Az elfeledett akta

Minho idegesen ütött az asztalra. Dühe felmérhetetlen volt. Oka édes apja személyében testesült meg. Hiába próbálta akaratát érvényesíteni fián, egyszerűen képtelen volt megállapodásra jutnia vele.

-Nem, biztos, hogy nem. Elmondtam, nem fogok egy ilyen hülyeségen dolgozni. Adjál valami normális melót, apa. Nem vagyok óvodás. Hamarosan huszonnégy éves leszek, vagyok már annyira képzett, hogy egy komolyabb ügyet elvigyek.-vicsorgott egyenesen rá. Nem volt hajlandó eltűrni, hogy holmi piti aktákat nyomjanak a kezébe. Lassan egy éve, hogy gyakorlaton van és kezdi unni az ilyen egyszerű betöréses ügyeket. Valami olyat akart, amihez még sose volt köze, de nyilván ebbe nem volt teljes értékű beleszólása, hisz ő még csak nem is teljes állású, bejegyzett nyomozó.

-Fiam, nem tudom őszintén, hogy merjek neked-e valami olyat adni, amit nem biztos, hogy tudnál kezelni még egyedül.-sóhajtott Lee úr, de már kezdte bánni - miközben leült -, hogy felhozta valódi indokát.-Tudod jól, hogy Mr. Bang nem nézi jó szemmel, ha egy újoncnak adunk egy komoly esetet.

-Vagy csak nem mersz neki nemet mondani, mert az exed, apa.-nevetett a koreai a székben ülve, ám mosolya lehervadt, ahogy apja rávert egyet a fejére. Hiába tisztelte, néha még mindig képes felhozni a múltat.

-Ajh, addig úgyse hagysz békén, amíg el nem intézem hogy egy harmadfokú jelölésű lapot nem kapjál.-szomorodott el saját gyermekén, majd egy rövid telefon egyeztetés után már a kezében volt egy nagy köteg lap. Az ifjabb Lee soha nem fogott kézre ilyen vastag dossziét. Amiket eddig kapott az is pár csirkefogó volt, akiket pikk-pakk el is intézett segítség nélkül. Kíváncsiságát nem tudta tovább leplezni, bele is nyitott, s mint aki ittas állapotban lenne, úgy tekintett a tengernyi lapokra.

-Látom sikerült megtalálnod, Felix.-térd be az ajtón feletesse egy hangos köszönés után.-Arra a narancssárga stócra emlékszem. Azt a skacok egy hétig próbálták megoldani, de nem ment nekik.-nevetett fel Christopher.-Hogy, hogy elvállaltad?-tekintett le a szőke férfire, aki egy kínos vigyor után maga mellé mutatott.

-Én vállaltam el Mr. bang!-szólalt meg büszkén a friss diplomás. A legidőseb szemei tányér nagyságúra nőttek, s nem érette mit keres egy ilyen gyereknél az az akta, amelyet a legrangosabbak szoktak megkapni.

-Az igazgatóval diskuráltam erről.-szólalt meg mély hangján az ausztrál.-Azt mondta, ha Minho egy fél éven belül felgöngyölíti az ügyet, akkor hivatalos fokozatba léphet, és megkapja Jake irodáját. Ha nem képes erre, és lejár a kiszabott idő távozik a központból.-közölte a középkorú férfi, majd egy pillanatra ránézett szeme fényére.-Fél éve ezt hallom tőle, hogy mennyire akar egy igazi filmes nyomozásba kezdeni, de szerintem nem tudja mire vállalkozott.-a kisebb fel is horkantott eme kijelentésre.- De ha szereti a kihívásokat, felőlem, azt csinál, amit akar.

-De várjatok.-teríti ki az asztalra a különböző lapokat telis-tele fekete sorokkal.-Jól látom, hogy ez majdnem meg van oldva? innen csak egy ember hiányzik bármelyik oldalt nézem. Minden egyes kép, helyszín, cselekmény egy helyen akad el. Ennél.-mutat rá mutató ujjával a barna hajú egy pontra.-Mindenhonnan ez a pont hiányzik, bárhogy nézem.-ekkora már a fejes is mellette foglalt helyet.

-Amit tudunk az az, hogy a fő beszállító ugyan az, aki termeszti a drogokat. Övé minden cég és leány vállalat. Több ember is képbe jöhet, de aki a számításba vehető, az Kang Daniel.-húz oda egy lesi fotót, melyen egy vele egyidős ember látható.-Az alcsoport egy helyszínelés során felkutatott több bizonylatot, egy nagyobb átutalásról, majd azt követő szállítmányok elviteléről.

-De ha tudjuk a személyt és meg vannak a vállalatok pontos helyszínei, akkor csak bizonyíték kell, hogy a kapcsolat tényleg valós-e ezek között és a srác között, nincs igazam?-kérdezte erélyesen a mellette ülőket, akik csendben és meredten hallgatták a szavait.

-A nagy baj, hogy semmit nem tudunk a srácról a nevén kívül. Egyedül egy beszámoló van és egy fénykép, de nem száz százalék, hogy ő van rajta.-kapja elő a fényképet az fekete hajú, s oda nyújtja Minho-nak.-Ez az a srác elvileg kang. viszont egyes beszámolók szerint nem ő, lehet aki rajta van egy diák, aki most végzős a Sunhwa művészeti középiskolában. Ez az egyedüli fotográfia, amit kémeink küldtek.-fogta mancsra az egyetlen kis képet, ahol egy felnőtt, látszólag boldog férfi látszott mellette pedig egy kisfiú. Nagyon ismerős volt neki az a kis gyerek a fotón, akin egy piros focimez volt.

-De hát ott fogtunk múltkor egy illegális motorklub tulajdonost, aki még csak tizennyolc éves volt.-képedt el, ahogyan előjöttek benne az esemény emlékei. Abban az iskolában számos bűnözőt fogtak el. Legyen szó kábítószer kereskedelemről vagy akár embercsempészetről. Teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy ott még van valami, amit nem irtottak ki gyökerestül.

-Emberek!-rontott be a bejáraton Jeongin.-Az a Lee Heeseung, akit tegnap hoztunk be tudjátok. Beszélni kezdett!-kiáltotta örömében a koreai, mire a társaság megindult a kihallgatószoba felé. Mire megérkeztek az épület aljába, már javában folyt a társalgás. Mikor a tisztek meglátták az ablakon keresztül az idősebb Lee-t, egyből felálltak a székükből, majd a terem ajtaját nyitották ki neki.

-Fiam, gyere te is be. Tanuld meg, milyen ez a gyakorlatban, mert teljesen más mint az egyetemen.-biccentett, majd befáradtak ketten. Az asztalnál - mely a helyiség közepébe volt elhelyezve -, ült egy csapzott, néhol már kócos frizurájú ifjú. Felix és fia helyet is foglalt vele szemben, aki egy nagyobb sóhaj mellett meg is szólalt.

-Na megjöttek az állami bábok.-röhögött fel kórosan.-Csak hogy újra találkozunk, nyomozó úr. Még mindig ugyanolyan ocsmányan néz ki, mint eddig, ellenben a másikkal. Ki ő? Még nem láttam.-húzta ajkait vigyorra, amiért a szőke nem rajongott.

-Heeseung, nem azért vagyunk itt, hogy kibeszéljük az életünket. Ez már a harmadik, hogy előttem ülsz bilincsben. Szerinted miért van ez?-mondta halkan, miközben komótosan elhelyezkedett az üllőalkalmatosságon.

-Mert ez a fétised, de nembaj, én is szeretem kikötözni a helyes fiúkat Mr. Lee.-köpte elé a választ a gyanúsított.-Bár az ön korában maximum sugar daddy-nek mehetne el.-nevette el magát. Ekkor vágott az asztalra a kérdező. Erős tenyere már lendült volna a másik arcán, ha Minho nem állítja meg.

-Apa, ez nem vezet semmire! Pont azt teszed, amit ő akar. Ha megütöd feljelenthet, és enyhítő körülményt kaphat tárgyaláson.-emlékeztette szülőjét az alábbiakra, miszerint, nem lenne jó, ha ilyet tenne, ugyanis súlyos következményekkel járhat cselekedete.

-Nocsak, nocsak. Mr. Lee már a saját fiát is bele rángatja a mocskos dolgokba. Lee Heeseung vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.-ért fülig a szája, de válasz reakciót sajnos nem kapott.

-Majd átveszem.-ült hozzá közelebb a fiatalabb.-Heeseung, látom a profilod adataiból, hogy Sunhwa művészeti középiskolába jársz. Mit tudnál mondani, erről az emberről aki a fotón található?-csúsztatta elé a képet, aki először nem értette a szituációt, majd ingerült arccal felnézett a frissen diplomázottra.

-Semmi közötök hozzá, ti undorító bagázs!-csulázott rá, majd mérges fejjel bámulta az előtte elhelyezkedőt.-Ha megtudom, hogy bármit csináltok vele, nagyon meg fogjátok emlegetni, már azelőtt, hogy kiszabadulok innen!-kiabálta, amit még az üvegen kívül is ijedten hallgattak.

-Figyelj, ha hamarabb akarsz kikerülni innen, egy kérdésemre válaszolj. Hogy hívják azt a két személyt?-mondta higgadtan az ifjabb Lee.

-Rohadjatok meg.-sziszegte a fogai között. A tárgyaló terembe megfagyott a levegő, ami még ha nem is volt hűvös, Minho hátán végig szaladt a hideg, csakugyan a karjain is.

-Na jó, én ezt nem vagyok hajlandó tovább csinálni.-állt fel hírtelenjébe Felix, és az övéből előhúzta a saját FN Browning M1903 pisztolyát, majd egyenesen a nyakához szegezte, miközben gallérjával húzta fel a fiút. A jelenetet nem csak a saját gyermeke, hanem a kinn ácsorgó rendőrfelügyelők is sokkosan kémlelték. Bár tudták, hogy nem hiába ő az egyik legjobb koreai detektív, mégis élőben teljesen máshogy hat az emberekre a tettei.-Ha most azonnal nem mondod meg, teszek róla soha többet ne kelljen a cellában fetrengened, hanem a sírban, te kis féreg.-arca oly közel volt hozzá, hogy a leheletéből érezte a fogvatartott a szándékát.

-A magasabb Han Jisung, a kicsi Kim Seungmin.