-Na, és hogy tetszett az interjú?-Érdeklődött Dávid az egyik a stúdióban lévő kanapén mellettem ülve.

-Érdekes kérdéseket tettél fel.-Állapítottam meg.-De ezeket magadtól mondod vagy meg van írva?-Érdeklődtem.

-Fele-fele, néha szólnak a fülemre, hogy most jöhet magamtól a kérdés, a témák megmindig fixek, és az interjú előtt találom ki, hogy mi lesz az én kérdésem.-Magyarázta el.

-Ez most nagyon hülye kérdés lesz.-Figyelmeztettem Dávidot mielőtt megkérdezem tőle.

-Hallgatlak.-Döntötte a fejét a kanapé támlájának.

-Idézel valamit a Jumanji-ból?-Kérdeztem meg mire mindketten nevetésben törtünk ki.-Mármint imádom Nick Jonas-t és a wikipédia szerint te vagy a Magyarhangja.-Tettem hozzá.

-Wikipédia?-Fordította felém a fejét.

-Nyugi, én csak meg szerettem volna keresni, hogy ki a Magyar hangja, mert gondoltam vicces lenne vele beszélni, mert érted mintha Nick-el beszélnék.-Mondtam.

-Jó mondjuk ez logikus.-Bólogatott Dávid.

-Mentségemre szóljon, hogy akkor tizennégy éves voltam.-Tartottam fel a mutatóujjamat.

-Akkor a tizennégy éves énednek küldöm a következő mondatot.-Köszörülte meg a torkát.-Fain a csaj, és ezek az őrök nem sok nőt látnak errefelé.-Hallottam meg az általam már számtalanszor hallott mondatot, csak ezúttal élőben.

-Köszönöm.-Tapsikoltam a lelkes tinédzser énemet előszedve.

-Olyan volt mint amire gondoltál?-Kérdezte.

-Ha becsukom a szemem és elmondod mégegyszer akkor szerintem olyan lesz.-Árultam el majd becsuktam a szemem.

-Fain a csaj és az őrök nem sok nőt látnak errefelé.-Ismételte el.

-Határozottan el tudom képzelni Nick-et.-Bólintottam mosolyogva.

-Igyekszik az ember elvégre na hát tudod, hogy megy ez.-Legyintett.

-Az ismerősökért bármit?-Döntöttem oldalra a fejemet rá nézve.

-Ismerősök? Au. Inkább barátok vagy kezdetleges barátok.-Javított ki.

-Na sajnálom.-Nevettem el magam.

-Fáj, hogy így tekintesz rám kedves Luca, mint csak egy futó ismerősre akivel évente beszélsz egy szót.-Magyarázta amitől mindketten nevetésben törtünk ki.

-Sziasztok.-Állt meg Marci a kanapé mögött mire Dáviddal mi is köszöntünk neki.-Elrabolhatom Lucát egy perce?-Kérdezett rá.

-Persze, nekem még úgyis van egy kis dolgom.-Állt fel a kanapéról Dávid majd kezet fogott Marcival és elindult pár háttérmunkás irányába.

-Beszélhetnénk?-Irányította nekem a kérdést Marci.

-Persze.-Mutattam neki a mellettem felszabadult helyre.

-Nézd, sajnálom ha megbántottalak valamivel, nem szerettelek volna, bocsánat, hogy ott aludtam, igen nem kellett volna, tudom, hogy nem szeretnél semmit sem elsietni, és persze én sem nem is olyan szándékkal aludtam ott, csak tudod mindentől függetlenül szarul esik, hogy reggel óta nem beszélsz velem, sőt reggel amikor felkeltem nem is voltál ott, persze nem vártam el csak érted, úgy érzem haragszol.

-Nem haragszom, tudom, hogy nem volt semmilyen szándékod azzal, hogy ott aludtál, reggel pedig edzeni voltam azért nem találkoztunk.

-Luca látványosan kerültél, nem csak én mondtam vagy találtam ki csak úgy, Rolandék is odajöttek, hogy mi van mert nem szoktál így viselkedni, én meg csak álltam és néztem, hogy őszintén fogalmam sincs.

-Sajnálom, hogyha ezt érezted, nekem nincsen semmi bajom veled.

-Kérlek szólj ha tényleg bármi van mert nem szeretném elrontani azt ami köztünk van.-Fogta meg az idáig az ölemben lévő kezemet.

A gyomrom szaltót dobott mire elengedtem Marci kezét és a fejemet is elfordítottam tőle majd az ajtót kezdtem pásztázni mintha bármi érdekes is lenne rajta vagy mögötte.

-Oh, bocsi, értem.-Rázta meg a fejét majd felállt és elindult.

Egyszerűen nem mondhattam el neki, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem és, hogy a testem, hogy reagál rá.
Én csak megijedtem.
A Marcival való dolgok elég ijesztőek.
Hiszen amikor legutóbb ilyen erős érzéseim voltak valaki iránt csúnyán megégettem a kezemet.
Ugyanakkor ez pedig nem Marci hibája.
Nekem pedig ezt el kéne fogadnom és hagyni, hogy ez a fajta érdeklődés eluralkodjon rajtam és olyan legyen mint amilyen az első volt.
Marcinak semmi köze nem volt ahhoz, hogy Ákos megcsalt és nem vehetem el az esélyt kettőnktől azért mert az előző kapcsolatom így alakult hiszen az egy másik emberről és rólam szólt nem pedig Marciról és rólam mint jelen esetben.
Éppen ezért fogalmam sincs miért nem mentem utána és állítottam meg az előző félreértett helyzet miatt.

-Annak, hogy te itt szomorkodsz és Marci az előbb ment el látszólag idegesen, fixen köze van egymáshoz mert azt hiszem ismerlek titeket, szóval ki vele mi történt?-Huppant le mellém a kanapéra Panka.

-Semmi.-Ráztam meg a fejemet egy mosolyt erőltetve az arcomra.

-Játszhatjuk ezt a játékot is, viszont te is és én is tudjuk, hogy van valami veled és Marcival.-Közölte.-Egyébként meg úgysem engedlek el addig amíg el nem mondod.

-Nagyon hülye voltam, Marci ott aludt nálam és én meg mire felkelt eltűntem, azóta pedig kerültem, neki meg nyilván feltűnt idejött és tök rendes volt, én pedig amikor megfogta a kezem elengedtem és elfordítottam a fejemet.-Avattam be.

-Luca teljesen normális ha már nem érdekel, az érzéseid elmúlhatnak.

-Azért engedtem el a kezét mert zavar, hogy a testem, hogy reagál csak egy érintésére is, és a gyomrom gyakorlatilag dobott egy szaltót, és basszus Panka minden Marci körül forog.

-Aranyos.-Reagálta le.

-Haragszik rám és én nem szeretném.-Ráztam a fejem.

-Szerintem nem haragszik, vagyis hát inkább csalódott, persze nem benned hanem az egész helyzetben, mert ez így olyan mintha már nem lennének iránta érzéseid, és biztos szarul esik neki, főleg mert olyan cukik vagytok együtt.-Kezdte el a mondat végén a vállamat rázni.

-Először te is azt hitted, mármint az volt az első reakciód.

-Persze, mert nem kellene elengedned a kezét azért mert talán kezdesz szerelmes lenni.-Jelentette ki.

-Ez nem igaz.-Ráztam a fejem.-Most a napokban tudtam meg, hogy megcsaltak és Marcival is még csak kerek egy hete ismerjük egymást, szóval ez teljességgel kizárt és különben is egy ember biztosan nem tud ennyi idő alatt ilyen mély érzelmeket kialakítani.

-Én csak felvetettem, de kérlek beszéld meg vele mert szerintem ez mindkettőtöknek be fog tenni a készülődésben, ma még úgyis pihi van, hívd meg egy vacsira vagy valami hasonló, rendelj valamit, mi addig Reginával elmegyünk otthonról és lehettek kettesben, csak ne veszekedjetek, sokkal jobb amikor valamit aranyosodtok.-Jegyezte meg.

-Mi lenne ha csak jelezném neki, hogy ott vagyok valahol és ha odajön akkor megbeszéljük és kibékülünk?

-Nem várhatod el tőle azt, hogy egy ilyen után még ő menjen utánad szóval szerintem keresd meg te.

-Akkor írok neki, hogy vacsorázzunk együtt nálunk.

-Hajrá, nekem viszont mennem kell csak láttam, hogy Marci ideges és éreztem, hogy benne vagy a dologban.-Állt fel.

-Köszi a beszélgetést.-Mosolyogtam rá kedvesen.

-Bármikor, akkor írok Reginának a lakással meg az este további részével kapcsolatban.-Kacsintott rám.

Idegesen toporogva gondolkodtam, hogy bekopogjak-e a fiúk lakásába vagy sem.
Az általam főzött rakott krumpli már az asztalon várt minket.
Pontosabban akkor minket ha Marci belemegy ebbe a megbeszélős vacsorába.
Egyre jobban izgulva inkább az ajtóval szembeni falhoz álltam majd lecsúszva elhelyezkedtem a földön.
Gondoltam inkább megvárom ameddig Marcinak valami dolga lesz és elhagyja a lakást.
Közben pedig volt időm azon gondolkodni, hogy mit is fogok neki pontosan mondani.

-Luca.-Szólt Marci a folyosó végéről egy fél óra elteltével.-Te meg mit csinálsz itt kint?

-Marci végre.-Álltam fel amikor odaért elém.-Tudnánk egy picit beszélni kérlek?-Döntöttem oldalra a fejem kérdőn nézve rám.

-Nézd, megértem ha már elmúlt ez az egész dolog kettőnk között és nem szeretnék semmit sem erőltetni szóval nincs semmi gáz.-Erőltetett egy mosolyt az arcára.

-Félreérted, nagyon szeretném veled ezt az egészet megbeszélni szóval kérlek gyere be hozzánk.

-Sokkal rosszabb lenne ha kimondanád az elutasítást szóval kérlek csak lépjünk túl ezen, kérlek.-Kért meg.

-Csináltam vacsorát is és úgy gondoltam, hogy közben beszélgethetnénk.

-Átmegyek, csak adj pár percet mert még van egy kis dolgom.

-A tetoválásod miatt?-Mutattam a fóliával betekert alkarjára aminél a még általam nem látott tetoválás még csak valószínűleg pár órás lehet.

-Jajaja, muszáj lekezelnem, nem szeretném ha elfertőződne vagy valami.-Árulta el.

-Megnézhetem?-Kérdeztem meg az általam megszokott hang helyett valami sokkal halkabban.

-Nem lesz meglepő a minta.-Fordította felém az alkarját amin egy közepes méretű pillangós minta helyezkedett el.

Marci meglepően sokat használja a pillangós mintát üzenetek után.
A magyarázatát még nem tudom viszont biztos, hogy kiderítem.
Késztetést éreztem arra, hogy az ujjammal végigrajzoljam a mintát így hát ezt is tettem.
A szituáció adta magát így hát felnéztem Marcira, hogy lássam az ő reakcióját.
Belenézve a szemében pedig csak zavarodottságot láttam hiszen nem értette a helyzetet.

-Csak megijedtem az érzéseimtől nem pedig elmúltak.

-Mi?

-Jól hallottad, igazából Ákos után furcsa más iránt is erős érzelmekkel lenni és én meg megijedtem szóval inkább kerültelek mert így egyszerűbb.-Árultam el.

...

-Na és mi volt az első szavad?-Kaptam meg a következő kérdést a velem szemben vacsorázó Marcitól.

A hangulat megint olyan volt közöttünk mint mondjuk tegnap.
Gyakorlatilag ez lehetett volna az a beígért randi.
Viszont talán erre a vacsorára nem kellett ellőni azt a ,,kártyát"

-Tererem.-Adtam neki rövid választ.

-Tererem?-Kérdezett vissza.

-Ja, mint a szerelem, csak ez tererem.-Mondtam.-A szüleim sokszor hívják egymást szerelmemnek és sokszor magyarázták el a
szerelem jelentését, nekem pedig anya meg apa helyett ez maradt meg.-Fejtettem ki.

-Hm, tererem, ez tetszik.-Evett még egy falatot a rakottkrumpliból.

-Na és neked mi volt az első szavad?-

-Nekem autó ha jól tudom.-Gondolkodott el rajta.

-Csodálkozom, hogy most nem autóversenyző vagy vagy valami ilyesmi ha ez volt az első szavad.

-Hát ének verseny autóverseny egyáltalán nem ugyanaz viszont verseny, verseny.-Tárta szét a karjait Marci.

-Van benne valami.-Ettem egy újabb villányit a rakottkrumpliból.

-Egyébként.-Köszörülte meg a torkát pár másodpercnyi csend után.-Nem tudom mennyire nézted a youtube-ot, viszont a dalod elég szép számoknál jár.-

-Mennyi az a szép szám?

-Százezer fölött van.

-MI A SZAR.-Kiabáltam el magam.

-Szóval ezekszerint nem nézted meg.-Mosolyodott el.

-Hát ez kimaradt.

-Akartam mondani csak.-Akadt meg egy pillanatra.-Nem volt.-Mondta tovább.

-Értem, és tényleg nagyon sajnálom az egészet mert nem illett volna otthagyjalak.

-Amúgy ügyes volt, hogy sikerült alvás közben rámadni a pólómat.-Nevetett.

-Egy időben sok kisgyereket öltöztettem.-Nevettem el magam.

-Apropó a kisgyerekekről jut eszembe, Kristóf jön most szombaton is? Csak mert most is tök jól elvoltunk és szívesen vigyáznék rá megint.-Tette még hozzá.

-Szerintem biztos jönnek, viszont ha szeretnéd áthívhatom most valamelyik napra is akár, szerintem a szüleire is ráfér az, hogy kettesben legyenek.-Árultam el.

-Nem akarom magam ráerőltetni vagy valami csak mert tényleg jól elvoltunk és nagyon aranyos.-Mondta.

-Marci, fixen nem erőltetnéd rá magad nyugi.-Mosolyogtam rá.

Marci visszamosolygott rám majd a tányérja felé fordítva a fejét tovább evett.
Aztán tovább folytattuk a beszélgetést.
Szóba jött nagyon sok minden aminek következtében csak jobban megismertük a másikat.
Körübelül már egy olyan órája ülhettünk ott a kanapén amikor megszólalt a csengő.
Tudtam, hogy nem a lányok azok így felállva az ülőgarnitúráról érdeklődve indultam meg az ajtó felé amit aztán rögtön ki is nyitottam.

-Sziasztok, hát ti mizu ?-Érdeklődtem a velem szemben álló Rolandtól és egy barátjától aki Dávid volt.

-Szia, megbeszéltük, hogy te is eljössz velünk bulizni, még ma délelőtt.-Árulta el Roland.

-Basszus, ne haragudjatok totálisan kiment a fejemből.-Reagáltam le.

-Akkor nem is jössz vagy most elfoglalt vagy?-Érdeklődött.

-Az a helyzet, hogy itt van velem Marci és éppen beszélgettünk, szóval.-Kezdtem bele ám egy kéz érintését éreztem meg a vállamon.

-Luca miattam nem kell lemondanod semmit, köszönöm nagyon jól éreztem magam viszont menj csak bulizni megérdemled a tegnapi továbbjutásod után.

-Nem jössz te is velünk?

-Kicsit fáradt vagyok, szerintem alszom egy kicsit aztán majd meglátjuk max majd írok.

-Akkor fiúk adjatok egy fél percet felveszem a cipőm és mehetünk.-Nyomtam hirtelen egy puszit Marci arcára majd elrohanva felvettem a cipőmet.

-Luca ez tényleg rövid idő lesz vagy amolyan másfél óra múlva kijössz a szobából?-Kiabálta be a lakásba Roland aki valószínűleg még mindig az ajtó előtt állt.

-Ez amolyan tényleg rövid idő.-Nyitottam ki a szobám ajtaját majd kilépve a lakást kulcsra zártam.

-Még jó, hogy a romantikus vacsorához ki kellett öltöznöd.-Jegyezte meg.

-Csak meg kellett beszélnünk valamit.-Szálltam be a fiúk előtt a liftbe.

-Hát megértem tekintve, hogy egész nap ignoráltad Marcit.-Mondta mire olyan ezt te honnan tudod kifejezéssel néztem rá.

-Először is attól a ténytől függetlenül, hogy fiúk vagyunk mi is megbeszélünk dolgokat, másrészről pedig szemmel látható volt, szóval ne csodálkozz mert mindenki is észrevette és többen jöttek oda kérdezősködni mint azt gondolnád Luca.

Sziasztook
Igeen eszméletlen nagy kihagyás után viszont visszatértem egy újabb résszel remélem mindenkinek jól telt a nyara és mindenkinek jó tanévet és sulikezdést is kívánok