Rose nem tudott saját könyveket venni, annyi pénze nem volt, no meg a piciny albérletébe el sem fértek volna. Ezért járt szabad óráiban a könyvtárba. Mindig a szokott időpontba ment, ugyanabban az órában , de hogy mennyit töltött ott, az az olvasott könyvtől függöt. Nagyon zárkozott teremtés volt, mindig olyan részre ült olvasni, ahol nem zavarhatják mások. Péntek délután nem volt kedve hazavinni a könyvet, így ott maradt olvasni. Annyira lekötötte, hogy nem is vette észre már mennyi az idő. Kuncogásra lett figyelmes. Felkapta a fejét, majd mintha egy pillanatra megállt volna az idő.

Lányok kuncogtak- súgtak össze a teremben, amikor belépett Ő. A leghelyesebb pasi akit életében látott. Az összes fej a helyiségben arra fordult, amerre a férfi végigsétált, levett egy könyvet az egyik polcról és leült olvasni. Rose nem tudta levenni róla a szemét. A férfi felgyűrte az ingét az izmos karján. Majd hirtelen Rosera nézett. A tekintetük összekapcsolódott. Rose olyan zavarba jött, hogy hirtelen összecsapta a könyvet, remegő kézzel visszatette a helyére majd szinte kiszaladt a teremből.

"Ezt most miert csináltam?! Miért nem maradtam ott?!" Nagyon mérges volt magára. Persze nem szokott hozzá, hogy megnézik. Nagyon sokáig túlsúlyos volt és még mindig bő ruhákban takargatta most már karcsú testét. Kerek pufi arca is megváltozott, most már a gyönyörű mandula szemei lettek hangsúlyosak.

A következő napokban nem látta a férfit, pedig mindig ugyanabban az órában volt ott. Ilyenkor csalódottan nyitotta ki a vastag könyvet.

Egyik nap viszont ahogy leemelte a könyvet a polcról érezte hogy van benne valami. A könyvben egy kiszárított vörös rózsa lapult, egy cetli volt a szárára kötve.

"Találkozzunk a jégpályánál pénteken 18 órakkor. James"

Rose szíve annyira hevesen kezdett verni, hogy majd kiugrott a helyéről. Holnap van péntek. Forgott vele a világ. Egyáltalán nem tudott ezek után a könyvre koncentrálni, így visszatette a helyére, a rózsát pedig becsomagolta egy zsebkendőbe és óvatosan a táskájába tette. Kifelé menet odalépett a könyvtáros kisasszonyhoz. Már szinte barátnők voltak, annyit járt ide a lány.

- Elnézést, nem tudod véletlenül annak a férfinak a nevét, aki... - be sem fejezte a mondatot, a másik rögtön rávágta:

-James McCoy. És nagyon irígykedem! Milyen romantikus! - mosolygott szélesen a könyvtáros. A lány tétován bólintott.

Péntek délután  a szekrény előtt állt. Kiemelte azt a ruhát, amit egyszer hirtelen felindulásból vett meg, de. A ruha igazi randiruha volt, az ő stílusában. Test vonalát követő, pont annyira rövid, annyira kivágott, hogy ne mutasson túl sokat- de túl keveset se.

*

James sosem gondolta volna hogy egy könyvtárban fogja megismerni Őt. Amikor megpillantotta a lányt, azonnal tudta, hogy megtalálta az igazit. A barátja úgy gondolta, hogy azok a típusú lányok, akire ő vágyik a könyvtárban bujkálnak. És tényleg. A könyvek hozták össze őket.

Pénteken izgatottan állt a jégpálya bejáratánál. Kétpercenként nézett az órájára. Még 5 perc van hatig.

Hirtelen meglátta a lányt. Gyomra görcsbe rándult. Mintha újra kamasz lenne. Önkéntelenül elhúzta a száját. A lány odalépett hozzá. Látta a fintort.

-Szia! Másra számítottál? -kérdezte csalódottan.

- Szia! Jaj dehogy! Arra gondoltam pont hogy úgy érzem magam mintha újra 17 lennék, annyira izgulok, ezen fintorogtam!- nevetett fel a férfi. - Nem mást vártam. És nagyon boldoggá tettél hogy eljöttél!- A lány megnyugodott. Besétáltak a pálya bejáratán.

Ettől a naptól már ritkán látták lányt a könyvtárban. Itt volt az idő a saját romantikus történetének a megírására, hála a könyveknek.