A csapat fél óra múlva már készenállt.
A doki jött vissza. Éppen szemlét tartott a csapatokon.
Éppenséggel miért is?
Mert harcra készültek.
A hajók feltuningolva.
Fegyverek beélesítve.
A harcosok készenlétben.
Minden készenállt a mindent elődöntő csatához.
- Nos, hogy érzitek magatokat? - kérdezte Dr. Hex.
- Kicserélve, és frissen megyünk ütközetbe. - mondta Morti komoran.
- Kapunk hajót is? - kérdezte Ice.
A doki mosolygott.
- Természetesen!

Pár perc múlva már egy Scuy - 12 - es vadászgép boldog pilótái lehettek.
- Ezt nem hiszem el! - lelkendezett Kaiju.
- Jól van srákok, felszállás!
Ice az alsó lövegeket foglalta el, Morti a felső ágyúknál állt készen, míg Kaiju vezette a hajót.
- Remélem, semmi gond nem le -
BOOOOOOOOOM!!!!!
Egy lövés találta el a hajót. Aztán 10 lövés zúgott el mellettük.
- Minden hajónak, utánam! - kiabálta Kaiju a mikrofonba.
- Tűz!! - sivította Morti.
- Dettó! - viszonozta Ice.
A kis Scuy űrhajók manővereztek a ellenséges tűz között.
Ekkor ellenséges Starlet vadászok tüntek fel.
- Azok meg.. mik? - kérdezte Morti hitetlenkedve.
- Olyanok, mint a Star Warsos TIE vadászok, csak átalakítva. - darálta Kaiju.
- És most mit tegyünk? - kérdezte az egyik pilóta a mikrononba.
- Kevesebb duma és több támadás! - kiáltotta Ice.
A harctéren hajók cikáztak, vadászok lötték egymást, gépek robbantak fel.
A pilóták csak azt érzékelték, hogy a Phobos 2 és a Galactia egymást támadja.
- Pilóták! - kezdte Kaiju - a század egyik fele jöjjön velem. A másik pedig fedezzen minket!
A minkrofonban egymás után hangzott a sablonszöveg:
- Értettem!
Egy olyan helyen jártak, ahol volt egy szellőző. Pont befért rajta legalább 6 vadászgép.
- Rajta, ott bejuthatunk!
- Értette- ÁÁHH!!!
Morti rémülten hátranézett. Néhány Starlet megtámadta őket. Úgy látszik, nem fedezték őket.
- Gyorsan!!!
Már csak 100 méter választotta el őket a nyílástól. Ekkor Kaijunak támadt egy jó ötlete.
- Ice! Hekkeld meg a központi számítógépet, és ha szólok, zárd le a szellőzőt!
Ice elvigyorodott.
- Értettem, parancsnok!
50 m.
40 m.
30 m.
- Mindjárt.... Ottvagyunk... Ezaz...
20 m.
10 m.
- Most Ice!
Bejutottak.
Ice gyorsan lezárta a szellőzőt.
Mögöttük dörrenés hallattszott.
- Ezaz, sikerült!! - lelkendezett Kaiju!
- NEM SOKÁIG ÖRÜLHETSZ KIS BARÁTOM, GYORSAN VÉGZÜNK VELETEK...
- Mi a jó...

A csapat utólag rekonstruálta a történetet.
Az elektromos csapdák bekapcsoltak, szétrázták a vadászgépeket, tönkretették az áramköröket, meg mindent.
Zuhantak.
- Jáááááájjjj!!!!!!!!!!
RECCS!!
Megérkeztek.
A csapat kikászálódott.
- Aú, a fenekem! - mérgelődött Morti. - Amúgymeg hol vagyunk?
Egy hatalmas laborszerűségben voltak. A labor közepén egy reaktorszerűség volt.
- Csúcsmodern itt minden... - ámult Kaiju.
- Pontosan.
A csapat megrezzent. Lassan megfordultak. Egy professzor állt előttük. Kiborgkinézete volt, lila szeme, lila köpenye, és kék nadrágot viselt.
- Ön kicsoda? Viszont ismerős valahonnan...
Az idegen megszólalt.
- Civil nevemen Bauergard. De igazi nevem... Heh... Csak szólítsatok Portaliusnak! És ha jól sejtem, azért jöttetek, hogy legyőzzetek! Én mindig készenállok! Tényleg nem vagyok ismerős?
Majd az leszek... Super3-as...

Közben egy táskát csatolt fel a hátára, amiből aztán fémkarmok nőttek ki.

A csapat egymásra nézett.
- Végső bunyó? - kérdezte Morti.
Ice és Kaiju elszántan bólintottak.
Aztán szembefordultak Portaliussal.