Épp a bevásárlókocsiból pakoltam ki az autóba, amikor a közelben megpillantottam Felicity nagypapáját, aki pár háznyira lakott tőlem. A lánnyal jóban voltunk, sok buliban összefutottunk, jókat beszélgettünk.

Láthatóan nagyon nehéz volt a szatyra a bácsinak, úgy bevásárolt a boltban. Rögtön odasiettem, és felkínáltam a segítségemet.

- Jó napot Gilbert bácsi! Tudja a szomszédban lakok. Szeretnék segíteni, szívesen hazaviszem, autóval vagyok!

-Köszönöm drága Anna- meglepődök hogy tudja a nevemet. - Nagyon köszönöm, most tényleg jól jön egy kis segítség- nevetgél zavartan.

A csomagokat beraktam a hátsó ülésre és beszálltunk a kocsiba. Hazaúton beszéltgettünk Felicityről, meg úgy általában kinek hogy megy a sora. Miután megérkeztünk a csomagokat az ajtóig vittem. Amikor leraktam, a bácsi hálálkodott.

- Köszönöm kedves! Mivel tartozom?

- Ugyan semmivel! Útba esett!

- Akkor had adjak egy csokor virágot! - ezt már nem lehetett visszautasítani. - Itt van hátul a kertemben, csak hozom a kulcsot - két perc es már jött is a kulccsal. A hátsó kert felé vettük az irányt. Meglepetésemre egy hatalmas üvegház állt ott, amit az útról nem lehetett latni, bokrok takarták a kíváncsi szemek elől.

-Sajnos le kellett lakatolnom, mert egyszer betörtek ide és  tönkretettek mindent. Nehéz volt utána minden újraépíteni. - Mondta szomorúan, majd beléptünk a fa vázas, hatalmas üvegablakokkal rendelkező házikóba.

Mintha egy új világba csöppentem volna. Kint kicsit hűvös volt a levegő, de bent kicsit párás meleg.  Mindenhonnan virágok nyujtózkodtak az ég felé. Voltak hatalmasak, kicskék, szabadföldűek és kaspósak. Olyanokat is megcsodálhattam amilyeneket eddig életemben nem láttam. A szivárvány minden színében pompáztak, különféle mintákkal és árnyalatokkal. Annyira rabul ejtett a látvány hogy meg is feledkeztem mennyi ideje vagyok már ott.

- Milyet szeretnél? Csokrot vagy egy kaspósat? - kérdezte a bácsi.

- Hát én ezekből választani sem tudok, annyira csodaszép mind- pirultam el.

Kutatott egy kicsit, majd előkapott egy kis cserepes rózsabokrot, csodaszép krém- rózsaszín színben. - Megfelel?

- Ez a kedvenc virágom! - Rebegtem könnyes szemmel. - Nagyon köszönöm és azt is, hogy megmutatta ezt a csodát!

- Örülök ha tetszik, nekem is jól esik néha beszélgetni valakivel, mióta Margeaux elment. -Némán sétáltunk ki a kocsihoz, egyikünk sem tudott megszólalni a meghatottságtól.

Öt perc múlva már otthon is voltam az ajándékkal. Gyorsan elpakoltam a vásárolt élelmiszert, utána helyet kerestem a rózsának.

Mintha kimondottan a fehér étkezőasztal közepére teremtették volna, gyönyörűen megvilágította a kertből besütő nap fénye, megkoronázva az étkező látványát.