- Miről akarsz beszélni? – kérdezte a lány, ölébe téve kezeit. – Hallgatlak.

Gaara leült Temari ágyára és keresztbe tette lábait, hogy kényelmesen üljön.

Nyugodt viselkedése ellenére, Honomi érezte, hogy a fiú zavarban van.

- Igen? – türelmetlenkedett a lány.

- Először is, gondolom már nagyon éhes vagy... - Honomi megdöbbent. – Temari majd miután befejeztük a beszélgetést, behozza neked a vacsorádat.

Honomi bólintott, majd összehúzta szemöldökeit.

„Miért nem tér azonnal a tárgyra? Csak azért mondta most ezt el, hogy húzza az időt. Miért csinálja ezt? Essünk túl rajta! Gyerünk már!"

- Az apád... Küldött nekem egy levelet az esküvői meghívó mellé... Azt kérte benne, hogy... - itt megállt. Alaposan átgondolta már, hogy elmondja-e vagy se. Végül úgy döntött, hogy nem titkolózik tovább. Túl fontos volt neki a lány és tudni akarta a válaszát. – kérjem meg az egyik lánya kezét.

- Hogy tessék? – döbbent le Honomi. – Melyiket? Az öt közül...

„Engem? Nem, nem engem. Most csak azért beszél nekem erről, mert nem az én kezemet kell megkérnie. De ő hibázott és az egyik nővérem vagy húgom helyett, engem kedvelt meg... Biztos ez történt..."

- A harmadikat – ejtette ki a száján a nem várt választ.

Honomi körül megfordult a világ. Meg kellett kapaszkodnia az asztal sarkában, fel ne boruljon.

- Hogy... tessék? Hogy mondtad?

- Meg kell kérnem a kezedet. Az apád azt mondta, hogy nem erőlteti. Döntsük el magunk, hogy mit szeretnénk, ő elfogadja.

- Az a vénember! – ordította a lány, miközben belebokszolt az asztalába, ami hangos reccsenéssel repedt meg középen. – Ekkora egy idióta, vénembert, mint ő! Nem hiszem el!

- Honomi... - szólt közbe a Kazekage. – Erről akartam veled beszélni. Szeretnél hozzám jönni?

Honomi tátott szájjal nézett a fiú szemeibe. Nem tudta, mit mondom.

- Én...

- Nem kell azonnal válaszolnod! – állt fel Gaara. – Kérlek, gondold át. Ugyanúgy, mint édesapád, én is elfogadom a döntésedet.

- Te... mit szeretnél? – kérdezte Honomi.

Gaara kutakodón a szemébe nézett, hátha át lát a lányon.

- Nem szeretném, hogy a válaszom befolyásolja a te döntésedet...

- Tehát, te szeretnéd?

Gaara nem válaszolt, csak sarkon fordult és kiment a szobából.

Utána azonnal Temari lépett be mosolyogva, kezében két tányérral, ami tele volt finom ételekkel.

- Vacsora! – tette le az asztalra a tányért. – Végeztél a munkával? Egyél, fürödj le, aztán pihenj! ... Honomi?

A lány a gondolataiba veszett.

„Most... Megkérte a kezemet? Hogy... én legyek a felesége? Éljek vele? Esetleg közös gyermekek? De miért akarja azt apa, hogy egybekeljünk? Miért? Miért én?"

- Honomi – mondta aggódva Temari. – Kérlek, reagálj valamit! Elmondta az öcsém az eljegyzést? Kérlek, mondj már valamit!

- Temari... - motyogta a lány. Az említett letérdelt a lány elé és megragadta a kezét. – Mi... Gaara...

- Igen, tudom, mit mondasz erre?

- Én... én nem tudom. Gondolkodnom kell ezen.

Temari meglepetten hökült hátra.

- Te nem adtál azonnal választ? Hogy micsoda? Te nem vagy normális! Erre azonnal illendő valamit mondani!

- Azt mondta, gondolkodhatok a válaszon, nem siettet... - sütötte le szemeit Honomi. – Nem tudom mit csináljak, Temari. Én annyira kedvelem az öcsédet.

A lány tenyerébe temette arcát, majd rázkódni kezdett a sírástól.

A szőke lány nyugtatóan simogatni kezdte a haját.

„Hát... nem lennék most Honomi helyében. Szegény. Nagyon nehéz lehet neki ez a helyzet. Gaara már lépett, most rajta a sor, hogy döntsön. Az ésszerű az lenne, ha igent mondana. De ő ezt miért nem veszi észre? Olyan kis buta és fiatal még."

- Majd eldöntöd, nyugodj meg kérlek és egyél. Addig én elmegyek letusolni, oké?

Honomi letörölte könnyeit és próbált megnyugodni. Temari mosolyogva simította meg arcát, majd felállt és elvonult a fürdőbe.

Honomi felsóhajtott és enni kezdett, miközben a válaszán gondolkodott... „Vajon mi lenne a helyes döntés?"

Közben Kankuro öccsét faggatta, hogy mit mondott Honomi.

- Tehát? Tervezhetjük a lagzit? Sok kaja meg pia?

- Még nem válaszolt – állította le Gaara bátyát, aki már teljesen beleélte magát a dolgokba.

- Hogy mi? Ne már! Meddig szerencsétlenkedtek még, most komolyan?

- Te meg miért rajtunk éled ki magadat?

Kankuro mondani akart valamit, de végül inkább hallgatott. Nem akart összeveszni testvérével.

- Nagyon boldog lennék, ha beleegyezne ebbe a házasságba – motyogta Gaara nagyon halkan, de Kankuro még így is meghallotta és szorosan magához rántotta öccsét, hogy egy barackot adjon a feje búbjára.

- TUDTAM! ANNYIRA TUDTAM!

- Kankuro! – üvöltötte Gaara, próbálva kiszabadítania magát, de nem tudta, így hagyta, hogy bátyja tovább szorongassa, és mint egy kisgyereket, ringassa.

„Ha Kankuro így reagált erre, vajon én hogy fogok, ha Honomi igent mond? Ugyan így? Vagy még boldogabb leszek? Talán... meg is csókolom. Ha igent mondd, ha nem... Mert ettől függetlenül kedvelem. Bármi is történjék, én szeretni fogom őt."

- És... mi lesz, ha nemet mond? – engedte el hirtelen Kankuro. – Akkor... itt hagyjuk? Elmegyünk innen és soha többé nem látjuk? De ha igent is mond, akkor meg jön velünk?

- Kankuro, nem tudom, hagyjál már a kérdéseiddel. Majd minden kiderül, ha választ ad. Akkor kitaláljuk.

- Együtt?

- Igen, együtt – mosolygott Gaara.

Teltek, múltak a napok, amikor következő hét szerdáján, Nana izgatottan rontott be a konyhába, ahol mindenki a reggeli kávéját vagy teáját kortyolgatta.

- Seiji holnap jön! – sikította izgatottan, egyhelyben ugrálva. – HOLNAP JÖN! Végre!

- Juhú – vonta fel szemöldökét Honomi, belekortyolva a bögréjébe, majd vissza is köpte a folyadékot, amikor meglátta nővére szúrós pillantását. – Vagyis... Ez annyira remek, Nana! Már alig várom, hogy megint találkozzak vele! Ő egy remek ember! Na és az esküvő! Milyen remek, hogy már csak három nap! Éljen! Örüljünk együtt! Tűzijáték meg fesztivál! Engedjünk kis lampionokat a vízre, hogy nézzük, ahogy elúszik, minden gondunkkal! Ez olyan remek! ÜNNEPELJÜNK! Hol a behűtött pezsgő? Nem megmondtam, hogy mindig tartsunk behűtve egyet? Most mit iszunk? JÖN SEIJI! Csodálatos! Lenyűgöző!

- Elég lesz – állította le apja, egy apró mosolyra húzva a száját. – Fene a pimasz pofádat!

Honomi mosolyra húzta a száját, majd nővére reakcióját figyelte, aki vörös arccal nézett vissza rá. Forrt a dühtől.

- Te tönkre akarod tenni az esküvőmet! AZ ÉN NAPOMAT!

- Ugyan már! Hagyjad már magadat! – intette le húga. – Örülök, hogy találtál egy pasit, aki elviseli a faszságaidat! És ezzel együtt örökre elmész innen, hogy ne bosszants minket tovább! Ez remek! Örülök neked és a boldogságodnak, de a legjobban annak, hogy soha többé nem látlak!

- Gyűlöllek! – szűrte a fogai között Nana.

- Kölcsönös – vonta meg a vállait Honomi.

A három homoki megdöbbenve néztek össze.

Észrevették már korábban is, hogy mennyire lekezelő lett a lány, de ez volt eddig a legmegdöbbentőbb pillanata.

Egy szájhős lett, aki beszólt, amikor csak tudott és mindenkit sértegetett. A kérdésekre szarkasztikusan válaszolt és még egyenesebb háttal közlekedett.

„Ez miattam van... Azóta ilyen, hogy elmondtam neki az eljegyzést! Hallgatnom kellett volna még egy kicsit! Legalább az esküvő végéig, vagy örökre! Én tettem ezt vele!" – rágódott magában Gaara.

Szégyellte magát, hogy ő miatta van ez az egész.

Sajnálkozva nézett Nanára, aki még mindig a méregtől forrva ordibált húgával, aki az egészet félvállról vette és csak bólintott, hogy „Igen, úgy van! Mondd meg nekem! Büntess! Megérdemlem!"

- Egyszerűen nem hiszem el, hogy ekkora egy picsa lettél! – kiabálta Nana. – Csak azért, mert valaki végre felfigyelt rád, máris játszod itt a nehezen megszerezhetőt?

Honomi kezében megállt a bögre és szúrósan nézett fel belőle.

- Parancsolsz? – hangja ijesztően nyugodt volt.

- Jól hallottad! Végre valaki kezdeményezett feléd! Sőt! Megkérte a kezedet! Te meg itt lázadsz és „Ó, most én vagyok a keménygyerek, mindenkinek visszaszólok, hogy Gaara láthassa, rosszul döntött és nem akar tőlem semmit! Ohohohohoohhh..."

- Fejezd be – suttogta Honomi. – Vagy kinyírlak. Itt helyben.

- Még koránt sem fejeztem be! – húzta ki magát nővére és Gaara felé fordult. – Tényleg rosszul döntöttél! Ez egy ribanc! Találsz nála sokkal jobbakat is! Ott van például Matsuri, az a csinos lány!

- Nana! – szólt közbe Temari.

- ELÉG VOLT! – csapott az öklével az asztalra Honomi, ami berepedt összeszorított ujjai alatt. Mindenki ijedten ugrott hátrább. – Fejezd be! Szart se tudsz arról, ami történt! Egyszerűen csak... Még nem döntöttem el, hogy mi legyen! Kezdem nagyon unni, hogy a te esküvőd körül forog minden!

- Majd ha neked lesz az esküvőd, ugyan ez lesz! Már ha igent mondasz... – szólt közbe Nana. – Nem tudod, hogy mennyi stressz van most rajtam! Annyira boldog voltam, hogy Seiji végre megjön, erre te elrontottad!

Honomi megdöbbent, amikor meglátta nővére arcán a könnycseppeket, amik gyorsan csurogtak lefelé, végig a nyakán, majd a világos pólóján egy sötét foltot hagytak.

Megbánva sütötte le a szemét és odasétált Nanához.

Esetlenül magához szorította és megpuszilta a homlokát.

- Sajnálom – mondta megsimítva a haját. – Tényleg nem tudom, milyen lehet igazából menyasszonyként átélni ezt... én csak kívülről látom. Ne haragudj rám! Mindent megteszek, hogy a szombati nap legyen életed legboldogabb napja! Éppen ezért...

Távolabb húzódott nővérétől és mosolyogva nézett Gaarara, akiben megfagyott a vér.

- Gaara... Lennél a kísérőm az esküvő napján?

- Persze – mosolygott vissza a fiú. – Szívesen!

A Kazekage nem ezt várta...