*Megtörtént események alapján*
Legelső horvát nyaralásunkat terveztem. Már hetek óta keresgéltem a szállásunkat, de semmi. Ja,merthogy igények az vannak. Legyen légkondis, meg vízparti és legalább 3 szobás, de inkább négy. Ja és persze panorámás és parkolós. Csak ennyi. 

Már áttúrtam mindent: booking, szállás.hu, horvát oldalak, de ilyen adottságokkal minden le volt foglalva. Persze, nem csoda,hiszen már április volt akkor. A párom szerint már rég fel kellett volna adnom a keresgélést, de tudtam, ha most nem találok valamit, akkor lehet hogy soha nem jutunk el nyaralni. 

Munkahelyemen kérdezgettem az ismerősöket nem tudnak-e erre egy megoldást. 

-Hát miert nem mész fel a fészbúkra, van egy csomó horvát szállásokkal foglalkozó oldal.- Néztek rám csodálkozva. 

Kb pár percbe telt: találtam is vagy 3 ilyen csoportot, egyikben ki is szúrtam egy hirdetést, ahol több apartmant is kínáltak. Már nyitottam is az oldalt. Vagy húsz apartmanjuk volt, szinte mindegyik vízparti. Sorban kattintgattam rájuk. 

Foglalt.

Foglalt.

Foglalt.

Aztán hirtelen egy zöld jelzés . Szabad!

Remegő ujjakkal nyitottam meg annak az apartmannak a leírását. Panorámás, 3 szobás és parkoló is van. Csak légkondi nincs. Kompromisszum meg lett a párom által: elfogadta, hogy nem lesz légkondi ( én nem szeretem, úgyhogy titkon örültem is). Na akkor most már csak azt kell megnézni hol is van ez pontosan?! 

Vir sziget. Még csak nem is hallottam róla. Gugli a barátom- egyből rákerestem. Egyik mondatban istenítik, a másikban szídják. Na akkor mi legyen?! Nem mertem lefoglalni. 

Újra a munkahelyemen kértem segítséget, ki hallott már róla? Kiderült, szinte mindenki. Én akkor miért nem?!

Jó lesz az, menjetek nyugodtan!- mondták.

Este telefonálgatás, átutalás és meg is jött a visszaigazolás, miénk az apartman a megadott időben.

Hűazanyja! Hurrá, megyünk nyaralni!

Ismét gugli, most már nagyító alá vettem a szigetet a térképen. Felkutattam a környező látványosságokat, végigjártam a partot. 

 Egy kis hídon át vezet az út a szigetre és ekkor még nem tudtam, hogy ez a híd vezet a boldogságunkhoz is. 

Életemben nem izgultam ennyire, mint most. Első saját szervezésű utunk, és ha valami balul sülne el, egész életemben ezt hallgathatnám a páromtól. 

Nagy izgalommal készültünk az útra. Fél lakást bepakoltam, még jó, hogy nagy az autónk. 

Eljött a nagy nap. Azaz éjszaka. Gyerekek miatt éjjel indultunk, aludtak egesz végig Magyarországon, csak a határnál kellett őket felkelteni, az ellenőrzés miatt. Jól bírta mindenki az utat. 

Nem voltak nagy szerpentinek, szinte nyílegyenes vitt az autópálya, majd elértünk a Velebit hegységhez. Pár kisebb alagút után jutottunk el Sveti Rokhoz, a legnagyobb ,utolsó alagútig. Kicsit unalmas de egyben kicsit rémisztő is volt áthaladni rajta. Hirtelen kiértünk a napsütésbe. A időjárás is megváltozott. Már a tenger közelsége benne vibrált a levegőben. Az egyik kanyar után egyszer csak egy kopár de csodaszép öböl tárult elénk. Szájtátva tapadt mindenki az ablakra. Pag sziget lehajtója után Nin városkat is elhagytuk ahol tipikus horvát házak és út menti zöldség és gyümölcsárusok fogadtak. 

Hirtelen már ott is voltunk a kis hídnál, amin az utunk vezetett át a szigetre. Két oldalán a tengerrel, távolban kis hajók cikáztak fehér fodrot húzva maguk után a türkizkék vízben. Jobb oldalt a kopár Paggal, bal oldalt a távolban a Kornati szigetekkel. Ahogy átértünk a szigetre, kis bozótos táj következett, egy kutyastrandot jelző táblával. 

Beértünk Vir városkába, ahol a gps kis kanyargós utcába irányított, majd kijutottunk a tengerpartra. Követtük a part vonalát, ami egyszer csak balra kanyarodott, majd 2 nagy apartman után hirtelen megszólalt a gps.

-Érkezés a célhoz. 

Kiszálltunk , izgatottan néztünk a megadott ház felé: először az alacsony fehér kőkerítést pillantottuk meg, azután a nagy, emeletes apartmant hatalmas erkéllyel.

Pont mint a hirdetésben. Gyors kulcsátvétel, adategyeztetés után elfoglalhattuk a szállásunkat. Gyorsan kipakoltunk, én kisétáltam a partra.

Meghatódva néztem körbe . Sikerült. Első nagy nyaralásunk, mindenki elégedett, most már elengedhettem magam. 

Már az első itt eltöltött nap tudtuk, hogy ide vissza fogunk jönni. 

Ez 5 éve volt, azóta több nyaraláson és rengeteg élményen vagyunk túl: itt tanultam meg sznorkelezni, SUP-ozni, itt tettem le a tengeri hajós vizsgámat. Találkoztunk csodaszép halakkal, úsztunk fehér homokos öbölben. 

Még ha nincs is itt saját házunk, akkor is úgy gondolunk a szigetre mint a második otthonunk.