A medence szélén ülve éppen Dáviddal beszélgettem.
Roland haverjai felhívták a fiút, hogy a szórakozóhelyen létszám stoppot vezettek be ezért ne is induljunk el.
Utána pedig Marci kitalálta a házibuli ötletét.
Ez pedig mindannyiunknak nagyon tetszett így aztán tovább fejlesztgettük és végül megállapodtunk abban, hogy meghívjuk az x-es embereket és emellé ugye a már említett barátokat aztán lejövünk ide a medencéhez és itt bulizunk.
Kevés időnk volt megszervezni ezt az egészet viszont annak ellenére szerintem eléggé királyul összehoztuk és mindenki jól érezte magát.
Valaki italt hozott más pedig snacket és így összehoztunk egy szép kis csomagot amit a medence mellé húzott asztalokra tettünk le.
A hangos nevetésektől vagy kicsit hangosabb sztoriktól zengett az egész alsó szint.
Pár ember úszott, voltak akik velem együtt csak a medencénél ülve beszélgettek, vagy voltak akik a labdát passzolgatták a vízben, miközben a zene hangosan szólt a háttérben.
Na visszatérve hozzám mint már mondtam egy Dávid nevű fiúval beszélgettem.
Ő is Roland egyik spanja.
Habár még csak pár órája ismerjük egymást mégis hamar egy hullámhosszra kerültünk Dáviddal.
Ezt persze csak és kizárólag olyan értelemben amiben nincsen vonzódás.
Személy szerint én nem ittam szóval nem kellett félnem, hogy valami hülyeséget csinálok.

-Utána meg elindultunk a lakókocsival és fogalmunk sem volt róla hova megyünk aztán pedig Olaszországba kerültünk.-Tárta szét a karját.

-Meddig voltatok ott?-Érdeklődtem.

-Csak pár napot, azért is volt jó mert nem kellett a szállásért fizetni csak ugye a kajáért meg a helyért.-Avatott be.-Mondjuk akkor sajnos Roland nem volt ott.-Tette hozzá.

-Egyszer ezt én is kipróbálnám, csak nem vagyok hozzá elég bátor.-Árultam el neki.

-Figyelj, igazából ha megvan a kalandvágyad és nem vagy egy olyan mindennek patentűl kell mennie ember akkor csak vágj bele elvégre bajod nem lehet belőle.-Vázolta fel nekem.

-Kezdesz rábeszélni egy olyan dologra amire nem kéne.-Nevettem el magam.

-Támogatom az ötletet, hogy belevágj.-Mondta.

-Az egyik ismerősömnek mondjuk van egy lakóautója abban pedig ellenék feltéve ha kölcsön adja az útra.-Gondolkoztam el rajta.

-Először azért vidd végig a műsort utána álmodozz az egészről.-Mosolygott egyenesen rám.

-Lehet igazad van, viszont ha kiesem indulok.-Kezdtem el poénkodni.

-Ha gondolod fogadhatunk is abban, hogy nem esel ki az első adás után.-Emelte a tétet.

-Az attól függ miben.-Támaszkodtam meg a peremen.

-Mondjuk legyen egy.-Kezdett bele amikor is valaki hirtelen felkapott.

Szó szerint a combjaim alá nyúlt és felemelt majd beugrott velem a vízbe.
Próbáltam nem elnevetni magam, de ez nem ment így hangos nevetésben törtem ki.
Volt egy erős sejtésem arról, hogy ki fog velem szemben állni amikor is én kinyitom a szemeimet.
Nem is tévedtem, ugyanis a szőke vizesen szemébe lógó haj elárulta a kilétét.
Aztán rám mosolygott.

-Ez szép ugrás volt.-Dicsértem meg.

-Ugye nem zavar?-Érdeklődte meg azonnal.

-Kicsit meglepődtem viszont nem zavar meg semmi ami ilyesmi.-Tűrtem egy hajtincset óvatosan a fülem mögé.

-Na látod jó, hogy felvetted azt a fürdőruhát.-Utalt a pár órával ezelőtti én ki leszek öltözve nem fürdőruhában esetre.

-Lehet abban a ruhában egy picit haragudnék.-Vallottam be neki.

-Akkor nem jöttél volna be.-Szólalt meg a medence széléhez úszva.

-Csak ha megvédtél volna a víztől.-Értem én is oda pontosan mellé.

-Hidd el megtettem volna.-Mászott ki aztán engem is kisegített.

-Ez jól esik.-Kezdtem el mosolyogni.

-Amúgy miről volt szó ha nem túl személyes?-Vezette az arcomra a tekintetét.

-Hát Dávid elmondott egy történetet és én is kipróbálnám, aztán igazából onnan eljutottunk odáig, hogy fogadjunk igazából most csak annyiban, hogy nem fogok az első adásban kiesni.-Árultam el neki.

-Beszállok a fogadásba.-Tette fel a kezét.

-Na és miben fogadsz?-Döntöttem oldalra a fejem.

-Ha nem esel ki akkor el kell veled jönnöm egy randira.-Nyújtotta felém a kezét egy kézfogásra várva amit meg is kapott.

-Akkor ha kiesem neked kell eljönnöd velem.-Mondtam az én feltételemet.

-Fogadás nélkül is megtenném, de áll az alku.-Pecsételtük meg az egészet.

-Hidd el én is.-Álltam fel aztán egy puszit nyomva az arcára elsétáltam.

Körbenézve éppen Pankát próbáltam megkeresni ám ő most éppen valaki mással beszélgetett ezért nem szerettem volna zavarni.
Inkább nem mentem oda.
Mivel a kis csapatból mindenki elfoglalt volt nem tudtam mit csináljak, ugyanis köztudottan nagyon nem beszéltem rajtuk kívűl senkivel.
Egy légből kapott ötletként leültem az egyik napozó ágyra amin a cuccaim voltak és elővettem a telefonomat a száraz ruhámból.
Mellékesen ez a medencés rész az apartmanunk egyik mínusz szintjén van.
Csak úgy mint az edzőterem.
Vagy éppen a játékterem.
Belépve a google-be beírtam a nevemet.
Nagyon jól tudtam mit szeretnék olvasni szóval a címekből próbáltam kiigazodni.
Azonban a legtöbb egymásra hajaztak szóval gyakorlatilag választanom lehetett.

Bevallották?-Írta a cím.

Javában dübörögnek az x faktor tizedik évadának előkészületei azonban vannak személyek akik miatt a nézők jobban várják az idei szériát mint a zenék miatt.
Nemrég számoltunk be mi is Kékesi Luca és Mehringer Marcell kis öltözős afférjáról amit persze mindketten azonnal tagadtak.
Az instagrammon nemrég még Lucát és Puskás Peti kutyáját azaz Mimót is lehetett közös képen látni ami szintén nagyot robbant.
Ám nem az aranyos kutya miatt, hanem a Lucán látható póló miatt, amit már az egyik korábbi adásban lehetett Marcin látni.
Természetesen azonnal megkezdődtek a találgatások és tippelgetések, sőt már több fanoldal is jött létre a párossal kapcsolatban.
Most azonban bevallottak mindent, vagy úgy mondanám fogjuk rá.
Ugyanis Luca legújabb internetes posztjában a kérdések matrica alatt a vele és Marcival való kérdés sem maradhatott el.
Amire a választ egy képpel (amin nem lehet látni, hogy pontosan csókolóznak-e vagy sem így mindenki azt gondol amit szeretne) tudatták a követőikkel egy kis szöveggel körítve, ami csak lényegében annyi volt, hogy ki tudja.
Tehát lényegében semmit sem tudtunk meg viszont mégis megtudtuk.
Mármint ebbe mindenki azt látja bele amit szeretne.
Egy biztos a kémia megvan márcsak a szerelem elismerése van hátra.

Mosolyogva zároltam le a telefonomat és a combomra visszatéve a készüléket még mindig ilyen arccal néztem magam elé.
A cikk végén lévő képeket természetesen többször átlapoztam.
Körbenézve pedig láttam, hogy éppen egy vízi röplabda parti vette kezdetét.

-Luca nem jössz? Itt kevesen vagyunk.-Kiabált ki nekem a vízből Dávid.

-Én iszonyatosan béna vagyok.-Vallottam be.

-Szerinted itt bármelyikünk tud játszani?-Nézett körbe mindenkin körbe mutatva.

-Ezt kikérem magamnak.-Tette fel a mutatóujját egy számomra ismeretlen lány aki bevallom őszintén nem tudom, hogy került ide.

-Akkor rajta kívűl.-Szólalt meg ezúttal Roland.

-Csak ha nem zavarok.-Tettem el a telefonom teljesen.

-Ha így lenne miért hívtunk volna?-Nézett értetlenül rám Dávid.

-Akkor viszont beszállok.-Vettem a medence felé az irányt.

Bemászva a vízbe odasétáltam a többiekhez és beálltam az egyik csapatba.
Oda ahol kevesebben voltak.
Nyilvánvalóan számomra értelemszerűen.
A csapatok úgy alakultak, hogy öt ember játszott szintén öt ellen a következőképpen:
első csapat:-Roland a másik csapat: -Fanni
-Dávid -Kamilla
-Alex -Hanna
-Panka -Krisztián
-én -Patrik
Beállva az alap helyzetbe úgy tűnt, hogy én leszek az első aki szerválni fog.
Úgy gondoltam igazából, hogy ez az egész egy játék szóval nem kell rástresszelnem.
Igen ám csak a medence szélére kiült Marci is idő közben így láthatta volna a bénázásomat.

-Tíz pontig mehet a szett.-Vállalta el a bíró szerepét kérésre a BMS egyik tagja.

Mire kimondta én már el is ütöttem a labdát ami tökéletesen a vízre esett.
Egy null lett nekünk.
Pontosan ugyanezt a szerválós dolgot eljátszottuk összesen háromszor amikor is a következő szerva mellé ment.
Vagyis pontosítva Hanna vissza tudta ütni.
Innentől vált eléggé izgalmassá a játék.
A másik csapat hamar felzárkózott és onnan gyakorlatilag csak egypontos különbségeket tudtunk megjátszani mielőtt az ellenfél megszerezte a következő pontot.
Természetesen egy idő után mindenki komolyan kezdte venni a játékot és nem egyszer vetődtünk a labdáért a víz alá merülve.
Ilyenkor pedig mindenki hangos nevetésben tört ki.
Olyan volt a hangulat mint régen a tesiórákon.
Körübelül egy fél órája játszottunk amikor az állás kilenc kilenc lett.
Én az első sor egyik helyét foglaltam el és fel voltam készülve az éppen bárhonnan érkező labdára.
A másik csapat felütötte és az tovább száguldott a hátsó sorba onnan pedig vissza.
Még párat passzolgattunk aztán felém repült a labda én pedig gondoltam újraalkotok egy ilyen filmben vagizós jelenetet.
Tudjátok amikor az egyik ember felugrik és lecsapja a labdát.
A probléma viszont az volt, hogy én nem vagyok ehhez elég magas szóval a labda éppen az ujjaimat érintette meg.
Utána pedig a lendület következtében a hátamra estem.
Persze mindenki megvártam míg újra talpra állok és rengetegszer kérdezték, hogy jól vagyok-e vagy beütöttem-e magam, esetleg fáj-e valamim.
Ez pedig nagyon is jól esett, úgy egyszerűen jó érzés volt a törődés.
Még ha ez csak a játék idejére is szólt, és utána elválnak útjaink.
Forogtunk egyet aminek következtében én kerültem a szerváló helyére.
Ezek szerint az egész eleje rajtam múlott.
Mert egy rossz szerva a másik csapat győzelmét okozhatta.
Nem volt már hova húzni az időt szóval elütöttem a labdát.
Az pedig sebesen rohant a másik csapat felé és végül pedig leesett.
Pontosan bele a vízbe.

-Nyertünk.-Tettem fel mindkét kezemet amikor már egy ideje nem szólalt meg senki.

Mintha csak erre vártak volna egyszerre indultak meg felém.
Talán nem kellett volna ennyire komolyan vennünk az egészet.
Viszont ez most valahogy olyan jó érzés volt.
Remélem értitek mire gondolok, tehát ha csak erről a fél óráról is van szó mi mégis úgy tettünk mintha már ezer éve egy helyre tartoznánk.
Úgy örültünk mint akik valami világbajnokságot nyertek meg.
A csapatból mindenki őrjöngött.
Mikor kicsit alábbhagyott a hangulat körbenéztem egyenesen a parton ülő Marci szemébe.

május 27-e🫀