Másnap reggel Honomi fáradtan ült fel az ágyában.

Úgy érezte magát, mint akit fejbe vertek.

Temari felé nézett, aki még mindig békésen aludt az ágyában.

A lány elmosolyodott a szőke nyugodt arcát nézve.

Ásítás közben nyújtózkodott egy nagyot, megdörzsölte szemeit, majd felállt és kisétált a folyosóra.

Ott Kankuróval és Gaarával találta magát szembe.

- Jó reggelt – köszönt a bábhasználó vigyorogva.

- Jobb reggelt – ásította a lány. – Kényelmes volt az ágyatok?

- Tökéletes volt – vakarta meg hasát Kankuro.

Honomi intett, hogy kövessék az étkezőbe.

A család egy része már ott tevékenykedett.

A harmadik lány, elhaladva apja mellett, egy csókot nyomott a fejére.

- Jó reggelt, édcsapa, anya.

- Szervusztok – morogta az apja. – Ma edzés után elmész Nanával ruhát nézni...

- Tehát azért vagy ilyen jó kedvedben – ült le az asztalhoz a lány, majd maga elé vett egy bögrét és megtöltötte kávéval. – Tiszteljük meg a kávét egy perces néma csenddel, amiért a nehéz reggeleken hű társa az embernek.

- Ámen – mondta Katsuma.

- Ámen – emelte meg a bögréjét Goro, majd beleivott.

Honomi belemosolygott a bögréjébe, majd apja felé fordult.

- Ma melyik osztállyal leszek?

- A másodikosokkal. Kuro is ott lesz.

- Kuro? – csapta le az asztalra a kezében tartott tárgyat a lány. – Haza jött? Mikor?

- Még tegnap este. Át is jött, hogy beköszönjön neked, de te akkor már aludtál. Nem akart felkelteni.

Honomi a fejét rázva háborgott magában.

Kuro egyhónapos küldetésen vett részt. Mielőtt elment, állandóan együtt voltak. Elválaszthatatlanok barátok voltak.

Szinte testvéreknek is mondhatták volna egymást.

Gaara kíváncsian fürkészte a lány arcát. Feldúltnak látszott és megbántottnak.

„Mégis ki az a Kuro? Ha esetleg a barátja, tényleg nem kellene erőltetni ezt az eljegyzést. Én nem szeretnék senki útjába állni. De lehet, csak túlgondolom és csak simán barátok. Majd ma kiderül... Remélem..."

Az étkező lassan megtelt rikácsoló fiatalokkal.

A két homoki testvért nem zavarta a hangzavar, igazából szerették is ezt a nyüzsgést.

- Honomi! – kiáltotta Nana. – Ma velem jössz ruhát nézni!

- Juhé – tettetett lelkesedést a lány. – Csak mi ketten? Édes kettesben? Romcsiba?

- Temari is jön, meg a barátnőm, Mei.

- Hogy hova megyek? – jelent meg Temari. – Jó reggelt mindenkinek!

A család mosolyogva intett neki, majd újra veszekedni kezdtek.

- Ma megyünk megkeresni a tökéletes esküvői ruhát!

Amikor befejezték a reggelit, felvonultak a szobájukba és készülődni kezdtek az iskolába.

A három testvér sokáig gondolkodott, hogy fegyverüket magukkal vigyék-e, de végül felkapták hátukra őket.

Honomi rögzítette a combjára fegyvertartóját, és hátára vetetette két katanáját.

- Mehetünk? – fordult a szőke lány felé, miközben befonta a haját.

- Igen – állt fel a lány az ágyról.

Kimentek a folyosóra és megvárták a két fiút.

Miután ők is kiléptek szobájuk ajtaján, azonnal indultak az utcára.

Ráérősen sétáltak az iskola felé.

Honomi út közben minden ismerősének odaköszönt, a gyerekeket megölelgette és kitartóan tűrte a felé rohanó többi csöppséget.

- Jó népszerű vagy a gyerekek körében – jegyezte meg Temari.

- Én vagyok értük a felelős. Minden gyereket fel kell jegyeznem, hogy tudhassam, mi kell nekik. Gyakran kapok olyan hívásokat, hogy nincs elég pénze a családnak. Én olyankor próbálok minden követ megmozdítani, hogy ezt megoldjam. Még ha pénzzel nem is, élelmet mindig tudok nekik biztosítani. Kuro szüleinek csemege boltja van, ők szoktak ebben segíteni nekem.

- Ki ez a Kuro? –kérdezte Kankuro.

- Egy nagyon régi, jó barátom. Régen csapattársak voltunk – magyarázta a lány, majd megállt. – Itt vagyunk, gyertek, menjünk azonnal a terepre.

„Tehát csak barátok." – nyugodott meg Gaara.

Beléptek a vaskapun, balra fordultak és az iskola mellett elhaladva, elérték a hozzá tartozó, hatalmas területet.

A rácskerítés mögött padok helyezkedtek el, amin a kisdiákok ücsörögtek, Honomiékra várva.

- Honomi kisasszony! - kiabálták a gyerekek, meglátva a lányt és felé szaladtak.

- Hé! Szevasztok!

A gyereksereg mögött egy magas, izmos fiú alakja látszott.

Szőke haja kócosan meredezett az ég felé és még fáradtabb tekintete volt, mint Honominak alig pár órával ezelőtt.

- Nocsak, egy ritka sárkány faj – vigyorodott el. – Mizu, Honomi?

A lány visszamosolygott társára.

- Minden rendben van. Nana kiidegelt, ma megyünk ruhát nézni. Lehet nem lesz esküvő, mert közben...

- Megfojtod – fejezte be nevetve a fiú a mondatot. – És ők kik?

A három ninja bemutatkozott a fiúnak.

- A Kazekage? – döbbent meg. – Ó, ez megtisztelő, hogy te is itt vagy. Mesélnétek kicsit a gyerekeknek Homok faluról?

- Hogyne – bólintott Temari.

A gyerekek leültek a padokra és érdeklődve hallgatták az információkat. Volt aki, jegyzetelt is közben.

Honomi és Kuro mosolyogva nézett végig a kíváncsi arcokon.

Nem volt nehéz lekötni az érdeklődésüket. Mindent meghallgattak.

Az első sorban egy kisfiú a magasba lendítette a kezét.

Kankuro megállt a mesélésben és intett, hogy felteheti a kérdését.

- Mutattok valamit?

- Mit mutassunk? – kérdezte Temari levéve a hátáról legyezőjét.

Kankuro hasonlóan tett, kihúzta a legfelső tekercset és megtámasztotta a lába mellett.

Gaara körül kavarogni kezdett a homok.

Minden kis csöppség ámulva figyelte őket.

- Én bábhasználó vagyok – kezdte Kankuro. – Három bábom van. Varjú, Fekete hangya és Szalamandra. Most Szalamandrát fogom megmutatni nektek. Ő egy pajzs bábú.

Kezével egy jutsut formált és a földön egy nagy puffanás után, egy hatalmas, négylábú fabáb jelent meg. Hangosan kattogott, ahogy Kankuro irányította a csakra fonalakkal.

- De menő! – ámuldoztak a gyerekek, majd Temarihoz fordultak.

- Az én fegyverem szél típusú. Több fokozata van, de most inkább nem mutatnám be egyiket sem, ha nem probléma – szabadkozott a lány szétnyitva a legyezőjét.

Ezt már inkább a lányok csodálták meg, de akadtak fiúk is, akiknek elnyerte a tetszését.

Gaara karba tett kézzel állt a várakozó gyerekek előtt.

- Nem igazán tudom, hogy mit mutathatnék – vallotta be.

- Az abszolút védelmedet be tudod mutatni – mosolygott rá nővére, majd távolabb állt. – Feléd dobok egy shurikent, oké?

Öccse bólintott, majd várt.

A szőke lány felé hajított három kést, mire testvére előtt egy homokpajzs jelent meg.

- Eddig ez a legmenőbb! – ámult el az egyik fiú.

- Mit szólnátok, ha látnátok valamelyiket küzdeni? – kérdezte hirtelen Kuro.

A gyerekek erre teljesen felbuzdulva kezdték kitalálni, hogy melyik homoki, melyik tea országival küzdjön meg.

- Hé, hé – szólt közbe Honomi. – Ez nem hinném, hogy jó ötlet.

- Szerintem tökéletes – hallatszott a hátuk mögött egy hang.

Honomi kíváncsian fordult hátra, hogy ki lehet az, amikor apjával találta szembe magát.

- Apa...

- Lássuk a lányom és Sivatagi Gaara mérkőzését – mondta az Inukage.

A két fiatal meglepetten nézett egymásra.

Honomi egy ravasz mosolyra húzta a száját.

- Hát, legyen. De előre szólok, Kazekage Uraság... Nem fogom visszafogni magamat. Elvárom, hogy te se.

Gaara bólintott, majd amikor a gyerekek a kerítés mögé mentek, távolabb álltak egymástól.

- Kész álltok? – kiáltotta Kuro. – MEHET!

Honomi kezdésnek négy dobócsillagot hajított a fiú felé, aki egy kisebb homokpajzzsal könnyedén kivédte a támadást.

A lány eközben lendületet vett és Gaara felé kezdett el szaladni. A vörös hajú gyorsan reagált és a homok segítségével próbált távolabb kerülni a vészesen közeledő lánytól.

Honomi még nagyobb lendületet vett és egy köríves rúgással próbálkozott meg, de Gaara bal kezével kivédte.

„Túl gyors. Még a homoknál is... Nem tudom mindegyik támadását kivédeni... Valamit muszáj kitalál... Mi?"

A lány az előbbi kivédésre megpördült és a másik oldalról rúgott, ami erős csapással érte a fiú arcát.

Honomi egyre gyorsabban mozgott és egyre követhetlenebb lett

Amikor megelégelte a dolgot, hátrébb ugrott, majd a homokból tüskéket formált és a lány felé küldte őket.

Honominak meg se kottyant, egyszerűen védte ki őket.

- Ez egy hosszú harc lesz – jegyezte meg Kankuro. – Honomi közel harcosnak tűnik... de Gaara távol. Mindenki helyezze magát kényelembe.

- Ugyan – horkant fel Kuro. – Honomi egyszerre közel és távol harcos. Mindkettőben tökéletesen helyt áll.

- De nem az öcsémmel szemben – rivalizált Kankuro.

Gaara egy nagyobb pajzsot vont maga köré, hogy kitalálhasson valamit, amivel úgy tudja legyőzni a lányt, hogy közben ne essen komoly baja.

Honomit nem érdekelte a homokfal, fáradhatatlanul kereste a gyenge pontot.

- Ebből elég – mondta a lány, majd felugrott a levegőbe és visszaérve, eltűnt a föld alatt.

A vörös hajú fiú meglepetten nézte az üres teret előtte. Még a csakráját sem érezte a lánynak. Nem tudta beazonosítani, hogy merről támadhat.

Gondterhelten pásztázta a földet, hátha megérez valamit, de sikertelen bizonyult ez a taktika.

Vagy tíz perc telt el, mire mozgolódást érzett a talpa alatt, de késő volt már.

A lány megragadta a föld alól a lábát és lerántotta a föld alá, miközben ő felugrott a föld felé.

- Meddig fogjátok még kóstolgatni egymást? – türelmetlenkedett Katsuma.

- Ez nem olyan egyszerű –szúrta oda a lánya.

Gaara a homok segítségével kimászott a föld alól és ismét harci pózba állt.

Honomi közben már felvette a támadó pozíciót. Szemében a győzelem utáni vágy csillant meg.

Továbbra is ugró rúgásokkal próbálkozott, majd mikor belátta, hogy az oldal rúgásokat könnyedén kivédi a fiú, kitalált valamit.

- Nem unod még ezt? –kérdezte tőle a fiú türelmetlenül, miközben a lány ismét egy oldalrúgást vetett be, de amint kivédte azt a homokkal, a lány felfelé emelte a lábát és a koponyája tetejére célzott.

Ez hatásos volt, Gaara kissé megingott.

- Ez az Honomi! – kurjantotta Kuro.

Honomi arcára elégedett mosoly ült ki, ahogy a fejét fogó Gaarát nézte.

Amint az visszanyerte az egyensúlyát felemelkedett a levegőbe a homokkal, lenézve a lányra.

- Csak védekezni tudsz? – lihegte a lány. – Csalódást okozol nekem, Sivatagi Gaara. Nagy csalódást.

A fiú ismét tüskéket formált fegyveréből és a lány felé lőtte őket. Honomi erre kirántotta a tokjából katanáit és azzal védte ki a támadást.

Előre szaladt és suhintott velük, hogy ketté vágja a felé repülő homokot, de az a csapás után, újra összeállt és hátulról közelítette meg.

- Hát rendben, nem adsz más választást – mosolygott a lány.

Katsuma egy féloldalas mosollyal kommentálta lánya kijelentését.

- Mit fog csinálni? – kérdezte Temari.

- Hadd mutassam be nektek a családom keresztjét – mondta az Inukage.

Honomi beleharapott a mutatóujjával, majd a másikkal összeérintette a vérző bőrfelületet.

- Nishi, szabadon engedés! – kiáltotta, mire a por felkavarodott körülötte és megjelent a bestiája, Nishi.