Alexandra bosszúsan járkált körbe -körbe. Valamiért használhatatlan lett a seprűje. Pedig nem rég avatta fel, és alig tett vele pár utazást. Sokkal jobban szállt mint az előzője, ami tönkrement a Csatában.

Kiment a kertbe, hátha a friss levegőn jobban tud gondolkodni. Ahogy ott körözött, hirtelen belécsapott a felismerés, hogy egy létra alatt járkál. Ugyanis pár órával azelőtt ráolvasott egy varázsigét a létrára,amitől az lebegni kezdett, reménykedve abban, hogy nem ő ront el valamit a varázsláskor, hanem a seprű lett rossz. A létra lebegett, most is pont a feje fölött.

Remek. Most szerezhet egy fekete macskát. Mert ugye ha egy létra alatt aki átmegy, azt hamarosan szerencsétlenség éri.

Felkapta szoknyáját és futott is át a szomszédba, Marie-hoz hogy kölcsönkérje a cicáját.

Marie nagyot nevetett, amikor megtudta, hogy Alexandra magának okozta a bajt.

- A seprűdet meg biztosan elátkozta Tulgrim. Ő szokott ilyeneket csinálni. Csak sajnos nem tudom mi lehet a feloldókulcs- vonta meg a vállát. Átadta a cica-pakkot. -Ja és ne adjál neki szürke egeret, csak fehéret. A szürkétől egy kicsit bekattan, és az nem lenne jó, most hogy 3 napig össze lesztek zárva, hogy megtörjön a létrás átok!

Alexandra megköszönte, majd hazasétált. A létra még mindig ott lebegett. Mérgesen intett egyet, az nagy puffanással leesett a földre, sárga leveleket kavarva a levegőbe.

-Gyere cicus, nézzük hol lapulnak azok a finom fehér egerek. -Bezárkóztak a házba. Legalább most lesz 3 napja, hogy kiderítse, mi a kulcs a seprűhöz.