«Jorge»

Elena a srác felé célzott, mire az futásnak eredt. Elena meghúzta a ravaszt. A srác elesett, de a földön kúszott tovább, majd befordult a sarkon és eltűnt.
- Mi volt ez?! Miért nem ölted meg?! - kértem számon a lányt.
- Azért señor, mert így szenved és nem egy pillanatnyi fájdalmat érez, hanem fájdalommal éli le a hátra levő életét. Érted? - nézett rám, mire rájöttem, hogy igaza van. Ismét.
- Jó elfogadom ezt az érvet - bólintottam és elindultam vissza a hadiszállásra.

***

- Te tényleg belezúgtál az új csajba - állapította meg Norberto.
- Ez van - tártam szét a karjaimat afféle "Nem tudok mit csinálni ezzel a ténnyel" stílusban. Norberto nem mondott semmit csak felröhögött.
- Ne röhögd már ki szegény szerelmes szívét - vihogott Alejandro. Vörös fejjel tűrtem a beszólásaikat, de mikor meguntam felálltam és elmentem.
- Keresd meg a lányt! Ne hagyd el menni! Vallj neki szerelmet aztán jól talicskázd meg! - kiabálták utánam ezeket. Az utolsón nevetve ráztam meg a fejem. Ezek hülyék.

***

Megálltam az ajtó előtt és bekopogtam.
- Mit akarsz? - nyitott ajtót Elena.
- A reggeliért szeretnék bocsánatot kérni. Ne haragudj - feleltem őszintén. A lány nem mondott semmit csak... becsapta az ajtót. Döbbenten néztem a fekete tárgyat.
- Te... te rám csaptad az ajtót?!
- És ha igen? - hallatszott bentről.
- Nyisd ki!
- Nem! Kérem a jelszót - mondta, mire értetlenül pislogtam.
- Nicol nem szokott ilyet csinálni!
- Téves! Két próbálkozás maradt - felelte monoton hangon. Erősen kattogott az agyam, hogy mivel engedne be engem. Két lehetőségem maradt,  millió megoldás, de csak egy a jó. Mondtam már, hogy imádom ezt a csajt?
- Maffia főnök feleség? - kérdeztem, mire ismét azzal a monoton hanggal felelte, hogy „téves, egy próbálkozás maradt”. Egy lehetőség. Mi lehet az, amit Elena megadna jelszónak? Végül végső próba árán kimondtam az utolsó tippemet.
- Me soló quedé - feleltem, de választ nem kaptam. Csupán egy puffanást hallottam, majd hangokat.