Epilógus
«Jorge»
Már tíz év telt el, mióta Elena meghalt. Azóta a béke visszaállt Barcelonában. A maffia feloszlott ezáltal mindenki élte normálisan az életét. Nicol már gimnazista, én pedig rendőr lettem. Egész jól keresek és hétvégente Nicol is eljár a közeli kávézóba dolgozni, mint pincérnő. Dorotea még mindig velünk él. Elena után már nem volt több barátnőm. Számomra ő az egyetlen. Éjjelente vele álmodok és olyan, mintha még mindig élne. De tudom, hogy így már jobb helyen van. Csak sajnos nélkülem.
***
- Jorge, fegyveres rablás van a barcelonai bankban! - jött elém Lorenzo az egyik munkatársam.
- Rendben - indultam a kocsihoz. Beültem és a bankhoz mentünk. Ott rögtön bementünk.
- Állj rendőrség! - kiáltottam el magam egy pisztollyal a kezemben. Két fekete símaszkos alak állt a pultnál egy egy pisztollyal a kezükben.
- Dobják el a fegyvert és tegyék fel a kezüket! - mentem lassan közelebb.
- Különben mi lesz zsarukám? - kérdezte a jobb oldalon álló. Pár centivel lehetett magasabb a társánál.
- Különben lövök. Gyerünk eldobni a fegyvert! - tartottam rájuk a pisztolyomat.
- Sajnálom, de nem lehet - felelte, majd meghúzta a ravaszt. A világ felgyorsult körülöttem ugyanis én a földre borultam, Lorenzo pedig meglőtte a rablókat utána hozzám rohant. A szívem nagyon fájt.
- Hívjanak mentőt! - nézett körbe a társam, majd próbált engem ébren tartani.
- Tarts ki Jorge! Ne csukd be a szemeid! Túl fogod élni! - beszélt hozzám, én meg már nem bírtam tovább. Becsuktam a szemeimet... végleg.
***
Egy sötét alagútban voltam, de a végén vakító fény látszott. Elindultam a fény felé. Percekkel később már kint voltam az alagútból. Egy felhőpamacson álltam. Csodálkozva néztem szét.
- Jorge? - kérdezte egy női hang. Ránéztem, de nem akartam hinni a szemeimnek. Mosolyogva figyelt engem, majd megindult felém és szorosan megölelt.
- Édes Istenem, mennyire hiányoztál! - ölelt szorosabban, mire én viszonoztam azt.
- Te vagy az Elena?
- Igen! - csókolt meg. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ismét együtt vagyok álmaim nőjével. Ezúttal örökké vele lehetek.
VÉGE
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro