«Jorge»

Már vagy egy hete eltűnt Elena. Pedig ő megígérte nekem, hogy visszajön! Vajon mi történhetett vele? Biztos elkapták a Vadászok és lehet, hogy már... Nem! Az lehetetlen! Elena erős lány! Csak nem ölték meg őt! A gondolat menetemből Norberto rázott vissza.
- Már egy hete kész ideg vagy - rázta meg a fejét.
- Nem tudom mi lehet vele! Él vagy halott? Jól van vagy szenved? Semmit sem tudok róla - temettem a kezeimbe az arcom.
- Biztos nem esett semmi baja - tette a vállamra a kezét biztatás képp.
- Remélem igazad van - néztem rá.

***

Sebes léptekkel haladtam a gyűlésre. Már egész sokan voltak bent. Rögtön elfoglaltam a helyemet és hozzákezdtem a gyűléshez.
- Egy hete a Vadászok számomra két fontos személyt is elvettek tőlem, de csak Nicolát sikerült visszakapnunk! Ezért most meglakolnak! Mindenkire szükségem lesz holnap, mert ez nem egy egyszerű rajtaütés lesz, hanem vérbosszú! - csaptam a végén az asztalra, mire mindenki ujjongot és páran olyat is mondtak, hogy „Végre bosszút állhatunk!”. Mosolyogva figyeltem a tagokat, de a szemem sarkából láttam, hogy Dorotea megrázta a fejét. Ezután mindenki elhagyta a termet és készülődtek a holnapi napra.
- Jorge én is mehetek? - kérdezte angyalian Nicola.
- Nem, ez veszélyes egy kislánynak - ráztam meg a fejem.
- De Jorge! Elena megmentett engem! Én is szeretnék ott lenni! - nézett rám mérgesen.
- Nicol, értsd meg, hogy ez neked még veszélyes! Még kicsi vagy - guggoltam le hozzá.
- Ezzel téged akarlak védeni! - tettem hozzá.
- Jó - egyezett bele nem túl lelkesen. Elhiszem, hogy segíteni akart, de ehhez még akkor is kicsi volt még. Egy puszit nyomtam az arcára és elindultam a szobámba. Összekészítettem a legjobb fegyvereimet és közben azon gondolkodtam, hogy Elena él-e vagy sem. Mert halálosan beleszerettem abba lányba. Pedig talán nem kellett volna... de ezt ekkor még nem tudtam, hogy ki is ő valójában.