Seonghwa pov:

Már az utolsó gombot szerkesztem a helyére a szobámban. A parfümből kell még fújnom, és kész is vagyok. Elég nagy teljesítmény tőlem, hogy fél óra alatt elkészültem. Ezzel majd még dicsekedni fogok a fiúknak. Az ingem felső két gombját szabadon hagytam, megvillantva kulcscsontomat. A telefont kezembe vettem, még utoljára körbe néztem a szobában, azután kiléptem onnan. Yoobin-nal egyidőben nyitottuk ki az ajtóinkat. Ahogy ő is, én is végig mértem őt. Ajkait halvány piros rúzs emelte ki, haja gyengéd hullámokban omlott vállára, nem vitte túlzásba, mégis szépnek éreztem. Magabiztosan vigyorodtam el, mikor észrevettem, hogy tekintete még mindig a kulcscsontomat bámulja. 

- Wooyoung mindjárt itt lesz.- hangomra szemeit felemelte rám.- kész vagy?- csuktam be magam mögött az ajtót. Torkát megköszörülte, s bólintott. 

- igen.- kezemmel intettem neki, hogy akkor menjünk. Cipőinket felvettük, Yoobin vett magához egy bőrkabátot is, bár a beígért kabátot is magamhoz vettem. A villanyokat kapcsoltuk le, azzal egy időben csörgött a telefon. Wooyoung. 

- itt vagyok.- ennyit mondott, le is tette, még választ sem várt. 

- mehetünk?- fordultam a lány felé. Csendesen bólogatott. Valami fura volt rajta, de nem tudtam megmondani micsoda. Az arca sokkal másabb volt, mint szokott lenni. Inkább szomorkásabb volt. A bejárati ajtót akarta kinyitni, de csuklóját elkaptam, az ajtót becsuktam, és neki toltam őt. Döbbenten pislogott rám. - minden rendben? Olyan fura vagy.- vizslattam arcát, szemeim végül az ő pillantásaiban álltak meg. 

- igen, csak...- nézett el oldalra egy pillanatra. Nem szóltam egy szót sem, vártam, hogy magától mondja el, mi baja van. - rossz előérzetem van.- nézett vissza rám. Most jön az a kérdés, hogy honnan tudja? Hogy érezte meg, hogy valami rosszra készülök? Ez ijesztő. Jó, tegyünk úgy, mintha nem lenne semmi hátsó szándékom. 

- a ruha miatt?- engedtem el csuklóját, és hátrébb léptem tőle. Nagy sóhajt vett, aprókat bólintott. - talán, ha többet hordanál ilyen cuccokat nem éreznéd magad kellemetlenül. Eszméletlenül jól nézel ki, szóval ne legyél ilyen leszedált. - egy kicsit féltem kimondani ezeket a szavakat, de kívülről megpróbáltam mutatni a magabiztos énemet. 

- nem csak a ruha miatt. Hanem, olyan érzésem van, hogy valami történni fog. És tök rossz, hogy nem tudom mi, meg hogy mikor.- ajkát harapta be, ahogy rám nézett. Vágyat keltett bennem, hogy én is megharapjam. 

- ne aggódj, melletted leszek, és vigyázok rád.- mosolyogtam halványan.- ha kell megverekszek érted.- kuncogtam el magam, ami neki is varázsolt egy kisebb mosolyt. 

- köszönöm.- mosolygott ő is, aminek felettébb örültem. - de menjünk, Wooyoung már biztos itt van.- gyors pillantást vetett a fali órára, azután útnak indult. A villanyt lekapcsoltam és követtem őt. 

A lépcsőházban csak a cipőink kopogása hallatszott, annyira kihalt volt minden. Csend volt, és félhomály. Odakint, a ház előtt Wooyoung a fekete Range Rovernek támaszkodva szívta a friss levegőt, illetve cigijét. Mikor meglátott minket elsőnek ledöbbent. Ő sem látta még Yoobin-t ilyen szerelésben, szóval érthető ámulata. Cigijét eldobta, kifújta az utolsó adag füstöt, utána közelebb sétált hozzánk. 

- sziasztok.- köszöntött kedves hangon.- jól nézel ki.- hiába volt sötét, feltűnően mérte végig a lányt, aki zavarba jött ettől. - mit szólnál, ha Seonghwa-t kitennénk valahol, és elmennénk hozzám?- karolta át a lány vállát. Szemeim szúrósan bámulták a fiú próbálkozását. Nekem kell őt felszednem, és nem neki. Majd utánam megkaphatja, bár jobban örülnék neki, ha nem lenne utána senkinek köze hozzá. Nem akarom, hogy kísértsen a múlt, és elég nagy szemétség lenne a barátaimtól, ha valamelyikük még foglalkozna csajjal, miután dobtam. 

- ne haragudj, de Seonghwa-ban jobban bízok, mint benned.- tolta el magától barátomat. Ez a tett akkora vigyort csalt az arcomra, mint még soha. Pedig pont bennem nem kéne bíznia. Wooyoung szomorú arcot vágott, s mellém állt. Éreztem, hogy mondani akar valamit, de addig nem fogja, amíg Yoobin is itt van. 

- menj, és ülj be hátra.- mosolyogtam Yoobin-ra. Sejtelmes pillantással nézett rajtunk végig, de magunkra hagyott. Woo megvárta, míg beül a kocsiba, és magára csukja az ajtót. Amint ez megtörtént bele is kezdett mondandójába.  

- jó csaj, meg minden, de nem gondolod, hogy kurva nagy szemétségre fogsz készülni? Mármint, lehet hogy ezzel a tetteddel tönkre teszed az egész életét.- kérdezte komoly hangon. Még hátat fordított a kocsinak is, halkan is beszélt. Mély, frusztrált sóhajt engedtem ki. 

- de, tisztában vagyok ezzel, de nem fogok szenvedni egy szűz kislány miatt, mert nem jutottam be a bugyijába.- szűkítettem össze szemeimet.

- tesó, az csak egy motor! Meg amúgy is! A szüleid rohadt büszkék lesznek, ha megteszed. Apád már így is utál, nem ezen kéne javítanod? Mert csak úgy mondom, rontassz a helyzeteden.- tessék. Megint az, ami miatt eljöttem otthonról. Ez az okoskodás teljesen az őrületbe kerget. 

- ne avatkozz bele a családi életembe, oké? Mellesleg, mi a faszomat érdekel téged, hogy mi lesz a csajjal? Nem ő az első, akit átbasztam így.- léptem közelebb hozzá. - talán tetszik? Szerelmes vagy belé?- firtattam fenyegető hangon. A gondolat, hogy bejön neki Yoobin, és az, hogy ő is csak az észt próbálja osztani, felmérgelt. 

- eszednél vagy?- lökött rajtam egyet, de nem volt olyan nagy, hogy földre kerüljek.- tudod, hogy nekem nem az ilyen kislányok jönnek be. - ráncolta homlokát. 

- akkor miért aggódsz az élete miatt? - biccentettem felé. 

- nem az ő élete miatt aggódom, könyörgöm!- emelte fejét a csillagos ég felé. - hanem miattad.- nézett vissza rám. - a haverom vagy Seonghwa, még jó, hogy aggódom miattad. Ha megbaszod azt a csajt - mutatott háta mögé, a kocsira. Szemeim követték kezének irányát.- nem lesz hova menned, ha Yeosang, vagy Jongho véletlenül nem fog tudni befogadni. A szüleid meg már így is kitagadtak!- csendben tűrtem a fejmosást, bár tudtam volna mit mondani. Nem akarok vitatkozni, főleg a buli előtt. - az egyetlen biztos alappillér az életedben, Yoobin. Ne bazd el.- veregette meg a vállamat, s otthagyott.