Az ebéd alatt végig éreztem magamon Zoé tekintetét. A család egész végig beszéltek Krisztoferről és Elláról de valahogy Zoéról nem eset szó. Sőt amikor valamin nevetett az anyja szúrós pillantást vetett rá mire Zoé azonnal elhallgatott. - Na és Krisztina te hogy állsz a fiúkkal? - mosolygott rám Erzsi. - Hát öhmm sehogy - kínomban inkább ittam hogy ne lássam azokat a fura pillantásokat.
- Hogy hogy? Pont abban a korban vagy hogy pasizz - mosolygott tovább mire anyám is fel szólalt - Leszbikus - erre Erzsi mosolya lefagyott és inkább témát váltott. Eldöntöttem hogy inkább csendben maradok, ez túl kínos nekem. Hirtelen Zoé meg rúgott az asztal alatt, így vissza rúgtam, de véletlen Krisztofer lábát találtam el.

- Már megint nem bírsz magaddal? Inkább menj fel és hallgasd a hülye kis leszbikus zenéid faszt se érdekel csak szűnj már meg. - állt fel ordítva Krisz az asztaltól. Zoé könnyes szemekkel végig nézett az asztalon, majd fel futott. - El nézést kérek érte, nagyon rossz lány sajnáljuk. - nézett le szégyenkezve Erzsi. - Nem Zoé tehet róla. Én rúgtam meg Kriszt sajnálom.- álltam fel az asztaltól. - Ha most nem bánják én felmegyek és elnézést kérek Zoétól hogy miattam került ilyen kellemetlen helyzetbe. Köszönöm nagyon finom volt az étel." Indultam el fel a lépcsőn. Igazából nem volt nehéz megtalálni Zoé szobáját, az ajtó tele volt szivárványos matricákkal és belülről ordított Girl in red-től a Bad idea. Először bekopogtam de nem érkezett válasz, így beljebb mentem.  Az egész szobát kék fény borította a LED lámpának köszönhetően. Zoé ott feküdt az ágyon és csukott szemmel élvezte a zenét, amit én most kikapcsoltam. - Hé ez a kedvencem - ült fel és felém nézett.

- Ülj le - mutatott maga mellé majd lekapcsolta a LED fényt és végre láthattam smaragd zöld szemeit amiket most könnyek borítottak.
- azta kurva milyen szép szemeid vannak - töröltem le sós könnyeit az arcáról, mire felröhögött.  - Figyelj sajnálom hogy miattam ez történt. - kezdtem el játszadozni vékony ujjaimmal. - Semmi baj, már megszoktam. - mosolygott rám mire eleredtek könnyeim.  - Bocsánat én nem akartam sajnálom - kezdtem el zokogni mire Zoé a mutató ujjával fel emelte az állam és puha ajkait az enyémre tapasztotta. Lassan csókolt figyelve arra hogy nehogy elrontson valamit. -Ezt vedd úgy hogy meg bocsájtottam - nevette el magát. Mire kinyitottam kávé barna szemeim, a szobámban találtam magam, Zoé nélkül. Körbe néztem magam körül, az órám 9:43at mutatott, reggel van. De ez nem lehet! Nem rég még Zoé ajkai melegségét éreztem magamon, most pedig itt fekszek az ágyamban. Le ballagtam a konyhába, ahol anyukám éppen készitette a reggelit.

- Szia kicsim felkeltél?- mosolygott kedvesen. - Anya hol van Zoé? - tértem a lényegre egyből, mire anyukám kérdő tekintetét kaptam. - Ki az a Zoé?-