«Jorge»

- Jorge, ne haragudj rám! - szaladt utánam Nicola.
- Ez nem volt vicces, Nicolasa! Ilyet többé ne csinálj, megértetted! - emeltem fel egy kicsit a hangom, amitől látszólag kicsit megrémült.,
- Sajnálom, Jorge - hajtotta le a fejét.
- Ne rá haragudj! Az én ötletem volt! - jött hozzánk Elena.
- Mégis miért? - fújtattam idegesen.
- Megakartunk tréfálni, de mostmár legalább tudom, hogy te az ilyenre nem vagy kapó. Bocsánat, hogy megmertük ezt tenni kedves befásult vezér úr - nézett mélyen a szemembe, majd elment. Ökölbe szorítottam a kezem és belevertem a falba.
- Ne csinálj butaságot - fogta meg a kezem Nicola.
- Nem csinálok, ne aggódj. Tényleg befásult vagyok? - kérdeztem halkan.
- Nem, csak ő még nem látja azt az oldaladat. Próbáld meg magad megismertetni vele, hogy lássa milyen is vagy valójában. Lehet, hogy akkor még beléd is szeretne - mosolygott a húgom. Elgondolkodtam a hallottakon. Igaza van.
- Köszönöm, húgi - emeltem fel és pörgettem meg a levegőben boldogan.
- Nincs mit, de tegyél le te dilis - kacagott vidáman.
- Nem foglak! - pörgettem tovább boldogan.
- Jorge! - szólt Norberto, mire megálltam, de egy kicsit megszédültem.
- Igen?
- Jönnöd kell - mondta, mire letettem Nicolát a földre.
- Menj be a szobádba - néztem rá, majd Norberto után mentem.
- Mi történt? - kérdeztem a másik legjobb haveromtól. Rám emelte barna szemeit és kinyitotta a száját.
- Ellenséges személy ólálkodik errefelé.