Alexandra tudta hogyha belép azon a vörös ajtón az egész élete megváltozik. Halandóból boszorkány lesz. Fogalma sem volt mi vár rá az ajtó túloldalán, arról sosem beszélt neki senki. Csak a bejutásról. Nem mindenki lépheti át a küszöböt, először is kell hogy legyen valamilyen jel, hogy nyitva az ajtó. Sokan megpróbálkoztak rajta átjutni, de igazából senki sem tudja min múlik. Ha kinyitja valaki az ajtót vagy egy falat talál mögötte, és akkor kiderül hogy számára nincs lehetőség ,vagy be tud lépni és kiderül ő a kiválasztottak egyike.

A lány tudta hogy ő nem átlagos. Az állatokkal van különleges kapcsolata. Egyszerűen tudta a szándékukat, érezte őket. Nem tudott velük beszélni, mint ember az emberrel, de szavak nélkül is megértette őket és az állatok is őt.

Már jó ideje egyedül barangolt a világban szülei már nem éltek, magányosan élt egy kis szobában a kocsma felett, ahol dolgozott: mosogatott és takarított. Aztán egyik nap megismerte az ajtó történetét. A vendégek félrészegen beszélgettek a Vörös Ajtóról. Alexa végig fülelt, valahogy érezte, hogy ez neki fontos információ. Záráskor még faggatta a kocsmárost, mit tud róla. Éjszaka összepakolta  a kis motyóját egy bugyrosba, ami nem volt sok, csak 3 váltás ruha, egy kis zsáknyi mag es szárított bogyó, amit mindig szedett az erdőben, jól jött ínséges napokon.

Hajnalban indult útnak, a nap még nem jött fel az égen. Csípős hideg volt, köd gomolygott a házak között. A kocsma tövében 2-3 részeg feküdt alkoholos mámorban. Alexandra elsietett mellettük, az északi negyed felé vette az irányt. Kis keresgélés után meg is találta az ajtót. Egy pillanatra tétovázott. Ha nem jut rajta át, akkor tovább áll egy másik városba. Nem szeretett itt lenni, kilátástalan volt a sorsa. Hirtelen lenyomta a kilincset, kinyitotta az ajtót. Nem fal volt mögötte,hanem egy koromsötét folyosó. Ahogy belépett az ajtó azonnal becsapódott mögötte, egy pillanatra koromsötet lett, majd egy kis lebegő gyetya  felizzott előtte, lassan előre haladt a levegőben, mutatva az utat. Egyszer csak egy újabb sima fa ajtóhoz ért, benyitott.

Egy hatalmas teremben találta magát, ahol nagy volt a sürgés- forgás. Egy kis asztal állt rögtön az ajtó mellett, ahol egy fiatal feketehajú boszi ült. Épp hosszú körmeit reszelgette, de ahogy ránézett Alexára azonnal elmosolyodott.

- Pont jókor jöttél, mindjárt kezdődik az Ünnepség, ma tarjuk a Szövetség évfordulóját, amit a Boszorkanyok kötöttek a Varázslókkal és Tündékkel. Először bemutatók jönnek, majd lakoma. Utána Margeaux néni elmond mindent. -meglátta a lány kezében a batyuját- Azt elkérhetem?- A lány átadta, majd a boszi rásuhintott a hosszú körmével, mint egy varázspálcával, és a batyu köddé foszlott. -Erre már nem lesz szükséged, -mosolygott- ami fontos ,az úgy is ott lóg a nyakadban. - Alexa a nyakához kapott, megérintette a medált, ami mindig ott lapult, amióta az eszét tudta. A boszi intett, hogy üljön le, az egyik székre, nézze a műsort. Tündék tancoltak és énekeltek, boszik mutatták be legújabb seprűmodelljeiket, új ruházatokat, felsorolták az új csatlakozókat- itt Alexandra neve is elhangzott- majd a Varázslók következtek. Egyik ámulatból esett a másikba. Minden új volt neki, ismeretlen, viszont legbelül tudta, végre megérkezett.

A lakoma elképesztő volt, egy hosszú asztal, tele tányérokkal, poharakkal, de minden üres volt. De ahogy leült valaki egy székre a tányérja megtelt az illető kedvenc ételével, a pohara pedig a kedvenc italával. Olyan ételeket látott, amilyeneket eddig még sosem. Neki is jutott egy üres szék, azonnal sűlt csirke termett a tányérjan sült zöldségekkel és gyümölcsökkel.  A pohara megtelt finom mézesborral. Még ilyen jó vacsorát sosem kapott. Mindenki beszélgetett mindenkivel. Megtudta,hogy a többiek a táj minden szegletéből valók, valaki már egy ideje itt volt, valaki meg csak most jött. Zsongott a feje a sok élménytől, érezte hogy nagyon elfáradt. Egyszer csak ott termett mellette Margeaux néni, intett ideje menni. Kimentek a nagyteremből, egy tábla irányította őket a lakószobák felé.

- Aranyom, tiéd lesz a 3456-os szoba.- Ahogy kiejtette a száján, a szobaajtó ott termett a falon. - Itt nincsenek kulcsok. Tedd a tenyeredet az ajtóra, akkor beléphetsz. -így is cselekedett, az ajtó kitárult. -Csak a te tenyereddel működik. - Beléptek az ajtón. Egy nagyon egyszerű berendezésű szobába jutottak. Egy ágy, egy szekrény és egy kis asztal volt ott székkel. - A szekrény ugyanígy működik. - Alexa kipróbálta, és az is kinyílt. A szekrény tele volt ruhákkal, a fiókok üvegcsékkel, dobozokkal. Azok mind üresek voltak.

- Azokat majd a gyakrolatok során megtöltjük. Meg kell tanulnod elkészíteni és használni a boszorkányesszenciákat. - Most feküdj le és pihend ki magad, holnap korán kezdünk. Ha bármi kell, kerdésed van, holnap megbeszéljük. Hosszú volt ez a nap-nyomott el egy ásítást- én is nagyon elfáradtam . Ha csettintesz egyet, akkor gyertya fogja őrizni álmod. Ha azt akarod hogy ne legyen itt, akkor még egyet. -Csettintett egyet és a gyertya rögtön ott pislákolt az ágy mellett. -Szép álmokat Alexandra, aludj nyugodtan, most már jó helyen vagy-kacsintott.Ezzel ki is lépett az ajtón. A lányt azonnal mély álom nyomta el.

Másnap reggel kipattant az ágyból. A szobája ablaka egy gyönyörű kertre nézett. Néhányan kint tornáztak. Gyorsan kinyitotta a szekrényét. A sok ruha eltűnt helyette egy fürdőszoba bújt meg benne. Megmosakodott, majd becsukta a szekrényajtót. Újra kinyitotta, most már újra a ruhák lógtak benne. Kiválasztott egyet, gyorsan felöltözött, a haját konytyba kötötte és sietett a nagyterembe. Margeaux már ott állt, pár lány körbevette.

-Nagyszerű, már itt van mindenki!- szólt hangosan,amikor megpillantota Alexát. - Akkor bele is kezdünk. Gyertek utánam a tanterembe! - elindult és közben magyarázott- 3 nagy témakör lesz, amit meg kell tanulnotok. Ha nem bírjátok, vagy nem akarjátok csinálni, akkor szóljatok és visszamehettek a városba.

-Bármikor? Nem kapunk büntetést?

-Büntetést?! -nevetett fel Margeaux. - Boszorkánynak lenni kiváltság, és rajtad múlik, akarsz-e azzá válni. Nekünk teljesen mindegy, hogy az leszel-e vagy sem. Annyi csak, hogyha el akarsz menni, amit itt átélsz, kitöröljük az emlékeidből, hogy senki se árthasson nekünk.

-Le kell mondani valamiről-vagy valakiről?- kuncogtak a lányok.

-Dehogy!-nevetett újra a néni. - Tovább élhetitek az életeteket. Ha itt végeztek, mindenki kap egy javaslatot, hol folytassa tovább, hova menjen- azaz munkahelyet, amit szintén nem kötelező elfogadni, csak egy javaslat. -beléptek a terembe. -Szóval 3 nagy témakör van. Első: boszorkány törvények, szabályok, receptek. Második: esszenciák készítése , harmadik: gyógyítás és repülés. - Minden lánynak a tudás elixírjéből egy cseppet nyomott a homlokára. Az elixír vibrálókéken világított, lassan beivódott a bőrükbe.

- Most csukjátok be a szemeteket. Mit láttok?

- Egy ködös szobában állunk.- Felelte egyikük.

- Nagyszerű. Most kezdjétek eloszlatni a ködöt. Tisztuljon a kép! Koncentráljatok! Most mit láttok?- 2 lány jelezte hogy még mindig ködöt.

-3 könyvespolcot, rajtuk címerrel- felelte Alexandra. Hirtelen tisztán látta maga előtt a polcokon a sok-sok könyvet. Az egyik címeren a varázslók, a középsőn a boszorkányok, a harmadikon a tündék jele volt vésve.

- A könyveket el tudjátok olvasni. Mindegyiket! Kérdéseitekre benne vannak a válaszok. Ezeket bármikor elő tudjátok hívni. Ha varázslattal vagy bűbájjal találkoztok, megtaláljátok benne a létrehozását és a feloldását. De csakis a boszorkányokét tudjátok használni, mivel a varázsláshoz pálca kell, tündeséghez meg gyűrű. Nekünk csak esszenciák készítésére van engedélyünk és repülésre. Olvasgassatok! Gondoljatok egy kérdésre, aztán a könyv előjön magától. Használhattok kulcsszavakat is. De próbáljatok konkrét dologra gondolni. Például : rontás. Most előjön a rontások könyve, amiben részletezi: szegénység, betegség, gyermektelenség. A Szövetség úgy döntött,hogy a szerelmi rontás, delej, bájital keszítés tiltott. Csak a feloldása lehetséges, mert sajnos mindig vannak próbalkozók és mindig balul sül el. Ezért kellett betiltani. Ti ketten gyertek velem! - a két lányra mutatott, akik nem tudták előhívni a könyveket. Még nem álltak készen. Vissza kellett menniük a városba.

Egy hónapon át tanulták mit hol találnak meg a könyvekben. A csoportjuk létszáma ezentúl nem változott. Összebarátkozott két másik lánnyal, sokat beszélgettek kint tanulás után a kertben. Egy hónap múlva kezdtek esszenciákat készíteni. Megtanulták ,hogy a hozzávalókat hol szerezzék be, melyik évszakban, hogy a leghatásosabb legyen. Kotyvasztottak démonűzőt, lidércoldót, rontásbontást, meg különféle gyógyírt. A második hónap végére tele lett a polca mindenféle krémmel,porral liquiddel és hozzávalóval.

A harmadik hónap volt Alexának a legérdekesebb. Imádott gyógyítani. Nem bírta nézni ha egy állat vagy ember szenved. Mindenféle állatot gyógyítottak és mindenféle beteg embert is. Seprűn járták körbe a várost- néha egy-két tetőcserép bánta a kezdeti ügyetlenkedésüket, úgy keresték a betegeket, akiket az éj leple alatt először álomporral elaltattak, majd meggyógyítottak,miközben az illető mélyen aludt. Ugyanígy jártak el az erdőben. Gyógyítottak törött szárnyú lepkét, hasfájós rókát, sőt egyszer egy farkasalmot segítettek a világra, mert az egyik kicsi az összegabalyodott köldökzsinóroktol nem tudott világra jönni. Alexandra alig bírt elszakadni a kis farkaskölyköktől. Meglepetésükre az apa nem farkas volt, hanem egy kutya. A lányt egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Érezte hogy még fognak velük találkozni.

A harmadik hónap vége közeledett. A lányok már izgatottan várták az ünnepséget, hasonlót mint amikor Alexa megjött. De egyben kicsit bánatosak is voltak,mert tudták ezek után mindenkinek másfelé visz az útja.

- Neked mit tanácsoltak? - kérdezték a lányt.

- Olderon király lányának keresnek társalkodónőt. Elfogadtam, mert azt mondták itt nagyon jó sorom lesz, nem kell többet mosogatnom- nevetett. Az ünnepség után mindenki bepakolta a holmiját egy feneketlen kis bőröndbe, majd libasorba álltak.

Margeaux néni meghatódva tartotta a beszédet. Megölelték egymást, majd sorban kiléptek a vörös ajtón. Alexandra ahogy kilépett, a többi lánynak nyoma veszett. Újra ott állt a piros ajtó előtt, de már egy teljesen más ember volt.

Egy hintó állt meg hirtelen mellette.

-A kisasszonyt kell Oderon királyhoz vinnem? -kérdezte a kocsis kalapját megemelve. A lány bólintott, majd beszállt a hintóba. Kezdetét vette az új élete.