Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

26.

«Jorge»

Elena a szívére célzott és meghúzta a ravaszt. A lövés után pár másodperc alatt a földön feküdt a lány.
- ELENA! - üvöltöttem és odarohantam hozzá. Magamhoz öleltem a felsőtestét.
- Elena, ne tedd ezt velem! Nem teheted ezt! - szólongattam, de nem reagált. Meghalt. Szikrázó tekintettel néztem Juanra. Ahogy ő is rám.
- Miattad halt meg! - mondtuk egyszerre. Juan pisztolyt fogott rám, de valaki ezt megakadályozta. Csupán annyit láttam, hogy a fejét érte egy lövés és elterült a földön. Dorotea lőtte le.
- Mi történt vele? - kérdezte könnyezve tőlem Elenára utalva.
- Szíven lőtte magát. Az apja mondta, hogy ölje meg az ellenséget és magát ölte meg! - szorítottam mégjobban magamhoz a lányt.
- Sajnálom, Jorge. Engedd el és gyere - simította meg a vállam Dorotea.
- Nem! Egyszer már valahogy túl élt egy ilyen lövést! Most kis túl fogja!
- De akkor Nicolnak kell őt látnia és ő a hadiszálláson van. Gyorsan kéne cselekedni, de mire visszaérnénk vele őt már nem lehetne megmenteni! Elena már nem fog felébredni soha!
- Ne mondj ilyet! Dorotea, kérlek! Megkell menteni Elenát! Biztos van valami esélye! Kell lennie!! - üvöltöttem vele.
- Számára már nincs semmi - felelte csalódottan.
- Jó, ha ilyen negatív vagy akkor én megmentem őt - emeltem fel a földről a lányt és elindultam vissza.

***

- Nicola, segítened kell! - rohantam a szobájába.
- Mi történt?
- Elena megölte magát, segíts kérlek! - sírtam férfi létemre. Azonnal felpattant az ágyáról és átszaladt Elenához. Megfogta a fejét, majd a szívét.
- 48 perce halott. Csekély az esélye, hogy felébred, de egy próbát megér - nézett rám a húgom.
- Csak próbáld meg kérlek!
- Jó, de akkor menj ki - kérte, mire kimentem.

***

- Jorge - jött ki Nicol a szobából, mire azonnal felkaptam a fejem.
- Én minden tőlem telhetőt megtettem. Hagyd pihenni és reméljük a legjobbakat - nézett rám, mire szorosan megöleltem.
- Köszönöm!
- Szívesen - puszilt meg. Ekkor csörögni kezdett a telefonom. Alejandro hívott.
- Jorge, hol vagy?!
- Elenát hoztam haza, miért?
- Most rögtön told ide a segged, minden emberre szükség van!
- Jó megyek - tettem le.
- Vigyázz rá - hagytam ott a húgom a folyosón. Gyorsan visszamentem és pár Vadászt sikeresen lelőttem.
- Na végre! - szólt nekem Alejandro.
- Bocs - lőttem egy srácra.
- Semmi gond. Hasalj! - szólt rám, mire lehasaltam a földre, így meglőtt egy idős bácsikát. A Vadászok egyre kevesebben lettek, de tőlünk is fogytak emberek.
- Norberto! - szólt neki az ikertestvére, de késő volt. Egy Vadász hátulról lelőtte, Berto pedig összeesett.
- Neee, Berto - futott hozzá a fivére.
- Te voltál a legjobb testvér, Ale - mondta a zöld szemű ikrének, majd rám nézett.
- Megtiszteltetés volt a bizalmasodnak és a barátodnak lenni - nézett rám nagyokat pislogva, majd lehunyta a szemeit... örökre.
- Részvétem, Ale - fogtam meg a vállát.
- Norberto - sírt Alejandro. Összeszorult szívvel néztem őt. Sajnáltam. Őszintén.

***

Akik túlélték a vérfürdőt azokkal visszamentünk a hadiszállásra. Akik pedig tőlünk az életüket vesztették azokat pedig tisztességesen eltemettük. Alejandro szomorúan ballagott vissza. Őt támogatni kellett. Mikor beértünk a sebesülteket elvitték ellátni, a többiek pedig elvonultak a szobáikba. Én egyenesen Elenához mentem. Benyitottam a szobájába. Csukott szemekkel feküdt az ágyon. Csendben bementem és leültem az ágyának a szélére. A kezét a kezembe vettem és úgy figyeltem az ő gyönyörű arcát. Nem akarom elveszíteni Elenát, hiába volt ő is Vadász. Beleszerettem. Egyszercsak gyengén megszorította a kezemet és nagyon lassan kinyitotta a szemeit.
- Sajnálom, Jorge. El kellett volna mon... - nem hagytam, hogy befejezze, mert egy csókkal beléfojtottam a szót. Miután elváltak az ajkaink mosolyogva figyeltem az arcát.
- Ne sajnáld. Az a fő, hogy élsz - pusziltam meg a homlokát.
- Igen - mosolygott bágyadtan.
- Te vagy a legnagyobb csoda az életemben.
- Te meg az enyém. És most mi lesz?
- Talán megfogadom Dorotea tanácsát és feloszlatom a maffiát - simítottam végig a haján.
- Nem félsz, hogy az apád csalódna benned?
- Nem, mert már nem számít, hogy mit mondanak mások. Engem csak a te véleményed érdekel - mosolyogtam rá. Elena csendben nézett rám.
- Feküdj mellém, kérlek - suttogta, mire tettem amit kért. A fejét a mellkasomra hajtotta és így nyomott el mindkettőnket az álom. Elena többé már nem kelt fel.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro