A favágó sötétedésig dolgozott. Annyira belemerült a munkába, hogy csak akkor eszmélt fel, amikor már alig látott a sötétben. Fáradtan megtörölte a homlokát, fejszéjét a vállára kapta és hazaindult az ösvényen. Alig tett meg pár lépést kékes fényt látott a fák között. Odalopózott, mert azt sejtette egy tündér vagy boszorkány lehet ott, nem akarta magára felhívni a figyelmet. Kikukucskált az utolsó fa mögül, majd elállt a lélegzete. Egy kékes fényű tündér pörgött-forgott táncolt miközben halkan egy kis sípon egy dallamot trillázott. A favágó még egy pár percig élvezhette, majd a tündér hirtelen eltűnt.
A férfi a zsebkendőjét rákötötte a fára, jelzésül, hogy másnap megtalálja ezt a helyet, mivel a tündér teljesen megbabonázta, sosem látott még ilyen szépséget.
Reggel es este visszasietett ahhoz a fához, de semmit nem látott. Keseregve mesélte a faluban, hogy sajnos már lehet hogy soha többé nem látja azt a szépséget.
Pár nap múlva a tündér helyén  kör alakban gombák nőttek. A favágó leszedte és hazavitte vacsorára. Nem élte túl a reggelt. Most már ő is ott táncol a tündérrel az erdőben.
A faluban futótűzként terjedt, hogy az nem is egy tündér volt,hanem egy boszorkány aki mérges gombákat növeszt, hogy így szedje az áldozatait.
Azóta senki sem megy a gombakörök közelébe