A tegnapi estéből gyakorlatilag majdnem minden megmaradt, és még azt is tudtam, hogy bármennyire is próbálnám nem tudnám elfelejteni a Marcival való csókokat.
Sőt, nem is szeretném elfelejteni.
Úgy gondolom, hogy még ténylegesen lehet együtt jövőnk, csak jobban meg kell ismernem.
Viszont belátom, hogy ennyi idő alatt ténylegesen megkedvelhetek valakit, nem barátság szinten.
Habár egy dolog bántott, mégpedig, hogy az a második wc-ből kijövős csók már nem kellett volna.
Mert így utólag belegondolva, mintha ábrándokkal hitegetném, pedig nagyon nem.
Akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ezt meg kell tennem.
Visszatérve a mondandóm elejére valami nem maradt meg, mégpedig, hogy miért is fekszünk mind a hatan egy ágyban.
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy, hogyan kerültünk be feltehetőleg Marci szobájába (mindezt a gitárról gondoltam).
Megdörzsölve a szememet óvatosan felültem, nehogy felkeltsek valakit, de ez a terv meg is dőlt, mert sikeresen lerúgtam valamit az ágyról ami egy nagy csattanással ért a padlóra amitől mindenki kinyitotta a szemét egy pillanatra, de ennyi, viszont egy ember teljesen fel is kelt.

-Mi a franc.-Ült fel Marci a fejéhez kapva.

-Bocsi.-Néztem felé bocsánatkérően.

-Nem a hanggal volt a baj, hanem, hogy mit keresünk ennyien itt az én ágyamban?-Érdeklődött.

-Ja, azt én sem tudom.-Ráztam a fejemet.

-Van még egy kérdésem.-Mondta.

-Hallgatlak.-Ásítottam.

-Mit keres rajtad az én pólóm?-Vonta fel a szemöldökét.

-Kérlek olyat kérdezz amire tudok válaszolni.-Dőltem vissza fekvő pozícióba.-Vissza adjam?-Kérdeztem.

-Persze Luca, pont arra gondoltam, hogy vedd le a pólót ami alatt valószínűleg csak egy melltartó van és folytassuk tovább a társalgást.-Nevette el magát.

-Jólvan, csak gondoltam szükséged lehet rá.-Hajtottam le a fejem zavartan.

-Na várjunk csak egy pillanatot.-Tartotta fel a mutatóujját.-Csak nem zavarban láttam a nagyszájú Lucát.-Tátotta el a száját.

-Ajj, Marci.-Dobtam felé egy párnával, ami sikeresen mellé ment.

-Na ezért most ide kell sétálnod, és vissza kell vinned, mert a szobát olyan állapotban kell hagyni amilyenben találtad.-Nézett rá a padlón heverő párnára.

-Az a probléma, hogy sajna nem emlékszem rá, hogyan nézett ki a szoba.-Tetettem szomorúságot.

-Még szerencse, hogy én pontosan tudom milyen volt.-Mosolygott rám kinyújtva a nyelvét.

-Ahj, a francba.-Vágtam szenvedős fejet, majd felálltam.

Ez pedig egy újabb kérdést vetetett fel bennem, mégpedig, hogy, hogyan került rám a rövidnadrágom.
Megrázva a fejemet rájöttem, hogy ez jelen esetben mindegy, majd megkerültem az ágyat.
Megpillantva a párnát lehajoltam, hogy felvegyem, éppen elkezdtem felfelé állni, amikor Marci elkapta a csuklómat.
Biztosan nagyon vigyázott nehogy megszorítson.
Ebben azért voltam biztos, mert ilyen óvatosan még soha senki nem fogta a csuklómat, vagy nyúlt egyáltalán hozzám.

-Mit szeretnél?-Pillantottam felé teljesen kiegyenesedve.

-Azért ha mondjuk rendesen célzol az a párna eltalál, szóval nem ártana ha bocsánatot kérnél tőlem.-Nézett rám komolya arccal, de tudtam, hogy csak hülyül.

-Hát, tekintve, hogy ez lett volna a célom nincs miért bocsánatot kérnem.-Rántottam meg a vállamat.

-Nos, ez esetben.-Köszörülte meg a torkát, majd belebökött az oldalamba.

Mintha csak ráérzett volna, az volt az egyik legcsikisebb pontom.
Így hát nevetve estem el.
Történetesen rá, mivel, hogy ő volt előttem.
Mivel már nem fogta a csuklómat kényelmesen el tudtam helyezkedni, pontosabban lovagló ülésben ültem fel a derekára, amire a félig fekvő pozícióban lévő Marci csak mosolyogva nézett rám.
Nem tudtam mit csináljak.
Sikerült zavarba jönnöm, amitől elég bután éreztem magam.
A hasam felrobbant és úgy néztem a csodaszép szemeibe.

-Most akár vissza is vághatnák, de úri hölgy módjára nem fogok.-Fontam karba a kezemet tetetett lazasággal.

-Itt van a lehetőség, de te nem élsz vele.-Rázta a fejét.

-Még magam sem értem.-Haraptam be az alsó ajkamat arra gondolva, hogy meg szeretném csókolni.

-Csak nem valami máson jár az eszed Luca?-Hajolt hozzám olyan közel, hogy a leheletét éreztem magamon.

Úgy éreztem meg kell tennem.
Mintha a tegnap este elmondottak nem is léteznének.
Azt gondoltam, hogy nem érdekel semmi amit idáig gondoltam csak had legyek vele.

-Gyönyörű vagy.-Csúszott ki a száján.

A gyomorgörcsöm egyre erősebb lett.
Tudtam, hogy ő is meg szeretne csókolni, ugyanis a tekintete folyamatosan a szemem és a szám között cikázott.
Ha nem szólal meg a csengő talán meg is teszi.
Viszont a csengő hangjára mindketten összerezzentünk, a többiek pedig felkeltek, én meg kiugrottam Marci öléből.

-Kinyitom az ajtót.-Álltam fel a padlóról az ágynak háttal.

-Rendben, én addig átöltözöm.-Mondta Marci.-Vagy inkább mégsem.-Köhintett, mire megfordultam, feltűnt, hogy maga elé tett egy párnát, de egy vállrendítéssel elintéztem.

-Mit keresünk itt?-Ásított Alex.

-Miért fekszünk mind egy ágyban?-Kérdezte Roland.

-Valakinél van víz?-Ült fel Panka is.

Figyelmen kívűl hagyva a kérdéseket kiléptem a szobából, majd a bejárati ajtóhoz léptem.

-Jó reggelt.-Köszöntem az ajtóban álló Hannának.

-Jó reggelt, basszus, bocsi, nem szerettelek volna felkelteni, szerintem rossz lakásba csöngettem.-Rázta meg a fejét.-A fiúkéba szerettem volna.-Tette hozzá.

-Öhm, izé, ez az ő lakásuk.-Árultam el.-Mindenki bent van, de te gondolom Marcit keresed, ha gondolod szólok neki, vagy akár gyere be.-Invitáltam.

-Köszi, inkább nem, csak hoztam gyógyszert hátha fáj a Marci, vagy akár bárki más feje a tegnapi után.-Vallotta be.-De akkor nem zavarok.-Mondta azonnal átnyújtva a dobozt.

-Gyere tényleg nyugodtan, ezt pedig köszi.-Mondtam neki.

-Köszi, nem.-Rázta meg a fejét.-Amúgy jó a pólód.-Árulta el mellékesen.

-Oh, köszi de ez.-Kezdtem bele.-Semmi folytatás, csak köszi.-Ráztam meg a fejem.

-Azt hiszem a próbán látjuk egymást.-Mondta.

-Igen, szerintem is.-Bólintottam.

-Akkor szia.-Intett.

-Hello.-Csuktam be az ajtót amint elment.

A szekrényhez lépve, levettem egy poharat, majd a csap alá helyezve elkezdtem vízzel feltölteni amikor is megszólalt a telefonom.
Ránézve fel is oldotta magát, majd láttam, hogy Panka üzent messengeren.
Egy képet küldött.
Rákattintva azonnal megnyitottam, majd a szívem egy nagyot dobbant amikor megláttam a képet.
Én és Marci voltunk rajta, ahogyan az ölében ülök és a szánk már majdnem összeér.
Amint megnyitottam a képet megjelent a következő üzenet is.
,,Nesze neked csak barátság"
Természetesen a kép lementése után elzártam a csapot és visszaindultam a szobába.

-Megmentesz, köszönöm.-Nézett rám hálásan Panka amikor odaadtam neki a pohár vizet.

-Na mostmár mondhatod Regina, hogy, hogyan kerültünk mind ide.-Szólalt meg Roland.

-Szóval, ugye vége lett a bulinak legalábbis nekünk, aztán mondtátok, hogy jöjjünk be ide beszélgetni, meg egy kisebb bulira zenével meg minden, szóval az meg is volt, ment a tv-n a zene, aztán Marci mondta, hogy bemegy egy picit a szobájába, Luca pár percre rá mondta, hogy meg szeretne valamit beszélni Marcival ezért bement utána, aztán ment utánuk Panka is megnézve, hogy mi a helyzet, utána Alex, Roland, meg én, és bent elkezdtünk filmezni, aztán mindenki szépen lassan belealudt a filmbe.-Mesélte el Regina.

-Mit néztünk?-Kérdezte nevetve Panka amire mindenkinek hasonló volt a reakciója.

-Na várjál, valami netflixes-et.-Gondolkodott.-Megvan, a fiúknak akiket valaha szerettem-et.-Árulta el.

-Szeretem az a filmet.-Bólogattam.

-Igen, tudjuk, te javasoltad, pontosabban betetted, hogy akkor ezt fogjuk nézni.-Árulta el, mire mind nevetésben törtünk ki.

-Jó oké, bevallom részegen akaratosabb vagyok.-Vallottam be.

-Amúgy ki volt az?-Érdeklődött Alex.

-Hanna volt, hozott gyógyszer.-Vettem elő a dobozt.

-Nem szeretett volna bejönni?-Érdeklődött Regina.

-Mondtam neki, de mondta, hogy nem szeretne zavarni.-Árultam el.-Mellékesen Marci megdicsérte a pólódat.-Mondtam.

-Hát, szerintem, ha engem kérdeztek felismerte, hogy ez Marcié, főleg ha tényleg bejössz neki.-Mondta Panka mire furcsán néztünk rá.-Most mi az? Attól még, hogy nem veletek beszélgettem a próba szünetben láttam, hogy nézett rád.-Tárta szét a karját.

-Akkor mindenki tudja vagy sejtette, nem kell ilyen kamu neveket kitalálni?-Fordult körbe Roland.

-Nem kell, még én is sejtettem.-Tetetett meglepődést Regina.

-Basszus, én nem akartam megbántani, még azt sem tudom, hogy ez, hogy került rám.-Dőltem az ágyba.

-Erre a kérdésre én sem tudok választ adni, amikor bejöttünk már így voltál.-Árulta el Regina.

-Amúgy tegnap este csinált bárki bármi őrült nagy hülyeséget?-Kérdezte Alex.

-Én nem.-Rázta a fejét Panka.

-Nem is voltam részeg.-Válaszolt Regina.

-Szerintem nem.-Árulta el Roland.

-Jó, amúgy én sem.-Tette hozzá Alex.

-Én nem mindent komolyan gondoltam tegnap este, és semmit nem az alkohol hatására csináltam.-Vette fel velem a szemkontaktust Marci.

-Hülyeséget nem csináltam, viszont miután hánytam talán nem mondanám azokat a dolgokat.-Utaltam arra, hogy gyakorlatilag elutasítottam Marcit.

Pár másodpercig kínos csend uralkodott a szobán, amibe Panka szólt bele.

-Valaki szeretne kávét vagy valami mást?-Érdeklődött a lány akinek egy hálás pillantást küldtem.

-Én nem köszönöm, sőt van egy kis dolgom.-Gondoltam a dalszöveg írásra.

-Segítsek benne vagy boldogulsz egyedül?-Kérdezte Marci.

-Köszönöm, szerintem menni fog egyedül.-Mosolyogtam rá.

-Szerintem én elmegyek kávéért, ha jössz velem Panka.-Állt fel Alex.

-Olyan tíz perc múlva az ajtónk előtt?-Nézett a lány Alexre.

-Nekem okés.-Mondta azonnal.-Ki mit kér?-Fordult körbe.-A semmit nem egy opció.-Tette hozzá.

-Hosszú kávét rajtam kívűl?-Érdeklődött Marci, mire Roland feltette a kezét.

-Én egy presszót.-Szólalt meg Regina.

-Akkor megváltoztatom a véleményemet és én is kérek valamit, mondjuk egy forró csokit.-Árultam el.

-Jó akkor, Regina presszó, Luca forró csoki, Roland, Marci pedig hosszú kávé.-Memorizálta Panka.

-Tökéletes.-Bólintottam.

-Az úgy jó ha elmondjátok mennyi volt és utána fizetünk?-Érdeklődött Roland.

-Meghívok mindenkit, nem kell fizetni.-Rázta a fejét Panka.

A kölcsönkapott gitárt az ölemben tartva már körübelül egymilliószor játszottam le a dal alapját annak reményében, hogy jön valami szöveg ötlet is.
Pontosabban ötletem sok volt, viszont valahogy egyiket sem tartottam meg.
Nem gondoltam őket elég jónak.
Biztos voltam benne, hogyha a lányok itthon vannak már idegesítem őket, viszont szerettem volna bizonyítani Petinek, hogy a tegnap esti buli ellenére is tudok dolgozni.
Meg persze, hogy rám mindig számíthat.
Az alap eljátszása alatt kitaláltam, hogy mivel ez egy gitáros dolog lehetne a koncepció egy tábortüzes dolog.
Arra gondoltam, hogy középen mehetne a tűz ami mögött a közönségre nézve én ülök körülöttem pedig van egy-két ember akik hallgatják az én ,,mesémet" ami természetesen a dalom.
Éppen előröl kezdtem a gitárt amikor beugrott egy ötlet, ami elég jónak találtam, így beírtam a telefonomba egyfajta vázlatként.

,,az egyik pillanatban még kiabál veled, a másikban meg azt mondja szeret,
de, hogy engem mért hiteget?
a választ még ő sem tudja nekem elhiheted"

Mintha ez lett volna a vízválasztó ez után a pár sor után minden magától jött, és íródott meg, először a fejemben aztán a telefonomban is megjelent.
Amikor leírtam az utolsó sort kifújtam a levegőmet és fáradtan, de boldogan mosolyogtam magam elé.
Úgy voltam vele, hogy megnézem magamnak a teljes dalt, éppen ezért nem letéve a gitárt belekezdtem.
Nekem például személy szerint egyben is nagyon tetszett.
Amit én elképzeltem vibe-ot teljesen átadja, így végül büszkén tettem le a hangszert magam mellé az ágyra.
Úgy éreztem szükségem van egy kis friss levegőre, éppen ezért az erkély felé vettem az irányt ahol le is ültem.
Becsukva a szememet percek múlva éneklésre lettem figyelmes.
Feltételezem, hogy Marci kinyitotta az erkélyajtót mert mindent tökéletesen hallottam a dalból amit énekel.
Vagyis szerintem ez lesz a dal amit szombaton fog előadni.
Az AWS Lelket Vennék című dalát természetesen ismertem, így csukott szemmel hallgattam Marci előadásában, ami bevallom őszintén nekem nagyon tetszett.
Jó volt, hogy ilyen lelkesedéssel és szenvedéllyel adta elő.
Elvégre a zene iránti szenvedélye egy embernek elég hamar meglátszik.
Elővéve a telefonomat pedig megnyitottam a Marcival való beszélgetést és egyből írni kezdtem neki.

-Tetszik a dalod szomszéd. (L)

-Köszönöm, egyébként ne hidd, hogy csak te hallottad az enyémet, én is hallottam a tiédet és szerintem rohadt jó. (M)

-Ezt csak azért mondom mert jóban vagyunk, vagy tényleg tetszett? (L)

-Megmondanám ha rossz lenne, amúgy milyen jól hangzana már Luca Hitegető, de persze ez csak egy javaslat. (M)

-Hmm, tetszik nekem, lehet ez lesz, vagyis valószínűnek tartom. (L)

-Örülök, hogy tetszik.:) (M)

-Köszönöm kedves Marci. (L)

-Bármikor drága Luca. (M)

-Amúgy, érdekesnek tartom, hogy gyakorlatilag te bent vagy a szobádban, én pedig kint az erkélyen, és te nem is jössz ki, hanem helyette inkább írásban beszélünk. (L)

-Szeretnéd, hogy kimenjek? (M)

-Én csak tettem egy megjegyzést, de ahogy gondolod. (L)

-Szóval akkor hagyjam abba a gyakorlást és menjek ki? (M)

-Te döntöd el. (L)

-Oké itt is vagyok.-Fogta meg a két vállamat Marci az erkélyre lépve mire felsikoltottam az ijedtségtől.

-Te nem vagy normális.-Néztem fel rá éppen nevetve.

-Én csak jöttem beszélgetni.-Tárta szét a karját Marci.

-Akkor szerintem menjünk be.-Álltam fel, majd leültem az ágyamra, míg Marci megállt velem szemben.-Nem harap az ágy nyugodtan leülhetsz, úgy, ahogy neked kényelmes.-Ültem kicsit feljebb, hogy Marci is kényelmesen tudjon majd ülni.

-Jó,oké, tudom, bocsi, csak nem tudtam itt mit szabad és mit nem.-Vakarta meg a tarkóját zavartan.

-Egyébként köszi, unatkoztam volna egyedül.-Mosolyogtam rá.                            

-Ez a legkevesebb.-Legyintett.-Szóval saját dal, ki tud róla?-Érdeklődött.

-Peti, te, és én, egyenlőre ennyi, aztán majd felhívom a szüleimet is, szerintem még ma.-Vallottam be.

-Előbb tudok róla mint Ákos?-Lepődött meg.

-Nagyon úgy néz ki.-Tártam szét a karomat.-Na és a tiéd?-Érdeklődtem.

-Hát, van sok megírt dalom, meg tervek is vannak csak most, valahogy jobbnak érzem azokat amik már készen vannak.-Vallotta be a lábát piszkálva.

-Figyelj Marci, ezt igazából neked kell tudnod, de szerintem majd hozz valami sajátot is, elvégre sokan várják.-Árultam el.

-Na és, te már elköltöztél vagy?-Terelte el a témát.

-Ez kicsit bonyolult, vagyis ők költöztek el inkább, viszont ez így hülyén hangzik, szóval gyakorlatilag mi minden nyáron lent vagyunk a Balatonon, mert az egyik rokonunkék ott laknak, és akkor az egész nyarat ott töltjük és csak ősszel jövünk vissza, de most az öcsém mondta, hogy maradjanak lent, mert én úgyis feljöttem és ugye maradok is, szóval most egyedül lakom.-Magyaráztam el.

-Van egy öcséd?-Húzta össze a szemöldökét.

-Igen, Balázsnak hívják, és öt évvel fiatalabb, mint én.-Árultam el.

-Ohh, értem.-Bólintott.

-Na és te?-Érdeklődtem.

-Én még a családi fészekben lakom, aztán tervezek felköltözni Pestre, mert azért Pécsről nem egyszerű, főleg ha majd valamilyen zene karriert szeretnék befutni.-Mondta.

-Az a baj, hogy biztos nehéz mindenben jó lakást találni, meg hát ugye nyilván kell munka is ameddig nem indul be az ének, szóval ez nem éppen egyszerű.-Húztam el a számat.

-Hát pont ez az, szóval majd meglátjuk mi lesz.-Tárta szét a karját.

-Amúgy, ha gondolod, én majd úgyis albérlőket keresek magam mellé, mert nem nagyon szeretek egyedül lakni, és van nappali, konyha, wc, meg fürdő nélkül még három szoba, szóval majd, ha úgy alakul akár be is költözhetnél, meg még akár jönnek mások is, és akkor az már egy tök jó kis közösség.-Dobtam fel az ötletet.

-Komolyan?-Kérdezett rá.

-Persze, amúgy is kikerülne a hirdetés, és most, ha neked szükséged van rá, én miért ne ajánlanám fel neked?-Kérdeztem költőien, mire egy picit feltápászkodott és megölelt.

-Köszönöm.-Suttogta a fülembe.

-Ne hülyéskedj, ez alap.-Mosolyogtam.

-Mi hiányzik a legjobban otthonról?-Vetette fel a témát hirtelen miután visszaült oda ahol az előbb is ült.

-Talán az amikor társasozunk együtt, mert az nálunk igazából minden estét program, szóval az, de amúgy az a baj, hogy már három hete nem láttam őket, és mi nem szoktunk ennyi időt külön tölteni, meg akkor ott van, hogy például Ákossal is egy hónapja nem találkoztunk és ezek zavarnak, mert basszus idáig szinte mindennap találkoztunk, csak mostanában annyi dolgom volt, hogy nem tudtam megoldani.-Zúdítottam rá az információkat.-Bocsánat, hogy ezeket rád dobom viszont ki kell magamból beszélnem.-Árultam el.

-Jajj ne már, ez a legtermészetesebb, figyelj, szerintem vasárnap menj le hozzájuk, mert addig úgysem lesz időd, és akkor azt a napot teljesen velük töltöd, hétfőn meg jössz vissza.-Vetette
fel.

-Ehhez mondjuk az kell, hogy bent maradjak.-Jutott eszembe.

-Hidd el, hogy bent fogsz.-Vette fel velem a szemkontaktust.-Ez nem is kérdés.-Tette hozzá mosolyogva.

-Jól esik, hogy így gondolod.-Árultam el.

-Csak őszinte vagyok.-Tárta szét a karját.

-Na és neked mi hiányzik a legjobban?-Ráztam meg a fejemet.

-Nem tudom, minden, és mindenki.-Nevette el magát.

-Gondolom te egyetemista vagy, szóval azt nem volt nehéz otthagyni?-Tettem fel a kérdést.

-Ha az ember az álmaiért csinálja akkor ez szerintem egy tök alap lépés, és hát igazából az a rossz, hogy ugye most mondhatni ,,lefagyasztottam" az egyetemet és ha mondjuk kiesek az első adás után, akkor nem mehetek vissza, hanem meg kell várnom, hogy leteljen azaz adott idő, szóval nem nehéz volt otthagyni, hanem inkább lehet felesleges.-Árulta el.

-Szerintem nem volt az, mármint ha logikusan nézzük akkor van pár olyan ember, köztük te, akiknek igazából vannak fix rajongóik akik mindenképpen igen-t nyomnak még az előadás előtt, és szerintem ha három percig tátognál egy alapra akkor is továbbmennél, és ne értsd félre, ha tovább jutsz az azért van mert baromi jó vagy, én csak azt mondom, hogy vannak olyan emberek akik fixen nyomnak neked egy szavazatot, akikbe amúgy én is beletartozom.-Vezettem le.

-Amúgy basszus teljesen igazad van, és nyilván ezt valamennyire érzem, mármint a fix embereket, viszont még azért fura, meg tényleg attól félek, hogy feleslegesen nem vagyok az egyetemen.-Árulta el.

-Ez itt már neked nem felesleges, ha nem tűnsz el az x után akkor felépíted a karrieredet és bumm, jönnek a koncertek meg minden.-Mosolyogtam el magam.

-Nagyon szeretném azokat a koncerteket.-Ismerte el.

-Meg is lesznek, bízz magadban.-Öleltem meg szorosan mire ő hirtelene hátradőlt, ezzel magára rántva engem.

A pillangók a gyomromban új erőre kaptak és nem tudtam elképzelni mi lesz.
Mármint csak reménykedtem abban, hogy megismételjük a tegnap estit.
Pár másodpercig feküdtem rajta, amikor a két kezemmel a mellkasára támaszkodva egy picit felhúztam magamat.
A szánk már majdnem összeért én pedig egyre boldogabb voltam.
Aztán valaki kopogtatott mire mindketten oda kaptuk a fejünket.

-Megyek már.-Álltam fel gyorsan.

-Ki lehet az?-Érdeklődött Marci felkönyökölve az ágyon mire egy nem tudom kíséretében tártam szét a karomat aztán kinyitottam az ajtót és eltátottam a számat.

-ÁKOS.-Ugrottam a fiú nyakába boldogan a lábaimat a dereka köré kulcsolva úgy örülve az idejövetelének.

Jó olvasást nektek❤️