szombat

A csütörtökünk és péntekünk nagyrészben a próbákból és az előkészületekből állt. Mindannyian egyre stresszeltünk és egyre valóságosabb lett az egész.
Idáig teljesen elvoltunk, próbáltunk és buliztunk mert nem éreztük annyira az egészet.
Ez most teljesen megváltozott ugyanis nem kevés összegről volt szó.
Most kellett nagyon odatennünk magunkat, ugyanis ez az élő nagyban megváltoztathatja a megítélésünket, ha valakinek nem tetszik valami akkor is jó arcot kell vágni, ha valami rosszul esik vagy bánt akkor azt nem közölheted mert meg kell kedveltetned magad.
Vagy mindig ezer százalékon pörögsz és a széken maradsz.
Ez mondjuk szavazók nélkül szinte lehetetlen, ugyanakkor nem lehet rossz nem izgulni.
A műsor mára már egy hihetetlen nagy ugródeszka lehet mindenki számára szóval nem lehet semmit elhanyagolni.
Ezt az ugródeszka hasonlatot pedig leginkább Manuel igazolhatja, aki ebben a műsorban vált mindenki számára ismertté.
Ő jól csinálta, nem hanyagolta el a követőit akik lelkesen vártak bármilyen új tartalmat. Mindössze egy dolog volt furcsa.
Bármikor amikor történt velem valami a telefonomhoz nyúlva egyetlen számot kerestem. Azonban azt soha nem találtam meg, és olyankor csalódottan egy picit magamba fordultam. Viszont azok után amiket Marciról mondott és a megcsalás kiderülése után azt hiszem teljesen jogosan vagyok haragba vele.
Legszívesebben a problémáimat hihetetlenül felnőttes módon tiktok videók készítésével oldottam volna meg, csak nem volt rá időm.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy aki ezt csinálja az bűnös, csak szimplán gyerekesnek tartom.
A lényeg viszont, hogy az x-nek köszönhetően sikerült elterelnem a gondolataimat.
Mármint a próbák miatt tényleg levegőt venni sem volt időm.
Ebben a pillanatban pedig, éppen reggel hatkor, egy fekvőpadon éppen egy súlyt készültem kinyomni, az edzés pedig most is lenyugtatott. Csak a teljesítményemre figyeltem és teljesen ki tudtam zárni a gondolataimat. A mindösszesen harminc kilós súlyt (a rúd tíz és a két súly is tíz tíz) sikeresen ki tudtam tolni a visszatétellel viszont akadt egy kis gondom.
Egyszerűen nem hajlott arra a kezem.
Jól irányozva egy hirtelen mozdulatot a súly visszakerült a helyére.
Felülve pedig megtöröltem az arcomat az elhelyezett törölközővel.

-Vigyázz azt nehogy a fejedre ejtsd.-Nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

-Miért nem szóltál, hogy itt vagy?-Kérdeztem.

-Nagyon koncentráltál szóval nem akartam zavarni.-Árulta el.

-Te nem zavarsz.-Reagáltam azonnal.-Amúgy jössz te is edzeni?-Érdeklődtem elindulva a futógép felé.

-Már voltam lent, vagyis ilyen három felel lejöttem mert egyszerűen nem bírtam aludni.-Avatott be.

-Estére fáradt leszel.-Tettem egy megjegyzést.

-Tudom, viszont azért jöttem mert el szeretnélek vinni reggelizni.-Lépett be elém.

-A randi azt hiszem a mai nap után lesz.-Gondolkodtam el egy egészen picikét.

-Ez csak egy baráti találkozó.-Vágta rá rögtön.

-Mondjuk bármilyen esetben igent mondanék a meghívásodra szóval menjünk.-Mosolyogtam.

-Hova szeretnél menni?-Nyomta meg a lift gombját.

-Van a közelben egy gofrizó.-Mondtam.

-Átöltözöl még vagy menjünk egyből?-Tette fel a kérdést.

-Szerintem ezt inkább átveszem.-Néztem végig az izzadt ruházatomon.

-Akkor egy tíz perc múlva megyek az jó?-Kérdezte előre engedve.

-Tökéletes.-Siettem előre.

A fejemben már összeállt egy ruházat szóval tudtam, hogy a tíz perc bőven elég lesz az elkészülésre.
Valószínűleg a lányok még aludtak, ezért halkan indultam meg a szobám felé.
Kivéve egy melltartót egy bugyit és egy pár zoknit majd sietve megindultam a fürdő felé.
Gyorsan bedobtam a ruháimat egy szennyes tartóba és már bent is voltam a kádban.
Magamra engedve a melegvizet kiélveztem az általam nagyon szeretett edzés utáni fürdős relaxálós perceket.
Egy olyan három perc múlva pedig ki is szálltam.
Felvéve az alsóneműimet rájöttem, hogy a sminkcuccaim és a rendes ruhám is kint maradt ezért az ajtóhoz lépve lenyomtam a kilincset.
Arra viszont nem számítottam, hogy Roland éppen az asztalnál ülve egy tál müzlit fog fogyasztani.

-Te sem tudtál aludni?-Nézett fel a tányérjából aztán végig rajtam pár másodperccel később pedig realizálódott benne amit látott.-Basszus bocsánat.-Hajtotta azonnal az asztalra a fejét.

-Roland te itt?-Vágtam értetlen fejet még mindig elég kevés ruházatban állva.

-Panka mondta tegnap este, hogyha nem tudok aludni akkor nyugodtan jöjjek át reggel és ha ti is felkeltek legalább együtt szenvedünk.-Árulta el.-Csak nem tudtam, hogy itt így szoktatok mászkálni.-Tette hozzá próbálva viccessé tenni a helyzetet.

-Csak a sminktáskámért jöttem.-Avattam be.-De amúgy jó étvágyat.-Vettem el az asztalról az említett táskát aztán visszamentem a szobámba.

-Ehetek tovább vagy még itt vagy?-Kérdezte.

-A szobámban vagyok.-Árultam el majd becsuktam az ajtót.

-Egyébként tényleg nem szerettem volna leskelődni.-Tért vissza a témára.

-Tudom nagyon jól, szóval nyugi nincsen semmi gáz.-Húztam fel a nadrágomat.

-Amúgy mész valahová?-Érdeklődött.

-Marcival reggelizni megyünk, de ha szeretnél te is jöhetsz szerintem.-Invitáltam.

-Ez az a barátok akik randiznak dolog része?-Kérdezett rá.

-Nem, ez nem randi csak egy baráti reggeli.-Mentem ki a szobából.

-Szerintem az nem barátság ha mindketten bejöttök a másiknak, de te tudod.-Tárta szét a karját.

-Akkor maradjunk annyiban, hogy igazából megvárjuk mi lesz a mai este után és aztán talán elmegyünk egy randira.-Magyaráztam el.-Na de amúgy jól nézek ki?-Forogtam körbe előtte.

Egy baggy a térdénél szakadt farmerhez egy lila crop toppot és egy kardigánt vettem fel mindenhez pedig egy converse cipőt párosítottam.

  -Ha az én véleményemet kéred, akkor szerintem Marcinak tetszene az előző szetted is.-Mondta komoly arccal, persze értettem a viccet.

-Igazán?-Léptem oda a kanapéhoz, majd felvéve egy párnát neki dobtam.

-Hééé, már őszinte sem lehet az ember?-Evett meg egy újabb falatot.

-Ezt neked Marci mondta?-Kérdeztem meg azonnal.-Mármint, hogy látna alsóneműben.-Fogalmaztam meg.

-Nem, dehogy csak viccelek.-Rázta a fejét azonnal.

-Esetleg nem mondott neked valami olyasmit, hogy lányok küldenek-e neki képeket kevés ruházatban?-Ültem le vele szemben.

-Leginkább rólad kérdeznek vagy szerelmet vallanak neki, és különben is Marci nem nagyon bírja az ilyen típusú képeket.-Adott választ az Ákos által beültetett bogárra a fülemben.

-Köszönöm.-Mosolyogtam rá.

-Amúgy te ilyen mindenkire féltékeny típus vagy?-Lépett a mosogatóhoz.

-Ha ezt most mind mondod Marcinak akkor nem, viszont úgy alapból néha.-Nevettem el magam.

-Én nem csatlakozom egyik félhez sem, viszont azt mondom akkor Marcinak amit szeretnél.-Árulta el.

-Szoktatok rólam beszélni?-Döntöttem oldalra a fejem pontosan tudva a választ.

-Már ki is találtad.-Fejezte be a mosogatást.

-Azért kellett a megerősítő válasz.-Nyújtottam ki a nyelvem.

-Rajtam a sor, ti szoktatok rólunk?-Kérdezte.

-Akkor ezt most kérlek gondold át mégegyszer.-Javasoltam neki.

Ebben a pillanatban pedig valaki kopogtatott.
Vagyis mind tudtuk ki az.
Marci állt az ajtó előtt.

-Úgy hallom megjött a majdnem randi partnered jó mulatást.-Mozgatta a szemöldökét Roland.

-Találkozunk akkor a stúdióban.-Köszöntem el tőle.

-Mehetünk?-Kérdezte a velem szemben álló Marci.

Én bólintással válaszoltam neki.
Tudtam, hogy a hely nincsen messze szóval tényleg nem kellett valami sokat sétálnunk. Mintha valami kínos feszültség telepedett volna ránk egyikünk sem szólalt meg legalábbis először. Aztán amint kiértünk a házból szinte egy madzagot elvágva megindult belőlünk a szó.

-Igen, és tudod van az az idő amikor már majdnem elhányod magad, annyira izgulsz maga a keringő miatt, és én ebben a pillanatban hófehér ruhában rohantam hányni.-Nevettem el magam visszagondolva.

-A ruhád olyan lett?-Kérdezte ő is nevetve.

-Egy nagyon picit, de ki tudtuk szedni belőle.-Árultam el a végét.

-Akkor most asszem én jövök.-Bólintott egyet Marci az egy kínos szitut én mondok el és egyet ő játékunk folytatására utalva.

-Egyszer voltunk a családommal egy hotelben és hát volt lent egy bár, ahová nyilván én nem mehettem be és a rokonok sem mentek szolidalitásból, szóval ehelyett bújócskáztunk, és hát mert mért ne benyitottam egy szertárba ahol egy ittas állapotban lévő pár éppen szerelmeskedtek.-Árulta el mire egy pár másodpercig emésztettem a hallottakat aztán kitört belőlem a nevetés.

-Sajnálom, de nem akarom elhinni.-Álltam meg mert a menet és a nevetés nem ment egybe.

-Tudnod kell róla, hogy ez egy nagy trauma nekem.-Nézett rám komolyan mire csak még jobban nevettem.

-Egyszerűen nem tudom elképzelni a reakciódat.-Álltam le.

-Becsuktam az ajtót és futottam anyához.-Tárta szét a karját.

-Jó mondjuk az aranyos.-Mosolyogtam rá.

-A te köröd jön.-Figyelmeztetett.

-Nincs több kínos sztorim, kifogytam.-Fordultam meg előtte széttárt karokkal.

-Pedig nekem még lenne pár.-Jegyezte meg.

-Hallgatom őket nagyon szívesen.-Vezettem rá a tekintetem.

-Sajnos azokat csak sztorikkal lehet kiváltani.-Mondta.

-Tehát így játszunk?-Fontam keresztbe a karomat.

-Ez az alapszabály.-Tárta szét a karját.-Amúgy nem tudod Roland hová tűnt reggel?-Érdeklődött.

-Nálunk volt bent.-Válaszoltam aztán beugrott a fürdőszobás pillanat.

-Hívtad őt is?-Kérdezte.

-Azt mondta nem szeretne semmit megzavarni.-Árultam el neki.

-Mesélt esetleg valami mást is?-Fordultunk le egy utcán.

-Szerintem mindketten jól tudjuk, hogy beszélünk a barátainknak a másikról.-Válaszoltam.

-Várj itt kérlek egy picit.-Kért meg aztán futva elindult egyenesen.

-Akkor azt hiszem itt maradok.-Mondtam utána nézve.

Nem tudva mit kezdjek magammal elővettem a telefonomat és csekkoltam az értesítéseket.
A családomból is írtak páran szóval nekik válaszoltam is.
Jó pár ember pedig csak érdeklődött a mai előadásom felől szóval nekik is írtam.
Pár percen belül pedig megérkezett Marci is, a kezében egy csokor virágot tartva.
Mosolyogva el is fogadtam tőle.

-Köszönöm.-Szagoltam meg a virágokat.

-Szóval fura az egész helyzet.-Folytatta ahonnan abbahagytuk.

-Mármint most mire gondolsz?-Vágtam fura fejet.

-Hát csak annyira, hogy mindketten tudjuk az érzelmeinket a másik iránt, viszont mégis csak így elvagyunk egymás mellett.-Nyitotta ki az üzlet ajtaját.

-Erre egy fél perc és visszatérünk.-Mentem be előtte.

-Jó reggelt.-Köszönt elsőnek Marci.

-Jó reggelt.-Köszöntem én is.

-Sziasztok.-Hajolt ki a pult mögül egy nő.

-Itt asztalt kellett volna foglalni, vagy leülhetünk csak úgy is?-Kérdezte a mellettem álló fiú.

-Üljetek csak le mindjárt viszek nektek egy étlapot.-Vagy akár ha tudjátok akkor mondhatjátok akár itt is.-Mutatott a felette lévő táblára.

-Egy perc és mondjuk.-Kértem egy kis időt.

sziasztok
bocsi a nagy kimaradásért tényleg viszont remélem ettől függetlenül tetszik nektek ez a rész szóval igen legyen szép napotok