elmentek a rendőrök, anyának estem. Szorosan a falhoz nyomtam a nyakánál fogva. Nem akartam bántani, se megijeszteni. Egyszerűen csak egyszer viselkedne legalább anya módjára.

- Mi a büdös kurva anyja folyik itt?— sziszegtem.

- Meg...— próbálta mondani.

Egyhítettem a szorításomon, hogy tudjon beszélni, de még mindig nem engedtem el.

- Megölte... a.. szül...— ennyi kellett.

Azonnal elengedtem és felrohantam a szobámba. Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót és próbáltam válaszokat keresni. Hogy tehette ezt a szüleivel? Mi oka volt rá?

- Jungkook...— kopogott Jin az ajtómon.

- Mivan?— kiabáltam ki.

- Nyisd ki!

- Nem!— tiltakoztam.

- Ezzel nem segítesz Tae-nek...— sóhajtott.

Igaza van. De mégis mi a faszt tudnék én tizenhat évesen segíteni? Semmi hasznom nincsen. Nem ér semmit ez a kibaszott életem ami most van! Legszívesebben most azonnal lőném magam fejbe...

- Anyukád elment megvédeni Tae-t és segíteni neki...— ment el végül.

Ennyire hülye én se vagyok. Védheti anya bármennyire is Tae-t akkor is a legjobb esetben öt év börtön lesz az ítélet. Persze csak, ha beismeri és nem találnak olyan embert aki valószínűbb, hogy Tae helyett ölte meg a szüleit. Bármi is történik én kihozom onnan, ha bele döglök is! Nem hagyom ott!