"Semmi sem tart örökké még a novemberi eső sem..."

Alapjába véve imádom az esőt. Szinte hallom ahogy a föld és a növények szürcsölik be az életadó nedüt, majd másnap majd kicsattanak az élettől.

Kivéve novemberben. Ilyenkor már elég hideg van és rendszerint párosul hozzá jó kis jeges szél is, ami észrevétlenül bekúszik a kabát alá.

Épphogy csak nem fagy. Illetve néha igen, ha elég hideg van éjszaka. Na akkor másnap reggel megindul a "Ki bír talpon maradni" verseny mivel az esővíz lefagy az aszfaltra. Majd a jég szépen napközben felolvad, ha szerencsénk van. Egy ilyen idő után hálalkodunk az égnek, hogy semmi sem tart örökké.