Seonghwa pov:

Az úton nem szóltam semmit, de Wooyoung sem beszélt. Felmérgelt az okoskodás, elcseszte a kedvemet, már csak azt vártam, hogy odaérjünk a házhoz, és tudjak inni. Utoljára akkor ittam, mikor Yoobin-t leöntöttem sörrel. Nem akarom annyira leinni magam, de egyenesen járni sem szeretnék. 

Párszor hátra pillantottam lecsekkolni Yoobin-t, az ablakon bámult ki, vagy éppen mobilján ügyködött. Elgondolkodtam egy pillanatra, hogy mégis inkább őszinte leszek a fiúkkal, és viselem a következményeket. Yoobin tényleg nem ártott nekem egyszer sem, ennek ellenére a legnagyobb átbaszások egyikét tervezem elkövetni ellene. 

A házhoz érve hangos zene szűrődött ki az utcára. Nem volt túl nagy ház, egy egyetemistának pont elég. Drót kerítés védte a házat, és az udvart, ami a mesterséges fények világításával volt megmutatva. Maga a ház barna színű, max két szobás. A beállón Wooyoung kocsiján kívül volt még négy, így csak a szomszéd házánál tudtunk leparkolni. Kiszálltam a kocsiból, azután siettem Yoobin-hoz. Ő is kiszállt, kezét megfogtam, s összekulcsoltam ujjainkat. Kérdőn pillantott rám, de csak fejemet ráztam. 

- milyen udvarias valaki.- jegyezte meg csípősen Wooyoung, ám rá se hederítettem. A házból pont akkor jött ki valaki, mikor mi a kapuhoz értünk. - Jinwoo!- ismerte fel az alakot Woo, amire elismerően pillantottam rá. Én még azt sem láttam, hogy fiú, vagy lány. Jinwoo Chanwoo-nak az öccse, még csak középiskolás. Az előtéri lámpák felkapcsolódtak, így megvilágítva a fiú mindig mosolygós arcát. Felénk fordult, majd visszament a házba. - ez se az eszéről híres. - motyogta Woo.- most minek ment vissza?- kérdezte halkan. 

- nem tudom.- feleltem egyszerűen, vállat vonva, de gondolkodásra nem is méltattam magam. 

- talán kulcsot hoz.- feltételezte Yoobin. A zene halkabb lett, pár perc múlva Jinwoo újra megjelent, kezében egy kulccsal. Wooyoung érdeklődve nézett Yoobin-ra.- most mi az? Ha nem mentünk be valószínűleg zárva van a kapu.- mutatott a kapura.- és mivel nyitunk egy zárt kaput?- önelégült mosollyal bámultam magam elé. Végre nem engem oktatnak ki. 

- feszítővassal.- vágta rá Woo, amire még én is meglepődtem. Magyarázatra váró tekintettel néztem rá. - jó, néha egyszerűbb átmászni.- ismerte el. 

- hagyjuk.- sóhajtott lemondóan Yoobin. Jinwoo elért hozzánk, s már nyitotta is nekünk az ajtót.

- sziasztok!- villogtatta nagy mosolyát ránk. Hamar észrevette Yoobin-t, és az összekulcsolt kezeinket. - ő a barátnőd? Yim Jinwoo vagyok,  Yunho unokaöccse.- hajolt meg. 

- Park Yoobin.- mosolygott kedvesen a lány. 

- gyertek beljebb.- állt el az útból, s beengedett minket az udvarba. - a többiek már itt vannak. Nem vagyunk túl sokan. Ti vagytok itt, meg Eunyoung, Yihwa, Gaeun, meg a bátyám pár haverja. Nagyjából huszan vagyunk.- vezetett be minket a lakásba. 

- itt van Yihwa?- csillantak fel Wooyoung szemei. Akármilyen buliban vagyunk a csaj jelen van, folyton Wooyoung szájában van, vagy esetleg Mingi szájában. Őszintén azt sem tudom, hogyan került a mi társaságunkba. 

- aha, de várnod kell rá, ugyanis Mingi-vel van jelen pillanatban.- tájékoztatta őt, amire a barátom lelkesedése alább maradt. A házba belépve sárga folyosó fogadott, aminek a fala még csupasz volt, a folyosóról nyílt két ajtó. A konyha nyitott volt, azzal szemben volt még egy szoba. A folyosó végén volt a fürdő, ezt onnan tudom, hogy az ajtó tárva nyitva volt. 

- sziasztok!- kiáltotta el magát Wooyoung, s ment üdvözölni barátainkat. Kiáltására, aki bent volt a házban, köszöntött minket. 

- ideje volt már!- vigyorgott ránk Jongho.- hát ő?- mutatott döbbenten Yoobin-ra. Most rajtam a sor, hogy kinyissam a számat.

- kirángattam egy kicsit.- vontam vállat.- mindig otthon ül, és kezd unalmas lenni.- nem figyeltem, de szemem sarkából láttam, ahogy Yoobin rám néz. 

- azért fogod a kezét, mi?- biccentett San. Elmosolyodtam, Yoobin kezét elengedtem, de nem végleg. Helyette a vállát karoltam át, testét az enyémhez húztam.

- azért fogom a kezét, hogy tudjátok, ő hozzám tartozik.- vigyorogtam rá, amire ő is vigyorogni kezdett. - mi van a motorommal?- tértem szívem csücskére, amiről napokig tudnék beszélni, hogy miért szeretem.

- kész van, de még nálam van. Majd megkapod a kulcsot, ha meglesz.- rántott egyet vállán. Tekintetem elkomorodott, de ezt próbáltam elrejteni, nehogy szemetszúrjon bárkinek is. Mondjuk a fiúk értették minek kell meglennie. 

- mit kértek inni?- sétált be a konyhába Yeosang. Mielőtt válaszolhattam volna Eunyoung kiabált közbe az egyik szobából. 

- megyek!- ahogy elhangzott ez, a hátunk mögött lévő ajtó kivágódott, s Eunyoung bújt ki az egyik szobából. - ki kér mit? Én adagolok ma!- suhant el mellettünk. Ő az a lány, akit tényleg mindenki szeret. Bármiről lehet vele beszélgetni, meghallgat, nagyon jó tanácsokat ad. A társaságból ő az egyetlen csaj, aki visszautasított. 

- gyere.- mosolyogtam Yoobin-ra, s követtük Eunyoung-ot. A konyhában a pultnál már ügyködött is.- szia, Eun.- szólítottam meg, amire felénk fordult, mivel háttal állt nekünk. 

- Seonghwa! De rég láttalak!- szélesedett mosolya. - híí ő a barátnőd?- szinte szemei csillogtak, ahogy Yoobin-ra nézett. - vagy ha nem, remélem az lesz. Nagyon szép!- konkrétan csodálkozott, ahogy őt nézte. 

- Yoobin vagyok, Seonghwa lakótársa.- mosolygott Yoobin. Nem lesz kétségem, hogy ők jóban lesznek. Eunyoung alapból extrovertált, szóval segíteni fog Yoobin-nak, hogy ellazuljon. 

- Eunyoung vagyok.- mosolygott ő is. - mit kértek? Nem is! Tudjátok mit? Meglepetés lesz!- hesegetett ki minket a konyhából. 

- kedves lány.- nézett fel rám Yoobin mosolyogva. 

- itt mindenki kedves.- simogattam vállát. 

Miután köszöntöttünk mindenkit, és mindenki köszöntött minket a zene hangerejét visszatekerték. Kezdetét vette a karaoke, Eunyoung hozott nekünk piát, az üvegek, és poharak csak sorakoztak az asztalon. Időközben előkerült Mingi is. Mikor meglátta Yoobin-t mellettem ülni lesokkolt, végig nézte a lány testét, majd szemet forgatva ült le Hongjoong, és Jongho közé. Wooyoung és Yihwa nem zavartatva magukat álltak le smárolni előttünk. Az előbb még Mingi csókolta. 

Nem telhetett el több, mint két óra azóta, hogy megjelentünk, de Yoobin feje a vállamra zuhant. Kíváncsian néztem rá, de ahogy láttam, szerintem elég volt neki a pia. Mondjuk Eun hozta neki rendesen, a vége felé én mondtam neki, hogy elég lesz. Bennem is volt egy kevés, de szerintem Yoobin többet kapott.

- elaludt?- kérdezte Hongjoong, mikor megpillantotta Yoobin-t aludni a vállamon. 

- szerintem igen. - kezébe adtam az üveget, amit éppen fogtam, azután Chanwoo felé fordultam. - le tudom fektetni valahova?- biccentettem a lány felé. 

- persze, gyere.- állt fel, s mutatta az utat. Karjaimba vettem Yoobin-t, követtem volna Chanwoo-t, de valaki elkapta a vállamat. Hongjoong volt az.

- tudom mire készülsz, de gondold át még kétszer.- figyelt rám komoly arccal. Komor tekintettel bólintottam, bár nem gondoltam komolyan, hogy még átgondolom. Elhatároztam magam, és nem fogok visszalépni.