Megálltam a kis fahídon ami a tavon átívelt. Néztem ahogy sárga levelek ringatóznak a víz tetején.

Itt találkoztam vele utoljára.

Mindenki nagyott nézett, amikor megtudták együtt vagyunk. Én a szürke kisegér, ő pedig a nagy macsó. Nem illettünk össze, de ez akkor nem érdekelt.

Nyár volt amikor találkoztunk, én és a barátnőm lófráltunk a városban, fagyival a kezünkben, bámultuk a kirakatokat, amikor szembe jött a haverjával. A pillantásunk összekapcsolódott, én elpirulva kaptam el a fejem. Nem láttam mostanában ilyen helyes pasit, akitől azonnal összerogy a térdem és pillangók repdesnek a gyomromban. A barátnömmel összedugtuk a fejünket úgy kuncogtunk, és stíröltük öket. Ők pedig viszont. De elsétáltunk ,nem történt semmi több.

Pár napra rá találkoztunk újra velük. Meglepetésünkre közös baráti társaságunk volt, a bowling teremben futottunk össze. Iszonyat jól éreztük magunkat, röpködtek a poénok, vicces történetek. Valahogy egymás mellé keveredtünk. Mindketten éreztük a szikrát, ami közöttünk felcsapott. Hazafelé megfogta a kezem, a kapuban megcsókólt.

Másnap már mindenki tudta hogy együtt vagyunk.

"Vigyázz vele!"- kaptam mindenhonnan az intést. Csak mosolyogtam rajta. Nem érdekelt.

Őrült tempót vett a kapcsoltaunk. Lopott csókok, szerelmes órák, összegyűrt lepedők.

Mintha kétségbeesetten ki akartuk volna használni az összes percet.

Talán azért is mert mindketten tudtuk, ez csak a nyárra szól.

Elejtett mondatokból, barátokkal való beszélgetésekből jöttem rá, hogy augusztusban elköltözik. Én meg maradok. Nem is hívott. Nem is kérdeztem, mert valahol mélyen sejtettem hogy így lesz. Így van megírva.

Majd egyre ritkábbak lettek az együtt töltött órák és esték. Mígnem egyszer csak elhívott randira erre a hídra. Tudtam hogy itt az idő.

Zavartan rám nézett és habogva mondta : Tudod : mennem kell.

Tudom.

Még utoljára megöleltük egymást.

Nem bántam meg. Gyönyörű nyarat töltöttünk együtt. A fényképeket elraktam egy dobozba, csak annyi írtam rá: A legszebb nyár.

Egy nagy szélroham hatalmas levél felhőt kapott fel a fákról,majd teleszórta a felfodrozódott vizet. Volt ott minden szín: zöld ,sárga, vörös és elszáradt barna.

Hirtelen pittyent a telefonom.

"Hozzak vörösbort?"

Elmosolyodtam. Ez a férfi nem megy sehova. Ideköti a munkája - na meg én is.