A ház előtt állva a fülemet már teljesen kicsinálta a maszk, így kicsit idegesen vettem le magamról. Természetesen a fülhallgatómat is sikerült kiverni a fülemből, így lehajolva elkezdtem keresni. Valahogy az egyik felét megtaláltam, de a másikat nem láttam. A rövidnadrág miatt minden létező kis kavics a térdembe állt, de még így is próbáltam tovább keresni.

-Bocsi, ez itt a tiéd?-Kérdezte meg egy szőke göndör hajú fiú.

-Igen, köszönöm.-Mondtam ki, majd felálltam, és visszatettem a fejem tetejére a napszemüvegemet.

-Amúgy Marci vagyok.-Nyújtotta felém a kezét mire elfogadtam.

-Én pedig Lulu, vagyis Luca, de mindenki az előbbin hív.-Mosolyogtam rá.

-Akkor, nagyon örvendek Lulu.-Mosolygott ő is.

-Én úgy szint Marci.-Engedtem el a kezét.

-Amúgy, akkor a te mentorod Peti vagy Laci?-Kérdezett rá.

-Peti, a tiéd meg feltételezem Alex.-Gondolkoztam el.

-Honnan tudod, hogy Alex az?-Kérdezte meg.

-Biztos nem múltál el 22, és ha zenekarban lennél akkor nem egyedül álldogálnál itt.-Vezettem le.

-Tájékoztatlak, hogy nem egyedül álldogáltam, csak éppen láttam, hogy keresel valamit, én pedig megtaláltam, szóval csak segítettem.-Fonta karba a kezét.

-Micsoda úriember.-Jegyeztem meg.

-Ne legyél gúnyos.-Tette hozzá.

-Amúgy köszönöm, tényleg.-Mondtam tartva a szemkontaktust mire egy srác lépett mögé.

-Drága Mehringer Marci, kérlek induljunk meg befele mert éhes vagyok.-Fogta meg a két vállát mire Marci felrezzent.

-Jól van, mehetünk.-Mondta a fiú felé fordulva.-Akkor még találkozunk.-Búcsúzott el, majd elindultak befelé.

Tudtam, hogy nekem is mennem kéne, viszont egyszerűen lusta voltam elindulni. Erőt véve magamon azonban elindultam, magam után húzva a bőröndömet.
Belépve a kapun, nyilván egy társasház külseje tárult elém, az sms-ben megkaptam, hogy melyik lakás lesz a miénk, így arrafelé vettem az irányt.
Felérve, láttam, hogy az ajtónk nyitva van, így kopogás nélkül mentem be, ahol Panka, és Regina álldogált, őket kaptam szobatársnak, annak ellenére, hogy Pankával nem egy mentornál vagyunk. Nyilván örültem neki, mert a legtöbbször tik tokról hallott zenét, én is jó párszor meghallgattam. Sőt mondhatni rajongója vagyok ennek a zenéjének.

-Lulu.-Ölelt meg szorosan Regina, akivel a székes feladat, illetve a mentorház során jóba lettünk.

-Sziasztok lányok.-Öleltem át Pankát is.

-Na, milyen volt az út?-Kérdezte meg Regina.

-Köszönöm szépen jó volt, csak a maszk a végére kikészített.-Mosolyogtam rájuk.

-Fhuu ne is mondd.-Fogta a fejét Paulina.

-Amúgy, ha gondolod megmutatom a lakást.-Ajánlotta fel Regina.

-Azt megköszönném, csak előtte kezet mosok.-Indultam el a szerintem fürdőszobába vezető ajtóhoz.

El is találtam. Gyorsan megmosva a kezemet megfigyeltem a fürdőt. Mit ne mondjak nagyon luxus volt, sok minden márványból volt, és tiszta fehér színben pompázott. Amint kicsodálkoztam magam visszamentem a lányokhoz, pontosabban Reginához, Paulina pedig már elment valahova.

-Na szóval kezdjük az idegenvezetést.-Ment a bejárati ajtóhoz Regina.-A mellettünk lévő lakásban van, Marci, Alex, meg Roland.-Mondta mellékesen.-Itt ez a szoba a wc.-Nyitott ki egy ajtót.-A fürdőt már láttad, akkor itt van a konyha az étkező amik ugye egybe vannak kötve a nappalival.-Mentünk át a helyiségbe ahol először álltunk.-A szobák pedig, bocsi viszont mi már Pankával kiválasztottuk a szobáinkat, szóval neked marad ez.-Nyitott ki egy ajtót ami mögött egy elég tág szoba állt.

-Köszönöm szépen, akkor azt hiszem én be is rendezkedem.-Néztem újra körbe.

A szoba bal oldalánál volt egy Francia ágy, vele szembe egy íróasztal, a mellette lévő falnál egy fehér szekrény volt. Az ágy mögötti falon volt egy nagy kép, amin egy város nevezetessége volt látható. Volt még egy cipőtartó is. Az íróasztaltól pedig egy picit hátrébb volt egy erkély ahova azonnal ki is mentem. A kilátás gyönyörű volt, gyorsan készítettem egy fotót és elküldtem a családi csoportunkba ,,megérkeztem" címmel.
Nem csak az én szobám, de az egész lakás gyönyörű volt, leginkább a fehér szín dominált, amihez legtöbbszőr a barnát csatolták.
Ákos hívását azonnal fogadva magam elé tartottam a telefont, bekapcsolva a videós beszélgetést.

-Na sziaa, megérkeztél, minden rendben?-Kérdezte azonnal.

-Sziaa, igen itt vagyok, de megmutatom a szobámat.-Adtam tudtára.

-Először azt szeretném látni, hogy végül mibe mentél el.-Mondta.

-Jól van, csak ahhoz be kell mennem.-Léptem be, majd megtámasztottam a telefonomat az íróasztalon lévő egyik tárolónak.

-Na ez igen.-Dicsérte meg a rövidnadrágos, baba kék croptopomat.

-Köszönöm szépen.-Mosolyogtam rá, majd körbemutattam a szobát.

-Melyik nap mehetek?-Tette fel a kérdést.

-Amelyik nap csak szeretnél, a címet tudod, szeretettel várlak.-Dőltem el az ágyamon.

-Annak nagyon is örülök.-Mosolygott rám.

-Na és mi újság veled?-Kérdeztem rá.

-Nincsen semmi különös, ugyanaz van mint tegnap, viszont ma megyünk a családdal kirándulni, szóval este nem biztos, hogy hívlak.-Árulta el.

-Jó, nekem sem biztos, hogy jó lesz, még nem tudom az időbeosztásomat.-Mondtam neki.

-Ahj, azért remélem nem romlik meg a barátságunk.-Nézett rám.

-Nem fog nyugi, viszont ahhoz az kell, hogy találkozzunk is.-Avattam be.

-Amint tudok megyek, drága Lulu.-Dobott puszit.

-Megtisztelő.-Nevettem el magam.

-Most pedig megyek, öröm volt veled beszélni, ne feledd csodálatos vagy ma is és szeretlek.-Mondta ki.

-Ha most lenne barátnőd utálna engem, de én is szeretlek.-Tettem le a telefont.

Az ágyon fekve csak a plafont bámultam, viszont úgy éreztem mennem kell valahová. Mivel születésem óta Pesti vagyok nem volt számomra ismeretlen a környék, így meg is terveztem az utamat. Legalábbis elgondoltam, hogy mit, meg, hogyan fogok csinálni. De előtte úgy gondoltam, hogy muszály lesz megkeresnem Petit, aki még tegnap írt, hogy itt lesz, mert át kell beszélnünk a részleteket.
Szóval gyorsan felpattantam és elindultam kifelé a szobámból.
Nagy meglepődöttségemre már Regina sem tartózkodott a lakásban, így magam után kulcsra is zártam az ajtót.
Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg Peti elfoglalt ember, így nem biztos, hogy pont most tudunk találkozni.
Éppen ezért gyorsan megkerestem a névjegyzékem között, és el is kezdtem hívni.

-Szia Lulu, baj van?-Vette fel a telefont.

-Szia, nem nincs, csak tegnap írtad, hogy majd ma beszéljük át az előadás részleteit, és mivel per pillanat nincsen semmi dolgom gondoltam, hogy találkozhatnánk most.-Árultam el.

-Na várjál, igazából egy tíz percen belül ott vagyok, csak kialakult itt a városban egy kisebb dugó, szóval kicsit késve, de sietek.-Mondta.

-Rendben, akkor majd egy tíz perc múlva lemegyek oda a kanapékhoz.-Adtam a tudtára a helyet.

-Oké, persze akkor ott tali.-Tette le a telefont.

A kulcsot előkeresve visszamentem a lakásba. A nappaliban persze azonnal feltűnt a tv már az első bent létemnél, szóval most úgy gondoltam felfedezem, mármint ez most úgy hangzott mintha nem láttam volna még tv-t, viszont ez nyilván nem így van. A távirányítót a kezembe véve rögtön feltűnt a youtube gomb, így a bekapcsolás után azt be is nyomtam. Az első az ajánlott videók között Paulina Ajándék című száma volt, így mivel ezt ismertem egyből be is tettem. Mivel az éneklés volt a hobbim, így már rutinosan úgy fogtam meg a távirányítót mintha egy mikrofon lenne. Teljesen át tudtam szellemülni, és azonnal el is kezdtem énekelni.

-Reggelente illatoddal, este két karoddal, mindennap egy fokkal jobban, szótlanul van, hogy csak nézlek, azt hiszem így áll az ész meg, ugyanakkor dobban, neked jár, nem csak félkészen, széltében, jár, teljes hosszában, kottában, jár a dal ami érted szól jár, te tetszel illesz is hozzám neked már nincsen sorszám díszpáholyban van a helyed, sőt mi több az egész termet, és mellé minden termet, megkapod és ülök veled, minden egyes szavad belém issza magát, tőled énekli az ember így a dalát, tekinteteddel ölni tudnál mégsem teszed, csak elveszed, hát én is elveszem az eszed, szép ajándék, nem is kivánnék én már mást, szép ajándék nem is kivánnék én már mást.-Énekeltem el egészen idáig, próbálva utánozni Paulina hangszínét.

-Azt hiszem, hogy utánozol előadókat az egy másik műsor.-Szólalt meg az ajtónak támaszkodva Marci miután megtapsolt.

-Kukkoló, mit csinálsz te itt?-Kérdeztem rá.

-Eredetileg meg szerettem volna valamit kérdezni, aztán megláttam, hogy nyitva van az ajtó, szóval bejöttem, utána pedig gondoltam nem szakítalak félbe, mert nagyon beleélted magad.-Árulta el.

-Igen, ez valóban igaz, viszont igazán félbeszakíthattál volna.-Mondtam neki.

-Igazán nem szerettem volna, és, hogy őszinte legyek csodás voltál.-Dicsért meg.

-Ohh, hát köszönöm.-Jöttem azonnal zavarba.

-De, akkor szerintem megyek is.-Fordult meg készen állva arra, hogy elhagyja a szobát.

-Várj egy picit.-Állítottam meg.-Mit szerettél volna az előbb mondani?-Kérdeztem rá.

-Tessék?-Vonta fel a szemöldökét.

-Azt mondtad, hogy eredetileg meg szerettél volna valamit kérdezni.-Árultam el.

-Ja, persze, szóval Roland, Regina meg én megyünk be a városba egy picit, és Regina mondta, hogy kérdezzelek meg, hogy nem-e szeretnél velünk jönni.-Mondta.

-Hát, most találkozom Petivel, aztán kitaláltam magamnak egy ilyen városi nézelődős dolgot.-Avattam be.

-Szóval nem?-Kérdezett rá beljebb lépve a szobába.

-Inkább felteszem a kérdést, szóval nem jöttök inkább ti velem?-Tettem fel a kérdést.

-Igazából úgyis igent fogok mondani, de azért megkérdezem, hogy merre tervezünk menni?-Döntötte oldalra a fejét.

-Úgy gondoltam, hogy először el a parlamentig, onnan vagy bringa, vagy az a roller, aztán a Margit hídhoz megyünk, ahol van az a meki ott eszünk, következőnek meg Margit-Sziget, ott megenni a kaját, aztán vissza ide.-Vázoltam fel a tervet.

-Elég jól hangzik.-Vallotta be.

-Nektek volt tervetek?-Érdeklődtem.

-Csak sétálni és beszélgetni.-Árulta el.

-Akkor azt hiszem az enyém valamennyire belelóg, habár van benne bringázás is.-Bólogattam.

-Figyelj, nem Pesti vagyok szóval nekem mindegy csak lássak valamit.-Legyintett.

-Te még ennyire nem voltál Pesten?-Lepődtem meg.

-Csak a nagy látnivalókat néztem meg, tudod az ilyen alap dolgokat, mondjuk nem mentünk el csak úgy kis utcákba sétálgatni, hogy, de jó, ez nekem kimaradt.-Árulta el.

-Akkor garantálhatom neked, hogy elviszlek ma egy kis utcába is.-Ígértem meg.

-Oh, csak kettesben?-Kacsintott rám.

-Ahogy szeretnéd.-Léptem felé egyet.

-Megtisztelő.-Bólintott még mindig az ajtóban állva.

-Asszem én most indulok Petihez, legalábbis szerintem lent megvárom.-Néztem meg az időt a telefonomon.

-Majd szólj ha indulhatunk.-Engedett maga elé.

-Rendben, akkor majd találkozunk.-Indultam el.

A liftbe beszállva azonnal megnyitottam az instagram alkalmazást, és rámentem Regina fiókjára, ahol a követések pontba beírtam, hogy Marci. A lift hamar le is érkezett, de én nem adtam fel az egyik kanapéra leülve meg is találtam. Mehringer Marci fiókját akit természetesen be is követtem. Feltűnően sok volt már a követője ahhoz képest, hogy a műsor még csak most kezdődött. A biojában pedig volt egy link, Késő Már címmel amire azonnal rá is mentem. A telefonom az üres helyiségben hangosan hatott így egy picit lehalkítottam, és hallgattam tovább a dalt.
A gitározás, a szöveg, és a dallam is baromi jó volt, szóval azonnal magával ragadott az egész. Átlépve a spotify-ba fel is tettem a listámra. A következő pillanatban pedig jött az értesítő. A követőim száma, egy szőke, göndör hajú fiúval bővült.

Oké, Huhh vegyünk egy mély lélegzetet ez is kint van. Remélem tetszik:)