Alexandra egy üveg szentjánosbogarat kötött a seprűje nyelére, hogy jobban lásson a sötét erdőben. Csak ilyenkor, teliholdkor jönnek elő a kék gyöngylepkék, amiket be kell gyűjtenie. Jól jönnek mindenféle csereüzletnél, ha szüksége lesz valamire . Ezek a lepkék szeretik a sárkánygyümölcsöt, úgyhogy azt is hozott magával. Kettévágta és kirakta a gyümölcsöket egy fa ágának tövébe és mellé állította a seprűt úgy, hogy a világító üveg pont a gyümölcsök mellett legyen. A fény és az illat együtt remélhetőleg hatásosabban idecsalogatja a kék rovarokat.

Körübelül tíz perc telhetett el, máris megjelentek az elsők. Szépen begyűjtötte őket, de épphogy becsukta a dobozt már jöttek az újabbak, így rövid időn belül tele lett . Már épp eldöntötte, hogy befejezi, amikor feltűnt még egy a lámpa fényében. De ez egy kis játékos lepke volt, körbetáncolt Alexa körül, aki csak úgy pörgött forgott hogy elkaphassa. Nem figyelte a fának a többi lehajló ágát, így amikor ugrott, hogy a lepkét elkapja, az egyik ág felsebezte az arcát. De sikerült, meglett a lepke. Gondosan elpakolt, majd elővette boszierszényét, kikereste belőle a gyógykenőcsöt. Az ujjával kivett belőle egy kicsit és ahogy a sebre kente, az nyomtalanul eltűnt. Csak a helye világított egy kicsit lilásan a telihold fényében. Még jó hogy nem volt mélyebb a seb, akkor 5 lepkét kellett volna fizetnie hogy begyógyítsák.

Már épp ideje volt hazaindulni, mert a szentjánosbogarak kezdtek halványodni mivel már rég kaptak enni.

Ahogy a házhoz ért szélnek eresztette a már alig pislákoló bogarakat a kertben, a házban pedig gondosan berakta a lepkéket a helyükre. Végre  ő is nyugovóra térhet.