Felicity szorgosan lépdelt fel a lépcsőn. Végre anya megengedte hogy körbenézzen a padláson. 

-De az ajtót hagyd nyitva! -kiabált fel utána Jane. 

-Oké anyu!- Már nyitott is be az ajtón, miután a maciját a küszöbre ültette. 

Bent a falak mentén polcokon dobozok álltak. Ahogy lépdelt el mellettük, figyelmesen nézegette a kicsit szakadt, poros dobozokat. Levett egy kis képet a polcról, amin anyukája volt kislány korában, szallaggal a hajában. Neki is hasonló volt aa frizurája. Tüsszentett egyet a felkavart portól, ezutan visszatette a képet a polcra. 

Észrevett egy nagy ládát az ablak mellett. Szeme felragyogott, mert azt remélte hogy talál itt kincseket. Ez a láda meg pont úgy nézett ki: lakkozott fából készült, sarkai megerősítve fekete vaspántokkal, erős szegecsekkel. Szerencsére nem volt rajta lakat, így csak a pántjait kellett felhajtani. Kicsi kezével nekiveselkedett felnyitni a ládát. Először csak egy kicsit tudta, mivel a zsanérok berozsdásodtak, nehezen mozdult. Minden erejét beleadva nagy nehezen kinyitotta. Egy összhajtogatott színes takarót pillanott meg, de jól láthatóan alatta még volt valami. A takarót félrerakta. Rögtön alatta egy csokor kiszárított virág volt. Óvatosan kivette, letette a takaró mellé. A láda alján újabb fotóalbumokat talált. Egyet kivett, leült a láda mellé és kinyitotta. 

"Budapest 1937" -ez állt cirádás írással a belső borítón. 

A képek nem voltak színesek. Megsárgult feketés-barnásan mutatta meg az akkori életet. Testes néni ült egy széken, mellette nagy bajuszú szépen fésült pipázó bácsi állt. Még sohasem látta őket. Tovább lapozott. A következő képen már egy hintó mellett álltak. Egy utazás elevenedett meg a képeken, ahogy a család Magyarországról az Egyesült Államokba utazott. Hintók, hajók, sosem látott épületek jelentek meg a képeken. 

Mikor végzett, egy újabb fotóalbumot vett ki. Tüsszentett egyet, de mos nem a portól, hanem a hideg levegőtől. Megfogta a takarót, széthajtogatta. Fogalma sem volt róla, hogy a takaró varázserővel bír: annak aki használja teljesíti a kívánságát. 

Felicity beburkolózott a takaróba, leült újabb képeket nézegetni. Az egyiken felismerte a nagyit, de itt még kislány korában volt. Az arca pont mint Felicity-é, csak a haja volt más színű. Akkor divatos loknikba volt rendezve, szallaggal átkötve. A kezében egy nyűtt, félszemű macit szorongatott, mellette egy csodaszép babaház. Felicity felsóhajtott. Bárcsak ő is ott lenne, és játszhatna vele! Ahogy tovább lapozgatott, szeme elnehezült. Nagyot ásítva még jobban beburkolózva lefeküdt a padlóra és elaludt.

Janenek gyanús volt a nagy csend. Felment a padlásra, ott találta Felicityt a láda mellett aludva, egy albumot szorongatva. Kivette óvatosan a kislány kezéből, közben megakadt a szeme az egyik fényképen. A babaház. Jaj mennyit kérlelete már őket a kislany,hogy had kaphasson egy ilyet. Már tudta is, hogy ez lesz a karácsonyi ajándék. Ó, és itt a varázstakaró. Mennyi szépet álmodott alatta! 

Vigyázva, nehogy felkeltse a kislányt felemelte a takaróval együtt , levitte az ágyába. Felicity nagyot szusszanva fordult az oldalára. 

Álmában ott játszott a nagyi mellett a babaházzal.