!FIGYELMEZTETÉS!
Enyhe erotikus tartalom olvasható a fejezetben!

----------------------------------------------------------------------------------- 

Még mindig kéz a kézben sétáltak a faluban.

Többen is kíváncsian néztek utánuk, de nem merték megszólítani őket, kivéve egy embert...

- Gaara! – állt meg mellettük egy középkorú férfi.

Honomi kíváncsian nézett fel a két fejjel magasabb férfira, akinek a fél arcát egy fehér kendő takarta.

- Baki! – örült meg a fiatal Kazekage és azonnal kezet is rázott vele. – Minden rendben volt, míg távol voltam? Nem láttalak a megbeszélésen.

- Igen, pár ninját elküldtem küldetésre. Néhányan közülük már vissza is tért. A megbeszélésről pedig... sajnos közbejött valami, ami nem tűrt halasztást.

A férfi fintorogva húzta el a száját és bár Honomi nem régóta volt itt, tudta, hogy miért csinálta ezt Baki.

- Már megint Matsuri... - sóhajtott fel Gaara. – Amilyen jól teljesített az elején, most úgy romlott... Ha ezt így folytatja...

- Meg kell fosztani a ninja címétől – fejezte be helyette a mondatot a lány, mire kíváncsi tekintetek kapott. Azonnal szabadkozni kezdett. – Mármint... ez jár ilyenkor, nem? Az apám mindig ezt tette. Vagy itt más a rendszer?

- Nem, pontosan jól mondta a Kisasszony – mosolygott rá melegen Baki. – Te lennél Honomi, nem de? Sokat hallottam már rólad.

- Ó, igazán? – nézett Honomi hamisan a mellette álló vörösre, majd vissza a kendős férfira. – Örülök a találkozásnak, Baki. Sajnos én eddig csak a nevedet hallottam.

- Persze, a régi tanár már nem annyira izgalmas téma – nevetett fel a férfi szórakozottan. – Na, de most megyek tovább, sok dolgom van még! További szép napot nektek!

- Neked is! – köszönt el a két fiatal, majd tovább sétáltak az utcán.

Gaara a lakása felé menet még kicsit körbe is vezette a lányt, hogy egyedül is tudjon majd közlekedni a faluban.

- Itt a kisbolt, ahol általában be szoktam vásárolni otthonra – mutatott a kis csemegeboltra a fiú.

- Te szoktál vásárolni? – lepődött meg a lány vigyorogva. – Valahogy nem tudlak elképzelni, ahogy mész a kis szatyroddal és veszel kenyeret meg zöldséget, gyümölcsöt...

- Nem is olyanokat szoktam venni – mosolygott vissza Gaara.

- Hát akkor? Ilyen gyorsan elkészíthető cuccokat? Gaara! Mikor ettél utoljára főtt ételt? Őszintén!

Gaara elgondolkodott. Mikor is volt utoljára? Egy hónapja, amikor testvéreivel együtt vacsoráztak? Igen... egy hónapja.

- Egy... hete?

- Gaara!

- Jól van, hónapja! De miért olyan fontos ez?

- Most komolyan kérded? – állt meg Honomi. – Oké, akkor most szépen bemegyünk abba a boltba és veszünk rendes, hangsúlyoznám, RENDES ételt, amit én megfőzök neked! Hah, még hogy nem eszel főtt ételt... Attól még, hogy elfoglalt vagy, kell időt szánnod arra, hogy rendesen étkezz. Holnaptól bevezetjük a napi öt étkezést. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora!

Gaara megdöbbenve ment a lány után, aki a kisbolt felé kezdte húzni őt.

Máris úgy viselkedett, mint egy feleség, de nem bánta.

Beérve a helyiségbe, köszöntek és Honomi azonnal a kezébe nyomta a kosarat.

- Rendben. Veszünk először is kenyeret. Meg tejet.

- Az van otthon.

- Mikori?

- Veszünk tejet is.

- Tojás. Tészta. Répa. Alma...

- Nem szeretem az almát.

- Majd megszereted!

És ez így ment, végig. Minden polcról levett valamit a lány és azonnal a kosárba dobta.

Amikor végeztek a kasszás férfi mosolyogva nézett a fiatal Kazekagére.

- Csak nem megnősül, Uram?

- Ó, fogd be! – ripakodott rá a fiú, kilépve a nyirkos utcára, menyasszonya után. – Oké, az ott már az én lakásom ablaka, menjünk.

Gaara elővette kulcsait, kinyitotta a zárat és Honomit azonnal ismerős illat csapta meg.

- Ezt az illatot sose feledem – szippantotta be a levegőt a lány elégedetten.

- Bocsánat, kicsit nagy a por. Nem volt egy ideje takarítva...

- Igen, azt látom – húzta végig az ujját az egyik szekrényen Honomi. Ujjbegye konkrétan fekete lett.

- Sajnálom – tette le a konyhapultra a zacskókat a Kazekage, majd csípőre tette a kezét. – Hát... érezd magad otthon. Nem olyan, mint a ti házatok, de...

- Nyugodj meg, nagyon tetszik. Hangulatos – sétált oda az egyik polchoz a lány és levette a kezéhez legközelebb eső képet. – Ő az anyukád? Gyönyörű asszony.

- Igen, az volt... - motyogta Gaara kipakolva a szatyrokból.

Honomi kíváncsian fordult hátra. Rá akart kérdezni, hogy miért csak volt... aztán eszébe jutott. Az édesanyja a születése után szinte azonnal elhunyt.

- Sajnálom – sütötte le szemeit a lány, majd ő is bement a pult mögé a konyhába. – Segítek.

Csendben pakolásztak, néha egymásra pillantva.

Feszült a némaság a levegőben és kellemetlenül szállt a két fiatalra.

Az elmúlt három évben számtalanszor elképzelték már ezt a helyzetet, ahogy egy lakásban vannak, és együtt végeznek valami tevékenységet. Olvasnak, főznek, takarítanak...

És most, hogy már lehetőségük is volt rá, a bőség zavara állt fent mindkettejük között.

Honomi éppen a hagymát pucolta, hogy pörköltnek elkészítse, amikor eszébe jutott egy apróság.

- Öhm, Gaara. Lehetne róla szó, hogy apámnak küldjek holnap egy levelet? Kellene otthonról pár holmi. Ruhák meg hasonlók. Pár fényképet is szeretnék elhozatni, ha nem probléma.

- Dehogy! Semmi gond, persze. Írd meg ma este a levelet, holnap pedig elküldetem egy madárral.

- Köszönöm – motyogta a lány, tovább készítve a vacsorát.

Másfél óra múlva már készen voltak. A fazékból isteni illat szállt fel, és már a rizs is megfőtt, így leültek megvacsorázni.

- Arra gondoltam... - kezdte Gaara hirtelen. – hogy a jövő héten elkezdhetnénk a szervezést. Már ha te is szeretnéd.

- Először a dátum kéne – gondolkodott el Honomi. – Te mikor szeretnéd?

- Milyen dátumot írunk egyáltalán? – mosolyodott el a fiú, miközben az utolsó falat rizst kapta be szájába.

Honomi megtörölte a kezét a szalvétájába, majd a falra akasztott naptárhoz lépett.

- Hát, biztos, hogy nem júliust írunk, az pár hónapja elmúlt már – mondta, miközben lapozgatni kezdett és értetlen arcot vágott. – Április 9-e van. Várj... ez egy három évvel ezelőtti naptár?

Gaara szégyenlősen ült még mindig az asztalnál és a hajával megegyező színű arccal kezdett el egy morzsát dörzsölgetni ujjbegyei között.

- Elfelejtettem lecserélni.

- Gaara! – kezdte volna a dorgálást a lány, de végül fáradtan sóhajtott fel. – Holnap veszek egy idei naptárt és vacsora után megbeszéljük, oké?

- Nem lenne jobb, most megbeszélni?

- Mindenféleképpen hétvégén kéne megtartanunk az esküvőt!

- Mégis miért? Nem mindegy? A lényeg, hogy egybekelljünk!

- Ne már! – háborodott fel Honomi azonnal. – Ez nem csak így megy! Tudod, mennyi mindent kell előtte megszervezni? Virágok, meghívók, díszítés, ülésrend, a fogás, amivel megetetjük szerencsétlen vendégeket...

- De ne felejtsd el, hogy te nem a nővéred vagy! Ti ég és föld vagytok! Nem kell mindennek ugyanúgy történnie, mint az ő esküvőjén!

- Egy vérből valók vagyunk, úgyhogy képzeld el, hogy ugyanolyan idegállapotban leszek, mint ő! És nekem nem is lesz annyi segítségem, mint neki volt akkor!

Kifulladva néztek egymás szemébe.

Honomi felidegesítette magát, ahogy Gaara is.

A lány durván túrt bele hajába, majd rádöbbent, hogy mi is történik éppen.

Az első veszekedésük... Alig voltak két napja jegyesek, de már egymás torkának estek.

- Én... ne haragudj. Nem akartam így kiabálni veled – sütötte le zavartan a szemeit. – Csak... ez egy fontos dolog. Tökéletesnek kell lennie! Hiszen össze akarjuk kötni az életünket, nem? Gyereket vállalni és hasonló dolgok...

- Igen, igazad van. Elragadtattuk magunkat. Majd beszélünk róla, ha mind a ketten felkészültünk rá – ment oda a lányhoz Gaara és megölelte, miközben egy csókot nyomott a szájára. – De nem hinném, hogy annyira giccsesnek és nagynak kéne lennie. A lényeg, hogy aki fontos, ott legyen.

- Azért ebbe lenne némi beleszólni valóm, de oké, most rád hagyom a dolgot – mosolyodott el hamisan Honomi, miközben átkarolta a férfi nyakát. – Mi lenne, ha a mosogatnivalót holnapra hagynánk, és inkább aludnánk? Vagyis... én aludnék, te meg nézheted, ahogy alszok.

- Hm, ez egy igazán remek ajánlatnak tűnik – mosolygott vissza Gaara. – De... mást is csinálhatnánk helyette.

- Na de Tiszteletreméltó Kazekage! – játszott meglepődöttséget a lány. – Ez így megy önnél? A lakásán van egy nő és máris pajzán gondolatok jutnak eszébe? Hát mit szól ehhez a tanács és a falu?

- Kit érdekel? – kérdezte a férfi mielőtt hevesen megcsókolta volna.

Honomi belefeledkezett a csókba.

Beletúrt a vörös hajba, miközben a Kazekage felkapta a karjaiba és felvitte a lépcsőn a hálószobába.

Gaara letette az ágyra a lányt, aki még mindig nem eresztette a nyakát és a száját.

„Nem sietünk el semmit, igaz? Elvégre... három évet vártunk. Már ha mondhatjuk így... És az a három év nem kevés idő. Szeretjük egymást és össze fogunk házasodni. Helyes, amit most teszünk. Nincs ebben semmi rossz, ha mi most... Te jó ég, már megint megtalálta azt a pontot a nyakamnál. Én itt fogok meghalni." kattogott az agya Honominak, de azonnal el is veszett bennük, ahogy Gaara ismét az érzékeny bőrfelületet cirógatta szájával.

Elégedett nyögés szaladt ki száját, mire kissé elszégyellte magát.

Honomi helyet cserélt a fiúval az ágyon, így szemben ült terpeszben, a fiú ölében, úgy próbálta összeszedni magát.

Kezét ismét a fiú nyaka köré csavarta és szenvedélyesen megcsókolta Gaarát, aki már a lány pólóját húzta le éppen.

De nem úgy sült el, ahogy azt ő tervezte. Honomi totál belegabalyodott a pólójába, ami már félig lent volt róla.

- Oké, újratervezés – vette le gyorsan a ruhadarabot és dobta a szoba egyik sarkába.

- Mi? Ez most komoly? – bosszankodott Gaara, amikor meglátta, hogy a lány mellei köré egy fáslit csavart. – Ezt te sem gondoltad komolyan...

- Sajnálom, nő vagyok. A melltartók kényelmetlenek, azt meg csak nem akarom, hogy a lányok csak úgy legyenek a felsőm alatt – fintorodott el Honomi.

- Jó, hagyjuk, erre most nem érünk rá – morogta Gaara, ismét rabul ejtve a lágy ajkait és kapkodva csavarta le a fehér anyagot a mellkasáról.

- Mi az? Talán félsz, hogy hamarabb elfogsz sü... - kezdte a lány két csók közben mosolyogva, de Gaara a szavába vágott.

- Ha ilyen megjegyzéseket teszel közben, két óra múlva se...

Honomi belenevetett a csókba, majd ő is elkezdte lefejteni a férfiról a felsőjét. Meg kellett szakítani a csókot, hogy láthassa a gombokat, amiket próbált kibújtatni a lyukból.

- Ezt meg te nem gondoltad komolyan... - morgolódott most a lány, miközben Gaara az arcát csókolgatta, majd miután megunta, hogy Honomi annyit szerencsétlenkedik, egyszerűen csak kibújt az ingből és dobta a póló és fásli után. – Na, végre, köszönöm.

- Ha ez mindig ilyen nehezen fog menni, nem fog valami gyakran megtörténni – morgolódott a férfi.

- Csak panaszkodni tudunk? – nevetett fel Honomi, távolabb húzódva kedvesétől. – Fogadjuk el a tényt, hogy az első alkalmak sosem úgy történnek, mint a könyvekben és filmekben.

- Akkor hagyjuk abba? – kérdezte Gaara.

- Szó sincs róla – csapott le ismét a férfi ajkaira a lány.

Már majdnem minden ruhadarabjuk a földön szétszórva hevert és már készen álltak... amikor is csengettek az ajtón.

- Picsába! – kiáltották egyszerre... ugyanolyan hangosan.

--------------------------------------------

9 fejezet :'(