«Jorge»

- Hogy mit mondott?! - kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől.
- Már vagy ezerszer elmondtam, hogy kicsit megszeretett téged, de elvileg a szülei a haláluk előtt mondták neki, hogy ne legyen szerelmes - felelte unottan Alejandro.
- Ezt honnan tudod??
- Halottam, ahogy a húgoddal beszélt erről.
- Nicolával?
- Ja - bólintott, mire fogtam magam és elindultam egyenesen Elena szobája felé.

***

- Elena, sürgősen beszélnem kell veled! - dörömböltem az ajtaján már vagy tíz perce, de nem nyitotta ki az ajtót.
- Elena, nyisd ki ezt a tetves ajtót!! - rúgtam bele, de továbbra sem történt semmi. Hátráltam pár lépést és nekifutottam. Az ajtótól pár centi választott el, amikor az kinyílt így én szabályosan bezuhantam. Elena kissé meglepetten bámult engem.
- Igen? - vonta fel a jobb szemöldökét, mire feltápászkodtam a földről, hogy (nagyjából) egymagaságban legyek vele.
- Khm... kérdezni akarok valamit és válaszolj őszintén!
- Miről van szó? - kérdezte értetlenül.
- Rólad - feleltem és mintha egy pillanatra ledermedt volna és nyelt egy nagyot.
- Rólam?
- Igen. Kérlek legyél őszinte velem!
- J-jó - dadogott.
- Szeretsz engem? Legalább egy kicsit?
- Öhm...
- Őszintén! - vágtam közbe, mire lehunyta a szemeit és ennek hatására egy könnycsepp buggyant ki a szempillái alól.
- Nem tudom - suttogta.
- Elena - simítottam meg az arcát mire kinyitotta a szemeit és a gyönyörű kék szemeivel nézett rám.
- Lehetséges - nézett mélyen a szemembe, mire azonnal elmosolyodtam. Szeret engem.