Nem nagyon tudtam aludni, a gondolataim zakatoltak.
Most először gondoltam arra amit mindenki mondott nekem.
Ákossal kapcsolatban.
Lehet, hogy még mindig szerelmes belém?
Elvégre gyakorlatilag azon kívűl, hogy nem fogjuk egymás kezét, nem csókolózunk, és nem csinálunk olyan dolgokat semmiben sem változott a kapcsolatunk.
A legyünk barátok dolgot is én vetettem fel, ő pedig mondhatni csak beleegyezett ebbe az egészbe.

A szakítás:

Éreztem, hogy ez így nem lesz jó.
A többiek beszólásai miatt egyre jobban kezdtem magamat rosszul érezni.
Ákos is kevesebbet van velem, annak érdekében, hogy hátha abbahagyják amit velem tesznek, mert míg a fiúknál menő dolog a különböző szexuális tevékenység addig a lányoknál most én számítok a legnagyobb ribancnak.
Habár ezeknek a jó része csak kitalált ezt nem nagyon tudják.
Mármint mindenki annak hisz amit az interneten lát és nem annak ami a valóság.
Éppen az ágyamon ülve simogattam a barátom fejét aki az ölemre hajtva pihent.

-Baj van szerelmem?-Kérdezte meg felülve.

-Nem, nincsen, csak gondolkodtam, de nyugi nincsen semmi.-Mosolyogtam rá.

-Ajajj az nem mindig jó.-Simította meg az arcom.-Na min?-Kérdezte.

-Nézd, őszintén egy ideje furán érzem magam, nagyon szeretlek, viszont nem merek hozzád érni, azért nem kezdeményezek sem csókot, sem mást mert képtelen vagyok, bármennyire is szeretném félek, attól, hogy valaki meglát és minden kezdődik elölről, úgy, hogy még vége sincs.-Árultam el miközben egy könnycsepp legördült az arcomon.

-Luca kérlek ne sírj.-Fogta meg a kezem.-Együtt minden megoldunk.-Mosolygott.

-Ezt nem tudjuk Ákos.-Ráztam a fejemet.-Nem a te hibád, hanem az enyém, én bíztam olyanokban akikben nem kellett volna.-Mondtam.

-Nem, ez nem a te hibád.-Ellenkezett.-Senki sem hibás, te csak áldozat vagy.-Világított rá a lényegre.

-Én nem szeretném ha te szomorú lennél.-Árultam el.-Kérlek maradjunk csak barátok, tudom nagyon jól, hogy ez nem szokott működni, de mi mások vagyunk.-Mosolyogtam rá.

-Lehetetlen lenne Luca.-Rázta a fejét.-Mi többek vagyunk, és ezt te is tudod.-Mondta.

-Tudom, de ezt egy picit elnyomhatjuk nem?-Döntöttem oldalra a fejemet.

-Ez nem így működik, ha szeretjük egymást együtt vagyunk, ha nem szeretjük akkor pedig nem.-Árulta el.

-Kérlek gondold át, ugyanúgy megmaradunk egymásnak, csak pár dolgot, nem fogunk csinálni.-Avattam be.

-Csak azért megyek bele mert szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni.-Mondta.-Viszont egy dolgot had kérjek.-Tette hozzá.

-Mondd csak nyugodtan.-Bíztattam.

-Egy utolsó csókot, minden érzelmet zártunk bele.-Kérte tőlem.

-Tetszik az ötlet.-Vallottam be.

Amint ezt meghallotta, Ákos nem várt közelebb hajolt és megcsókolt, minden érzelmet belevittünk, az összes szerelmünket és szenvedélyünket.

Most:

De aztán lehet, hogy azt a mondatot nem úgy értette.
Azt sem értettem, hogy miért nem meséltem neki Marciról.
Ebből a gondolatból pedig jött a következő, elvégre Marcit nem azért csókoltam meg mert nem volt jobb dolgom.
Csak elkezdtem bízni benne, és egyre jobban megismerni.
Nagyon sokat beszélgettem vele, és már sok mindent tudok róla.
Az óra reggel kilencet mutatott, így nem volt túl korán ahhoz, hogy kimenjek a lakásból, és elkezdjem a napot.
Felülve az ágyon összeszedtem magam, majd kikászálódtam, és a szekrényemhez léptem, ahonnan kivettem az edzős ruhámat.
Még a szobában gyorsan átváltva már abban a szettben léptem ki az ajtón.
A lakóház mínusz első szintjén volt található a konditerem részleg, így arra véve az irányt körübelül három perc alatt lent voltam.

(...)

A zene egy másik ismert számra váltott, ami következtében egy fokozatot feljebb toltam a futópadon.

,,én még sohasem hazudtam csúnya igazságot"

Igazság szerint mindig is szerettem edzeni mert ilyenkor tudtam a legjobban koncentrálni, és gondolkodni.
Szóval gyakorlatilag amint megtudtam, hogy itt van edzős részleg tudtam, hogy rendszeres használója leszek.
Gyakorlatilag már a sokadik kilométert futottam le amikor valaki leállította a gépet.

-Tudtam, hogy itt leszel.-Mondta álmos hangon.

-Igazán?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Elég jól ismerlek.-Ölelt át Ákos.

-Jó mondjuk ez az ölelés számodra nem lehetett élmény, mert elég büdös vagyok.-Nevettem el magam.

-Ez nekem mindig nagy élmény.-Árulta el.

-Meddig maradsz még?-Tereltem el a témát.

-Kezdem azt érezni, hogy zavarok.-Jegyezte meg.

-Nem zavarsz, csak ma forgatunk.-Avattam be.

-Ez esetben hamar, mondjuk olyan fél tizenegy?-Nézett kérdőn.

-Délre kell odamenni, szóval jó.-Bólintottam.

-Akkor egy reggeli és utána megyek.-Találta ki a tervet.

Nem reagálva semmit elindultunk felfelé.
Már a folyosón sétálva kinyílt a mi lakásunk melletti ajtó.
Természetesen Marci lépett ki rajta, kezében egy szál vörös rózsával.
A gyomrom megremegett és hirtelen minden megszűnt.
Nem hallottam amit Ákos mondott.
Csak Marcit láttam, és rá is figyeltem.
Minél közelebb értünk annál jobban izgultam.
Nem lehetett, hogy más lánynak hozta.
Azonban Marci csak végignézett rajtunk és legyintve visszament a szobába.
Egy sóhajtás kíséretében azonnal könnyek szöktek a szemembe.
Fájt, hogy bement.
Viszont tudtam, hogyha ugyanez fordítva történik meg és én meglátom Hannával ugyanúgy hagytam volna őket.

-Figyelj Ákos nekem van egy kis dolgom, bemész addig?-Kérdeztem megtörölve a szememet.

-Persze, addig csinálok valami reggelit.-Találta ki.

-Nekem elég a müzli is.-Árultam el.

-Akkor neked müzli, nekem rántotta.-Mondta.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.

Megvártam amíg Ákos bemegy a lakásba.
Aztán odaállva a fiúk lakásának ajtaja elé gondoltam, hogy bekopogok.
Utána megijedtem szóval nem csináltam semmit.
Átgondolva igazából mindent egy amolyan minden mindegy alapon mégis bekopogtam.
Egy ,,gyere" kiáltást követően be is mentem.
A többiek szerintem vagy aludtak, vagy pedig már elmentek onnan.
Össze vissza kavarogtak a gondolataim.
Amint beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót elszállt minden bátorságom.
Sőt azt se tudtam, hogy mit szeretnék mondani neki.

-Látom Ákosnak sikerült jól megizzasztania.-Tett gúnyos megjegyzést.

-Kérlek ezt ne.-Ráztam meg a fejemet.-Én csak edzettem, és Ákos meg gondolta, hogy ott leszek és lejött utánam, mert mindjárt indul haza.-Árultam el.

-Gondolom nem örülsz.-Támaszkodott a konyhapultnak.

-Igazából, bármikor találkozhatunk, szóval mindegy, hogy itt alszik-e vagy sem.-Vallottam be őszintén.

-Amúgy miért jöttél?-Érdeklődött.

-Gondoltam beszélnünk kéne, így a tegnap este miatt meg ilyenek.-Mondtam félénken.

-Figyelj, a tegnapi sztori után megértem, hogy még velem nem szeretnél kapcsolatot, gondolom, a csók meg amiatt volt mert tökéletesen illett a pillanatba, tudom azt is, hogy mindketten érdeklődünk a másik iránt, nem barátok szinten, viszont tényleg megértelek, és maradjunk csak barátok és majd meglátjuk mi lesz.-Kezdte.

-Marci.-Szólaltam meg a mondandójába vágva, de nem figyelt rám.

-Elvégre ha jobban belegondolunk tényleg csak most ismertük meg egymást, persze vannak akik ennyi idő alatt már össze is házasodnak, de mi mások vagyunk, amúgy ha végül Ákos mellett döntesz akkor nyugodtan mond, nem fogok haragudni, kicsit csalódott leszek, viszont abban nincsen semmi.-Legyintett.-Szóval felőlem jó a csak barátok.-Tette hozzá.

-Igazából amit én szerettem volna mondani az más.-Léptem hozzá közelebb, majd megfogtam mindkét kezét.-Szóval.-Néztem a szemébe.

-Szóval?-Vonta fel a szemöldökét.

-Szóval.-Mosolyogtam rá.-Én arra gondoltam, hogy továbbléphetnénk egy picit a barátság szinten, és mondjuk elkezdhetnénk randizni, viszont a múltkor én hoztam meg a döntést, hogy maradjunk barátok, szóval most te vagy a döntés hozó és az előbb elmondottak alapján te is a barátságra szavazol szóval ezt megbeszéltük.-Öleltem meg tudva, hogy ezzel elgondolkodtatom.

-Azt hiszem változtatnék a döntésemen, feltéve ha lehet.-Jelezte.

-Az igazából rajtad múlik.-Árultam el.-Viszont én most megyek.-Mutattam az ajtó felé.

Nem is vártam meg, hogy Marci bármit mondjon kimentem.
Az ajtóval szemben azonban vártam még.
Reméltem, hogy utánam jön, és talán elhív randizni.
Vagy talán megkapom az előbb már látott virágot.
Körübelül öt percet állhattam ott, de nem történt semmi.
Úgy tűnik ezt benéztem.
Így eléggé csalódottan léptem be a lakásba.

-Sikerült?-Nézett rám Ákos az asztalnál ülve.

-Persze, legalábbis azt hiszem.-Mondtam.

-Az a lényeg.-Bólintott.

-Ezt meg nagyon köszönöm.-Vettem magam elé a tálat.

-Jó volt egy picit belelátni az x-es napokba.-Szólalt meg.

-Hát mondjuk azért azt tegyük hozzá, hogy ez még nekem is új.-Vallottam be.

-Oké, persze, de, mondjuk az alapján amiket hallottam beszélgetések nem olyan mintha csak pár napja ismernétek egymást, mármint rohadt jó fejek vagytok a másikkal.-Árulta el.

-Igazából ez szerintem azért van mert tényleg pár emberrel így egy társaságot alkotunk, és mondjuk kedden is a bulin így együtt iszogattunk, előtte talán Roland, Marci, Regina meg én voltunk ott bent a városba, szóval rohadt sokat beszéltünk már.-Mondtam.

-Csak ezzel a Marci gyerekkel vigyázz.-Evett egy falatot.

-Miért is?-Döntöttem oldalra a fejemet.

-Látszik rajta, hogy nagy csajozó gép, mármint most egy csomó lány odavan érte amit biztosan kihasznál, és szinte biztos vagyok benne, hogy azt a virágot is valamelyik csajának akarta vinni, tudod olyan lányoknak akik egy kis hírnévért bárki ágyába bebújnak, sőt merem feltételezni, hogy mindegyik csaját össze-vissza csalja, mert basszus ki ne használná ki azt, hogy több ezer lány küld neki képeket kevesebbnél kevesebb ruhába.-Kezdte a mondandóját.

-Marci nem ilyen.-Ráztam a fejem magabiztosan.

-Drága Luca fel kell világosítsalak arról, hogy mindenki ilyen, csak van olyan aki mondjuk a lányoknak nem jön be, és annak nem küldenek ilyen képeket és az nem tudja arra verni, de amúgy ő is csinálná, csak nincs mire.-Árulta el mire aggódni kezdtem.

-Szóval, ez azt jelenti, hogy te is kaptál ilyen képeket, és te is csináltad rá?-Tettem fel a kérdést.

-Itt most nem az a lényeg.-Rázta a fejét.

-Számomra igenis ez a lényeg, basszus Ákos ne legyél már hülye.-Mondtam idegesen.

-Nem vagyok hülye, és ha neked ez a lényeg akkor sajnálom.-Fonta keresztbe a karjait eléggé ingerülten.

-Ákos ha nem árulod el én olyan pofont levágok neked.-Emeltem meg a hangomat.

-Jól van na, ha ennyire tudni akarod akkor igen megtettem, és egyáltalán nem bánom.-Árulta el végre.

-Érdekes, hogy te voltál az az ember akit a lányok leginkább azért szerettek mert, hogy jujj egy lányba volt szerelmes és mással nem csinált semmit, de ezek szerint mindenki tévedett.-Néztem fel rá.

-Ha már őszinteskedőset játszunk kiváncsi lennék, hogy neked van-e valami a számládon amit akkor csináltál amikor az én párom voltál.-Dőlt hátra a széken.

-Ameddig te más lányok képére játszottál addig én szerelmes voltam, otthon ültem és azon gondolkodtam, hogy mit csinálsz, vagy mikor írsz, hihetetlenül sok időt gondoltam rád és bíztam benned viszont nagyon úgy tűnik, hogy mindig rossz embereknek adom a bizalmam.-Gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Nézd, igazából nem fordult elő sokszor.-Próbálta menteni magát.

-Ennek elég egyszer is megtörténnie.-Vágtam értetlen arcot.-A lánnyal csak annyit mondj, hogy nem feküdtetek le, kérlek.-Sóhajtottam.

-Igazság szerint az úgy volt, hogy ez a lány küldött jó sok képet, párra megtörtén az előbb említett dolog és aztán egyszer reagáltam az egyik képre, aztán ő visszaírt nekem és pár napra rá találkoztunk, nagyon sajnálom viszont én azt hittem, hogy te még nem állsz rá készen, én pedig már nagyon szerettem volna tehát megtörtént.-Tálalta ki az igazságot.

-Miért csináltad ezt velem?-Tartottam vissza a könnyeimet.

-Kérlek Luca ne haragudj rám.-Érintette meg a kezem mire azonnal elhúztam tőle.

-Nagyon szépen kérlek, hogy most menj el.-Álltam fel az asztaltól majd lassan az ajtóhoz kísértem.

-Csak annyit kérek, hogy bocsáss meg.-Kérlelt.

-Tudod ez így sokkal rosszabb, hogy most mondtad el.-Reagáltam.

-Hát akkor gondolom szia.-Intett.

-Szia.-Csuktam be az ajtót majd zokogni kezdtem.

Mintha a lányok csak erre vártak volna azonnal kicsapódtak a szobaajtók és egyszerre futottak felém.
Felállítva bekísértek a szobámba aztán leültettek az ágyra és vártak.
Tudtam, hogy hallották az egészet.
Viszont nem nagyon törődtem vele.
Egyszerűen most nem érdekelt.

-Mondj el mindent amire most gondolsz.-Simogatták a hátamat.

-Leginkább most sajnálom, hogy felkeltettelek titeket a veszekedéssel.-Mondtam.

-Ne hülyéskedj már.-Legyintett Regina.

-Tudjátok ő volt az az ember akiben a családomon kívűl bíztam, habár feltűnhetett volna, hogy az első alkalomnál baromi jól csinált mindent tudjátok így tapasztaltan, és bedőltem neki úgy konkrétan mindig.-Nevettem el magam kínosnak érezve, hogy átvert.

-Azt hiszem neked kell egy doboz fagyi.-Mondta Panka mire Regina kiment érte.

-Ez jobban fáj mint a szakítás, sőt ez megalázó.-Döbbentem rá.

-Ha szeretnéd és szükséged van rá idehívhatom neked a Marcit.-Ajánlotta fel Panka.

-Most kérlek csak maradjatok ti itt velem, de ez nagyon rendes tőled.-Mosolyogtam rá.

-Bocsi, de csak ilyet találtam.-Emelt fel egy doboz csokisat.

-Király vagy Regina köszönöm szépen.-Nyitottam ki.

-Tapasztalatlan vagyok ilyen téren, szóval mit kell csinálni ilyenkor?-Érdeklődött.

-Fogalmam sincs, ebben nekem sincs tapasztalatom, viszont bármikor vehettek ha szeretnétek.-Tartottam fel a dobozt.

-Ha nem kéne sietnünk átmehetnénk olyanokon amik a filmekben vannak, szóval minden nyálas film, sok csoki, mindenki kibeszélése meg ilyenek, viszont délben kezdődik a forgatás, szóval fél óra múlva el kell kezdeni készülődni.-Árulta el Panka.

-Majd vagy azt hiszik, hogy bedrogoztam vagy azt, hogy sírtam.-Utaltam a szememre ami biztos vagyok benne, hogy vörös színben pompázott.

-Szerintem tudni fogják.-Nevetett Regina.

-Én szerintem itthon maradok.-Feküdtem el az ágyon.

-Persze, és majd te leszel az egyetlen akinek nincsen videója.-Forgatta a szemét Panka.

-Igazából szerintem szard le Ákost, nem becsült meg téged eléggé, majd lesz más aki megteszi ez ennyi.-Vallotta be Regina.

-Tényleg?-Néztem rá kérdőn.

-Nekem van egy erős tippem.-Tette hozzá Panka.

-Megtörténik velem ez a hülyeség és nem csinálhatok semmit mert fél óra múlva készülődnöm kell, szóval csodálatos.-Árultam el.

-Reméljük azért többször nem fog előfordulni.-Mondta Regina.

-Ha szakítanék valakivel vagy velem szakítanak akkor nektek fogok szólni.-Közöltem.

-Ennek azért örülök.-Öleltük át egymást.

A következő pillanatban pedig kinyílt az ajtó.
Marci volt az.
Ott volt a kezében a virág, de a padlót bámulta.

-Bevallom őszintén, hogy az eredeti tervem szerint amikor indultunk odamentem volna, hogy meddig álltál az ajtó előtt, viszont az túl megalázó lett volna, és így, hogy most nálam van a döntés, szeretném ha tudnád, hogy változtattam rajta nagyon is csak nem tudtam, hogy ezt, hogyan kell kezelni, és túl sokszor használtam a, hogy szót a lényeg, hogy.-Hajtotta fel a fejét.-Oh, hello lányok.-Nézett körbe aztán megakadt a tekintete rajtam.-Ki bántott?-Ugrott azonnal elém.

-Azt hiszem mi megyünk.-Suttogta Regina, majd kimentek a szobából.

-Mondj el mindent amit csak szeretnél, tényleg, sőt, ha gondolod itt ülök veled csendben is ameddig kell, viszont ez a tiéd.-Adta át a virágot.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.

-Ákos volt az, biztos vagyok benne.-Szólalt meg.

-Ha torpedóznánk akkor ez most egy talált süllyedt lenne.-Nevettem el magam.

-Ajánlom neki, hogy nem emelte rád a kezét, mert ha megtette akkor komolyan mondom megverem.-Árulta el.

-Ilyenről szó sincs, csak egyszerűen megcsalt.-Rántottam meg a vállamat.-Éppen arról beszélt, hogy vigyázzak a te fajta fiúkkal, mert biztos kihasználod a lehetőségeket, meg a képeket, vagy valami ilyesmi volt, nekem meg a fotók maradtak meg, és hát mint kiderült ő is kapott meztelen fotókat, azzal a lánnyal pedig le is feküdtek.-Avattam be.

-Igazándiból a megcsalás kezelésében már tapasztalt vagyok.-Mondta.

-Sajnálom.-Néztem a már mellettem ülő Marcira.

-Rendes tőled, de nem igazán kell, tényleg, így utólag jó az, hogy így történt, az egész lényege az lesz, hogy semmiképp se sajnáltasd magad, csináld amiket szeretsz, és ne gondolj rá, nagyon hülye ötlet viszont gondolj rá úgy mintha csak egy celeb crush lenne aki lefeküdt valakivel, az pedig téged nem kell, hogy zavarjon, végezetül legyen egy barátod aki ott van veled, persze lehet több személy is, de egy kötelező.-Segített.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.-Tényleg, az összes tanácsodat, meg, hogy itt vagy nekem mint barát is, bárhogy változtattad meg a döntésedet, azért barátok mindig maradunk.-Döntöttem a vállára a fejem.

-Persze Luca ki nem találnád, hogy merre mozdították a döntésem.-Nevetett.

-Szerintem azt szeretnéd, hogy felejtsük el egymást.-Mondtam ironikusan.

-Ötven százalék esély volt rá, hogy eltalálod a választ, erre neked sikerül a rossz választ
mondanod.-Rázta a fejét.

-Nézzük a jó oldalát, legalább megpróbáltam.-Tártam szét a karom.

Én továbbra is a vállán pihentettem a fejem.
Az elkövetkezendő pár percet csendben töltöttük.
Egyikünk sem szólalt meg.
Nem tudom, hogy ő min gondolkodhatott, viszont nekem egyértelműen az Ákosos események jártak a fejemben.
Így, hogy itt volt velem Marci se tudtam másra gondolni.
A legdurvább az egészben mégis az volt, hogyha a mai beszélgetés nem kezdődik el akkor ez sosem derül ki.
Talán ez az egész azért jó, mert legalább valami eltereli a gondolataimat a mai felvételekről, amik miatt idáig izgultam.

-Luca.-Kocogtatta meg a vállamat Marci mire felemeltem a fejem a válláról.

-Mondd csak.-Válaszoltam egyből.

-Azt hiszem lassan készülődni kéne.-Emelte fel a telefonját megmutatva az időt.

-Basszus tényleg.-Tápászkodtam fel az ágyról.-Köszi a tanácsokat, meg, hogy átjöttél, segítettél vele.-Mosolyogtam rá.

-Semmiség, akkor lent találkozunk.-Legyintett majd kiment a szobából.

Miután a Marci kiment a szobából egyből elkezdtem készülődni.
Előkapva egy kantáros szoknyát, és egy garbót na meg persze egy bőrszínű harisnyát gyorsan át is öltöztem.
A következő úti célom a fürdő volt.
Belépve a helyiségbe gyorsan megcsináltam a szempilláimat, majd a szoknya fekete színéhez, és a garbó fehérségéhez egy vörös rúzst dobtam fel.
Visszarohanva a szobába elégedetten néztem tükörbe.
Elővéve a telefonomat lőttem pár képet, majd a legjobbat kiválasztva egy kérdés matricát rátéve kitettem sztoriba.
Igazából csak annyit írtam, hogy ,,kérdezzetek majd válaszolunk x-esek-kel".
Készen is álltam az indulásra.

-Lányok ti készen vagytok?-Álltam a bejárati ajtó előtt.

-Pillanat és igen.-Igazította meg magán a cipőt Regina.

-Megvagyok.-Érkezett meg Panka is hozzánk.

-Szerintetek sokáig fog tartani?-Kérdezte Regina ameddig Panka bezárta az ajtót.

-Háát, szerintem maga a csak te részed nem lesz hosszú, viszont valószínűleg meg kell várni mindenkit.-Árultam el.

-Okés, köszi.-Mosolygott rám.

-Van valami oka amiért kérdezted, vagy csak nincs kedved sokáig maradni?-Érdeklődött Paulina.

-Inkább az utóbbi.-Vallotta be nevetve mire mi is elmosolyodtunk.

-Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én már nagyon várom, tök izgi lesz, kapunk valami jó sminket, meg tök jó ruhát és rólunk fog szólni minden.-Magyarázta Panka.

Amint kiszálltunk a buszból megnyújtóztattam a hátamat.
Következő lépésben pedig kihúztam a fülemből a fülesemet.
Már az ismerős épületre nézve is nagy boldogság fogott el.
Természetesen izgalommal fűszerezve.
Próbáltam nem Ákosra és a hülye megcsalására gondolni, de nem nagyon ment.

-Visszafelé biztos nem te ülsz egyedül.-Lépett mellém Panka.

-Figyelj, nem zavar, nem véletlenül én voltam az aki mondta, hogy ül majd egyedül, elvoltam a fülesemmel egy picit tudtam gondolkodni.-Mosolyogtam.

-Ajjj csak majd ne emészd magad.-Ölelt meg szorosan.

-Hidd el nem fogom.-Ráztam a fejemet.

-Az a lényeg, különben is neked most másra kell fókuszálnod, mint mindenkinek is, elvégre ez egy verseny.-Fordult körbe.

-Ja, a lényeg viszont ma a forgatás.-Léptem be a székházba izgatottan.

Mikor mindenki beért egy harmincas nő lépett elő mikroporttal a fején.
A kezében egy halom papír volt fa táblához csíptetve.
Gyorsan egy pillantást vetett rá aztán el is kezdte a mondandóját.

-Sziasztok, nos a mai felvétel nem egy részben fog zajlani, most felvesszük a pár másodperces filmeket amik a produkciók előtt fognak majd lemenni, illetve még azt az interjút is ami a felkészülést mutatja be, ennek tetejébe pedig itt lesz a fókusz stábja is, akik random választanak embereket a többit meg már láttátok, úgy fog menni, hogy először azok jönnek akik a következő próbán részt vennének, de mivel majd későbbi dolgok miatt mindenkivel kell csinálni külön filmet ezért senki ne menjen messzire, fél óra múlva kezdünk addig készüljetek el.-Adta az instrukciókat.

-Akkor mi maradunk a legtovább.-Mondtam a mellettem álló Marcinak.

-Utána akkor próba?-Érdeklődött.

-Szerintem igen az lesz.-Árultam el.

-Basszus.-Vette elő a telefonját majd vadul nyomkodni kezdte.

Féltem.
Mármint volt bennem egy kis félelem, hogy esetleg másik lánnyal írogat.
Aztán igazából rájöttem, hogy semmi közünk nincsen egymáshoz így egy sóhajtást követően néztem a többiekre.

-Akkor azt hiszem én megyek mert nem lesznek velem kész.-Mutatott Regina a másik irányba valószínűleg valakinek válaszolva.

-Hajrá.-Néztünk utána.

-Roland merre van?-Kérdeztem miután feltűnt az, hogy a fiú nincs itt.

-Ő is elment készülődni.-Adott választ Panka.

-Nem tudom ki, hogy van vele viszont én most eléggé ráérek, szóval nem jöttök, mondjuk csak úgy be valamelyik terembe?-Döntöttem oldalra a fejemet.

-Mehetünk.-Egyezett bele Alex.

-Felőlem is.-Mondta Panka is.

-Benne vagyok.-Indult el Marci velünk együtt.

-Gyerekek, valaki ráér közületek?-Érkezett meg az előbbi nő.

-Én igen.-Tártam szét a karomat.

-Remek.-Csettintett egyet.-Akkor kérlek menj be abba a szobába, a többiek is menjenek veled akkor felveszitek az interjút.-Mondta.

-Hát rendben akkor megyünk.-Vettük abba az irányt.

-Akkor azt hiszem meg is van a program.-Szólalt meg Marci.-Sok sikert Luca.-Mosolygott rám kinyitva előttem az ajtót.

-Köszi.-Emeltem rájuk a tekintetemet.

Mind sok sikert kívántak.
Bezárva az ajtót meg is fordultam.
Öt emberrel találtam magam szembe.

-Szia kedves.-Köszönt valószínűleg az interjúztató.

-Hello.-Nézett fel valaki.

-Szia.-Hallottam meg egy kamerás hangját.

-Hali.-Léptek felém egy mikroporttal.-Erre nagyon vigyázz.-Emelte fel.

-Szia.-Mondta az utolsó ember.

-Jó napot.-Intettem mindenkinek.

-Rád szereltek egy mikroportot, az lesz a lényeg igazából, hogy mindenről beszélj jó hosszan és akkor hamar megleszünk, csak pár kérdés lesz és őszintén.-Várta meg míg leülök.-Szólj ha készen állsz.-Tette hozzá.

-Azt hiszem mehet.-Fújtam ki a levegőmet.

-Na akkor mesélj egy picit a többiekről, kikkel kötöttél barátságot, vagy többet is, de esetleg azt is elárulhatod, hogy van-e ilyen kis csoportotok.-Dobta be az első témát.

-Hát, igazából azt tudni kell, hogy én nem néztem vissza a műsort szóval senkit nem ismert innen Reginával lettünk először jóba ott a mentorháznál igazából, aztán a beköltözésnél Marci felvette a fülesemet amit nem találtam szóval ott bemutatkoztunk egymásnak és utána beszélgettem Rolanddal mivel délután olyan már inkább este fele igazából, így négyen mentünk egy picit programozni, aztán másnap reggel a fiúk meg a lányok lakása együtt reggelizett akkor Alexet is jobban megismertem, aztán ott van még Panka akivel igazából a beköltözés óta tök jóban vagyunk, és igazából ez így a kis hatos barátságunk ami tényleg tök jó, mert például kedden a buliban is úgy iszogattunk természetesen volt aki nem ivott, és hát ez szerintem azért a verseny végéig ki fog tartani sőt ez már remélem egy egész életre szóló dolog lesz mert az tényleg tök jó lenne.-Fejtettem ki.

-Remek köszönöm szépen, akkor most egy picit a családodról is mondj valamit, bármit amit csak szeretnél akár arról, hogy most mit csinálnak jönnek-e majd szombaton.-Mondta.

-Valamelyik nap volt egy ilyen idő amikor az átlagnál jobban hiányzott a családom, úgy van nálunk, hogy nyáron lemegyünk rokonokhoz Balatonra és ott töltjük az egészet, de ez most úgy alakult, hogy végül a családom most még mindig ott van, és sok mindent kellett a műsor előtt elintéznem éppen ezért nem tudtam hozzájuk lemenni már egy jó ideje, nekik meg nyilván munka meg suli van szóval ők is elfoglalt emberek és nekem a családom nagyon fontos szerepet tölt be az életembe, szóval az x nélkül valószínűleg mindig ott lennék velük nekünk tényleg nagyon fontos az együtt töltött idő ami mindig nagyon jó, egy csomót szoktunk játszani is együtt meg minden szóval igen.-Mosolyodtam el.

-Ez egy nagyon szép dolog, most pedig kérlek szépen, hogy így utolsónak fejtsd ki a dalodat, mit adsz elő meg ilyenek, a címet nem muszáj elmondani, tudod az ilyen milyen érzelmek fűznek ehhez a számhoz meg ilyenekre vagyok kiváncsi.-Árulta el.

-Nos, eléggé izgulok már most, ugyanis ki fog jönni az első saját dalom, tényleg ez egy hirtelen ötlet volt, én csak gitározgattam Peti pedig meghallotta és bumm már írtam is a kis saját dalt amit már várok, hogy halljanak, elvégre tényleg ez lesz az a dal ami nekem úgy érzem jelentős lesz az ittlétemben, igazából a dal egy olyan szerelemről szól amikor a lány tudja, hogy ő mit szeretne a fiú viszont, leginkább szórakozik vele tehát az egyik percbe még szereti aztán már letagadja, szóval ez az én kis szívem szüleménye most, és hát had szóljon az élő show.-Tartottam fel a kezeimet.

-Azt hiszem ez kellett a végére, na nagyon köszönöm a közös munkát.-Mosolygott.

-Én köszönöm.-Álltam fel a mikroportot visszaadva.

-Ha gondolod és adsz egy e-mail címet akkor akár még a vágatlan verziót is el tudjuk neked küldeni.-Mondta a nő.

-Szerintem most meg leszek nélküle, köszönöm.-Léptem az ajtó felé.

-Akkor hát, végeztünk és reméljük találkozunk jövő héten.-Nyitotta ki azt.

-Azt én is.-Mentem ki a teremből.

Kifújva az eddig bent tartott levegőt mosolyogva néztem a többiekre.

-Na milyen volt?-Kérdezte Panka.

-Úristen nagyon jó volt, kicsit izgultam viszont olyan természetesen jött minden.-Árultam el nekik.

-Miket kérdeztek?-Érdeklődött Alex.

-Az maradjon majd a ti meglepetésetek.-Kacsintottam rájuk.-Nem mondták viszont szerintem lehet menni.-Mutattam az ajtó felé.

-Öhm, mehetek vagy mész te Alex?-Kérdezte Panka.

-Menj csak.-Legyintett.

Elővéve a telefonomat megnéz égettem, hogy mi történt ebben a kemény fél órában ameddig nem voltam internet közelében.
Mivel nagyjából semmi ezért hamar el is tettem a készüléket.
Alex éppen az egyik falra felragasztott szabályzatot olvasta amikor is én oda léptem mellé.

-Nem mintha te nem lennél elég jó társaság, de azért érdekelne, hogy Marci merre van.-Árultam el.

-Elment telefonálni, délután moziba ment volna mert azt hitte, hogy nem lesz próba és így most le kell mondania.-Vallotta be.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.-Amúgy azt esetleg nem tudod, hogy.-Kezdtem el.

-Mondott egy nevet, mondta is, hogy neked mindenképp hangsúlyozzam ki csak elfelejtettem.-Nevette el magát.

-Az kellemes.-Kezdtem én is nevetni.

-De abban biztos vagyok, hogy K-val kezdődik.-Gondolkodott.

-Lehet Kriszti, vagy Karolina is, esetleg Korina velük mind mehetett volna, most biztos tökre kivan.-Sóhajtottam.

-Persze Luca, teljesen valószínű, hogy megkér engem és Pankát, hogy mondjunk neked egy lány nevet akivel találkozna.-Forgatta meg a szemét.

-Jó, oké, bocsi, biztos full unalmas már ez a téma beszéljünk inkább rólad.-Dobtam felé egy mosolyt.

-Na és miről szeretnél tudni?-Fonta karba a kezét.

-Mindenről, csak mesélj valamit.-Húztam oda pár babzsák fotelhez.

-Nem tudom Luca, nem vagyok jó a beszélgetés azon részében amikor rólam van szó, szóval én inkább hallgató vagyok mint beszélő.-Avatott be.

-De ahj, nekem meg tök bűntudatom van amiért mindig rólam van szó.-Árultam el.

-Azért ha jól emlékszem a bulin amikor kimentünk, én beszéltem magamról pár órát és akkor türelmesen végig hallgattál, ami megjegyzem tök jól esett.-Mondta.

-Tudom mire vagyok kiváncsi, a dalra a másik Alexel.-Csettintettem.

-Már teljesen készen van, és én majd még utánatok, szóval az utolsó csapat után fogok menni mivel klipet is forgatunk, de csak valami szuper egyszerű, egyszer felvesszükeset és akkor készen áll minden szombatra.-Magyarázta.

Az öltözőben kapott ruhában, ami egy baggy nyolcvanas éveket idéző farmerből, és egy hasonlóan ezt a korszakot utánzó derékig érő trikóból és gyűrűkből állt.
Tehát ebben az öltözékben, a már fodrászok által megcsinált göndör hajban, és teljes sminkben figyeltem, ahogy Alexet és Marcit állítják be.
Már vagy egy öt perce próbálták a tökéletes pózt megtalálni amikor a fiúknak beugrott valami ami teljesen természetesen állt nekik.

-Szóval akkor azt a pókemberes kézfogást szeretnétek megcsinálni?-Kérdezte meg a főszervező.

-Igen.-Bólintott Alex.

-Bizony.-Mondta szinte vele egyidőben Marci.

-Akkor még ahhoz veszünk fel egy annyit, hogy oda sétáltok egymáshoz.-Gondolkodott el rajta.-Tehát akkor álljunk be.-Kiabálta el magát.

-Csak simán séta a kézfogás és kész?-Kérdezte Alex.-Mármint nekem így jött le.-Tette fel a kezét védekezően.

-Igen, ennyi és ezt körübelül ötször, abból pedig egy jó lesz.-Válaszolt neki.

-Ohh, értem.-Állt be a helyére.

Elindult az első felvétel.
A fiúk a végén elnevették magukat így jöhetett előröl.
Én pedig ott álltam és figyeltem őket.
Most éppen egyedül, ugyanis Panka és a többiek is vagy próbán voltak, vagy éppen már vissza mentek.
Viszont én még hátra voltam.

-Bocsi Luca.-Kopogtatta meg egy férfi a vállamat.

-Igen.-Ijedtem meg hátrafordulva.

-Most jössz te rögtön, vagy van egy kis időd?-Kérdezte.

-Van még időm, persze.-Gondoltam végig.

-Akkor kérlek gyere ide csak az ajtó elé, igazából nyitva is hagyjuk meg minden csak kellene egy rövid interjú.-Árulta el.

-Rendben, köszönöm.-Mosolyogtam rá.

-Szóval akkor kezdhetjük a beállást.-Adta meg az instrukciókat, majd pár másodperc alatt mindenki beállított mindent.-Mehet?-Nézett rám.

-Igen, azt hiszem.-Álltam meg a kamerával szemben mögöttem a stúdióval ahol a többiek forgattak.

-Az első kérdés, hogy milyen érzéseid vannak a szombattal kapcsolatban?-Kérdezte felém tartva a mikrofont.

-Igazából most úgy érzem, hogy meglehet a továbbjutás, nyílván a nézők véleményét nem tudom magamról, szóval ha a műsor legvégén leszek és leültetnek akkor tényleg biztos a továbbjutás, ha meg nem sikerül akkor ez van megyünk tovább mással.-Árultam el.

-Ezek szerint akkor nem lenne benned rossz érzés ha már rögtön kiesnél?-Érdeklődte meg tőlem.

-Nem ezt mondom, én úgy értem, hogy mindent megtettem, és ha ez nem elég akkor nincs itt a helyem és ez ennyi.-Magyaráztam meg.

-Vannak tippjeid a műsor nyertesét illetően?-Döntötte oldalra a fejét.

-Persze, abban biztos vagyok, hogy nem én fogok nyerni, szóval azt érzem, viszont persze van biztos tippem.-Válaszoltam.

-Miből gondolod ezt mármint, hogy nem te fogsz nyerni?-Tette fel a kérdést.

-Vannak itt nálam tehetségesebbek és nem szeretném magamat azzal hitegetni, hogy biztos megnyerem szóval jobb ezt mondani, aztán lesz ami lesz.-Tártam szét a karomat.

-Na és van olyan ember akivel úgy vagy, hogy az egész versenyt végig viszitek vagy ha nem is akkor számíthatsz rá, vagy ő rád, akkor is ha bárki közületek kiesik?-Lépett eggyel távolabb.

-Igen, úgy érzem, hogy van, nem is egy olyan, ember szóval ez így baromi jó.-Kezdtem meg a válaszadást amikor is valaki pontosítva valakik ráugrottak a hátamra és megöleltek hátulról természetesen az előbb még bent forgató Marci és Alex volt az.-Ők is azok.-Tettem hozzá mosolyogva.

sziasztok
most az őszintét megvallva félek, hogy milyen lett, de azért remélem tetszik hamarosan jelentkezek a következővel
puszii❤️