Az idő véletlenül sem akart megállni.

Két év elteltével, mire a Kazekage és felesége észbekapott volna, már négy gyerek állt körülöttük.

Első közös gyermekeik ikrek lettek, a legnagyobb örömükre. Két gyönyörű kislány, akik a Yua és Yuna nevet kapták.

A két szülő lelváltva kászálódott ki az ágyból, az éjszaka kellős közepén, hogy a kórusban síró gyerekeket visszaaltassák, mivel amikor az egyik felkelt, a másiknak is fel kellett... Ikrek.

- Szia, Shinki – köszöntötte nyűgösen apja fiát, egyik este az ikrek szobájában.

- Majd én intézem őket, menjetek vissza és pihenjetek – felelte a fiú, ellentmondást nem tűrően és már fel is kapta mindkét testvérét.

- Oké, köszi – fordultak azonnal vissza a fáradt szülők.

Utánuk pedig megszületett a harmadik gyermek is, aki már fiú volt és a Rumi nevet kapta.

Az idő gyorsan ment el mellettük és már tizenöten ültek az étkező asztalnál, hallgatva a gyerekek civakodását.

- Annyira utállak! – kiáltotta Tame, idősebbik testvérének, Yuzónak, mikor az elsütötte egyik robbanó pecsétjét az orra előtt.

- Hé, Öcskös! Így jártál, legközelebb figyelj jobban!

- Fogjátok már be a szátokat! – kiáltotta mérgesen az ikrek közül az egyik, Yua.

- Kellett ez nektek? – nézett fáradtan Shinki szüleire.

Azok kelletlenül összenéztek.

Ők sem tudták.

Az ikrek, Yua és Yuna után megszületett a második fiúk, Rumi. Utána következett még egy fiú gyermekük, Yuzo. Nem sokkal később érkezett a kis családba a harmadik leány, Toshi, aki ezzel elnyerte a család „átkát", pont mint édesanyja, egy sárkányt. Bár Ita, Nishivel ellentétben víz elemű volt.
Toshi után megszületett Sachi, a negyedik kislány, majd a harmadik fiú, Tame, aki egy szarvat kapott az istenektől, mint lélekállat. Két évvel Tame születése után világrajött még egy fiú, Nori. A hatodik fiúval voltak némi problémák, mivel mint kiderült, ikrek születtek, Reizo és Zinan és bár az előbbi született meg legelsőnek, mindketten kaptak egy állatot.
Honomi úgy gondolta, ez csak valami vicc lehet, mivel az ő segítőjük egy-egy tanuki volt.
Az utolsó két leánygyermek pedig Taki és Mie volt. Mie állata még nem derült ki, de Gaara biztos volt benne, hogy egy daru madarat fog birtokolni legkisebb leánygyermeke.

A két szülő élvezte a nyüzsgést, és előszeretettel bízták az összes gyereket Kankuróra, aki szívesen töltött el délutánokat és estéket unokatestvéreivel.

Gaara pedig egyre jobban kezdte azt érezni, hogy már beleöregedett a Kazekage címbe.

Irodájában ült és bámult ki az ablakon, amikor első fia, Shinki belépett a helyiségbe.

- Hívattál? – kérdezte a fiú.

- Igen, kérlek, ülj le, beszélni szeretnék veled valamiről – fordult felé kedvesen apja, majd miután Shinki helyet foglalt, bele is kezdett. – Shinki, szeretném, ha átvennék a posztomat.

- Hogy tessék? – lepődött meg a fiú. – Apa, én még nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy Kazekage legyek! Te pedig nem vagy annyira öreg, hogy...

- Pár év, és ötven leszek. Nem szeretnék úgy járni, mint a Tsushikage, hogy halálomig vezetem a falut. Édesanyáddal már megbeszéltük ezt és ő is így látja helyesnek. Ha nem is azonnal, de öt év múlva, szeretném, ha te lennél a következő Kazekage.

- Rendben – bólintott végül a fiú. – Minden tőlem megteszek, hogy méltó utódod legyek.

- Ebben biztos vagyok – mosolygott rá kedvesen apja.

Bíztak egymásban... Ahogy az egész családban és szeretettben éltek.

Nem sokkal utána, Honomi éppen az edzőterep felé igyekezett, hogy megnézhesse, gyermeikei hogyan készülnek a közelgő vizsgára.

Keményen edzettek Shinkivel, aki az egyik legfiatalabb tanár volt a sunai akadémián.

Örökbefogadott fia éppen Tamét edzette.

- Gyerünk Tame! Ne add fel! – bíztatta Shinki öccsét, mközben pár kést hajított felé. – Gyorsabban reagálj! Így eltalállak!

- Ó, fogd már be! – morogta oda Tame feszülten, majd kézjeleket formált.

Körülötte a homokos föld fellazult és könnyedén lebegtek mellette, míg nem előre nem nyújtotta a kezeit a fiú és bátya felé küldte őket.

Shinki a vashomokot használva védte ki a támadást.

- Jól van, öcsi. Elég lesz mára – sétált oda hozzá Shinki. – Ügyes voltál. Zárd el a szarvaskádat is.

- Köszönöm az edzést – hajolt meg illedelmesen Tame.

Bátya csak biccentett, mad észrevette édesanyjukat, aki büszkén nézte őket.

- Így biztos sikerülni fog a vizsga – húzta ki magát a harmadik fiú, amikor anyja hallótávolságon belülre került.

- Büszke vagyok rátok – simította meg a fejük búbját Honomi.

- Anya, ne már! Öszeborzolod a hajamat! – kiáltott fel Shinki. – Ez gáz. Én már tanár vagyok, nem viselkedhetsz így a munkahelyemen!

- Milyen nagyra vagyunk magunkkal! – pöffentette Honomi felháborodottan.

- Csak nem akarom, hogy tönkretedd azt, amit kemény munkával sikerült elérnem az életben – nyjtotta ki nyelvét Shinki.

- Ne legyél ennyire odáig meg vissza – szúrta le anyja. – Ne feledd, hogy még mai napig is félkézzel lenyomlak!

- Persze, hogyne. Vénség...

- Hé! Az anyád vagyok! Nem beszélhetsz ilyen hangnemben velem, fiataember! – szídta azonnal fiát Honomi.

- Sajnálom, anya – csókolta meg arcát Shinki. – Menjünk haza!

Pár héttel utána pedig az egész család vonatra szállt, hogy a chunnin vizsgán részt vevő gyermekeiket, illetve testvéreket megnézzék.

- Ügyesek lesztek – bíztatta őket anyjuk. - Keményen edzettetek!

- Nem hozunk szégyent a Kazekage klánra! – húzta mi magát magabiztosan Tame.

- Ti sose hoztok ránk szégyent – nyugtatta meg fiát Gaara. – Mind kíváló ninják vagytok és remekül fogtok teljeíteni a vizsgán!

És így is lett, eljutottak a negyedik fordulóig, ahol bár vesztettek, mégis büszkék voltak az eredményükre.

A mérkőzés után, Sakura odafordult Honomihoz.

- Remek gyerekeitek vannak.

- Igen, tudom - mosolyodott el a nő, karjában legkisebb gyermekével Miével.

Férje felé nézett, aki ugyanabban a pillanatban fordult felesége felé és elégedett mosoly ült ki arcára.

Szerették egymást, a gyerekeiket és az életüket, amit lassan, de biztosan építettek fel maguk köré.

Élvezték az együtt öltött időket, bármi történt is, mindig ott voltak egymásnak, jóban és rosszban egyaránt.

Gaara gyermekként álmodni sem merte volna, hogy egyszer ezt megéli. Hogy milyen egy családban lenni. Feleségül venni egy lányt, akit szeret, utána pedig közösen felnevelni a gyermeküket.

De most átélte és hálát adott a fentieknek, amiért kapott egy esélyt.

Elégedett volt és jobbat nem is kívánhatott volna.

A vizsga utáni időszak már sokkal nehezebb volt mindkettőjüknek.

- Hogy... tessék? – kérdezte sokkoltan Honomi a telefonba. – Mikor? Hogyan történt?

- Mi történt? – sietett azonnal hozzá Gaara.

Felesége csak feltartotta a kezét, hogy várjon egy pillanatot. Patakokban folytak a könnyei és csak össze-vissza beszélt a készülékbe.

- Értem. Mikor lesz a temetése?

Gaara elkerekedett szemekkel nézte a nő arcát.

„Temetés? Mi történt? Ki hunyt el?"

- Rendben. Ott leszünk. Köszönöm, Yuna, hogy értesítettél.

Remegő kezekkel tette le a telefont és magába roskadva nézte a konyhapultot.

- Honomi... - lépett mellé Gaara, átölelve.

- Apa elment... - motyogta a nő erőtlenül.

- Sajnálom – csókolta meg vállát a férje, még szorosabban ölelve.

A temetés utáni években próbáltak minél többet eljárni otthonról, családostul.

Gyakran mentek látogatóba Konohába és Hirasakuréba.

A teljes boldogság viszont csak akkor tért vissza a Kazekage klánba, amikor Shinki megnősült.

Már átvette apjától a Kazkage széket. Egyhngú igent kapott a tanácstól és betartotta apjának ígéretét. Remek Kazekage lett belőle.

Az esküvő napján, édesanyja könnyáztatta szemekkel nézett fiára, aki egyenes háttal várta, hogy megjelenjen menyasszonya.

- Minden rendben? – szorította meg felesége kezét Gaara.

- Igen – pityeregte Honomi. – Csak olyan büszke vagyok rá.

- Remek anya vagy – csókolta arcon férje.

- Te pedig remek apa – csókolt vissza Honomi.

Igen... Ők ketten remek szülők voltak... pont, ahogy azt sok évvel ezelőtt mondták.

~VÉGE~

Hát, kedveseim... Nagyon köszönöm, hogy olvastátok ezt a történetemet!
Öröm volt mindig elolvasni a kommentjeiteket, kapni azt a rengeteg szavazatot. Imádlak titeket! ♥
Ígérem, nem tűnök el, már dolgozok is egy új történeten (szintén Honomi x Gaara, de hogy mi történik benne, az egyelőre psssztt~) és amint teljesen kész vagyok, publikálom is nektek!

Ide fogom feltölteni az új információkat róla!

Még egyszer köszönök nektek mindent!♥♥Szeretem az Olvasóimat♥