Elérkeztem a célhoz, 31 nap-31 írás. Nagyon sokszor úgy írtam,hogy először képet választottam, arról azonnal eszembe jutott egy sztori. Nagyon gyorsan kész lettem ezekkel a rövid történetekkel, most is az utolsó hármat egy nap alatt leírtam. Egyrészt mert rögtön beugrott a történet,ahogy válogattam a képeket, másrészt mert már nyakunkon a karácsony és haladni kell az adventi történetekkel is.
Csipkebokorról a kutyáim jutottak eszembe. Argentin dogok, név szerint Kira, Morfeusz és Bonnie, valamint Pöttyös. Sajnos már csak Pöttyös él, a többieket eltemettük, Bonniet pont a csipkebokor alá. Ja és volt még két kiskutyánk is Szotyi és Mogyi akik havanesek voltak. Szotyi először Szofi volt, de ahogy jött Mogyi, úgy átalakult Szotyivá, neveik teljesen leírták a színüket. Nem vette rossz néven. Örült hogy lett egy játszótársa.

Kedvenc emlékem róluk, amikor egy hűvösebb este után reggel ahogy kisütött a nap, összegyűltek a felmelegedett homokon. A hófehér dogók elnyúlva napoztak, miközben a kicsik rájuk másztak és onnan figyelték a madarak csicsergését a fákon. A nagyok meg sem rezzentek, becsukott szemmel élvezték a nap melegét.

Soha nem fogom elfelejteni őket.

Az első képen Mogyi és kisgida első találkozása. A második képen Morfeusz és Bonnie.

A kis történeteknek lesz folytatása, decembertől indul az Adventi írópalánta kalendárium 24 rövid téli -karácsonyi történettel.