Újabb nap, újra barátok nélkül és újra magányosan. Rá nézek régi beporosodott órámra, 8:23. Hála égnek minden szentségnek nyári szünet van, így nem kések el sehonnan. Piros duzzadt szemekkel és fáradt tekintettel bagtattam le a konyhába.

- Jó reggelt édesem - puszilta meg fejem bubját, az anyukám.  - Csináld meg az ágyad, majd menj le üzletbe ha nem nagy kérés. Ó és ebédre át megyünk az új szomszédokhoz. - adta ki a szokásos utasításokat és, VÁRJUNK CSAK!

- Új szomszédok? - néztem tenger kék szemeibe az én barnáimmal. - Igen Krisztina, na de én megyek a munkába, ebédre otthon vagyok légy jó, szeretlek - puszilta meg ismét kócos fejem. - Szeretlek - mondtam álmosan majd vissza bújtam puha és meleg ágyamba. Vissza aludni már nem tudtam, így végül maradtam a filmezésnél. Miután végig néztem egy hülye romantikus filmet és össze takarítottam szivárványos szobám, ismét le ballagtam barna fa lépcsőn. Ezúttal nem találtam senkit sem odalent. Az óra csendben ketyegett. Tik tak tik tak tik tak. Úgy utálom ezt a hangot. Az óra szerint nemsokára ebéd idő, viszont anyám sehol. Megfeledkezett volna rólam és át ment egyedül? Nem, nem az kizárt. Miközben próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat egy epres hideg tea kiséretében, kinyílt az ajtó.

- Otthon vagyok menj öltözz át lassan mennünk kell - mosolygott anyukám a bejárati ajtóból. Szót fogadóan fel rohantam és felvettem a legszebb ingem egy farmer nadrággal. Egyszerű zöld mintás ing volt, és egy fekete szaggatott farmer, hozzá pedig egy unalmas fekete vans márkájú cipő. Igen nálam ezekből áll egy ünnepi öltözék. Világos barna rövid hajam csak megfésültem, mivel felkötni nem igazán lehet. Le rohantam és egyből a kijárati ajtóhoz vettem az irányt.

- Mehetünk? - mosolygott továbbra is anyukám. Egyszerű mosolygós kedves barna hajú nő volt. Mindig is ő volt a példaképem és szerintem szerencsés vagyok hogy ilyen anyukám van. Bólintottam egy aprót majd kiléptünk a barna szintén fa ajtón. Nem kellett sokat sétálni mivel itt laknak rögtön a melletünk lévő házban. Illedelmesen bekopogtunk mire egy 20as éveiben járó fiú nyitotta ki nekünk.

- Helló maguk a szomszédok ugye? - szólt hozzánk kicsit rekedtes hangjával. - Igen mi volnánk - mosolygott anyám mire a fiú félre állt,  jelezve hogy menjünk be. Bent már az asztalnál ült egy kb 40 éves férfi és egy kis lány, a pultnál pedig ott tevékenykedett egy szintén 40 éves nő.  - Jó napot! - köszöntem hangosan mire szegény nő megijedt és ugrott egyet.
- Ti már itt vagytok? Üljetek le mindjárt kész az ebéd. - mosolygott kedvesen. Hosszú szőke haja volt és kék szemei. Helyet foglaltam stílusos fából készült széken és vártam az ételt, de aztán az emeletről megszólalt az egyik kedvenc zeném. Girl in red - we fell in love in october. Mosolyogva anyámra pillantottam, aki szúrós pillantást vetett rám, jelezve meg ne merjek szólalni.

- Krisztofer kérlek szólj a húgodnak hogy kész az ebéd. -  fordult a fiú felé a férfi az asztal túl oldaláról. - Jaj ne haragudjatok még be sem mutatkoztunk - vette le magáról virág mintás kötényét a nő. - Erzsi vagyok. Ő a férjem józsi ő ott pedig  a közös kislányunk Ella. - emelte ki a közös szót. - a nagyobbik a Krisztofer aki az első házasságomból származik, és fent aki üvölteti ezt a hülye zenét, ő a mostoha lányom Zoé.-
Mondta a nő némi undorral a hangjában. - Nagyon is jó ez a zene, az egyik legjobb - mosolyogtam rá a nőre kicsit sem kedvesen, mire anyám megfogta a kezem, hogy nyugodjak le majd hirtelen kiabálás hallatszott.

- Le fogsz jönni és pont. - húzta maga után a lányt Krisztofer. Hosszú sötét barna haja volt alulról kékre festve. Egy septum piercing foglalt helyet az orrában. Fekete papucs, fiús szürke rövid nadrág és egy hatalmas szürke póló amiben ketten is elvesznének.
- Woah - csúszott ki véletlen repedt ajkaim közül mire a lány felröhögött.
- Na ez érdekes lesz - túrt bele hajába és mosolyogva helyet foglalt mellettem.