Seonghwa pov:

Miután a ruha kiválasztáson túlestem nem csináltam mást, csak az ágyam szélén ültem, és gondolkodtam. Pár óra múlva tönkre fogom tenni Yoobin-t, neki erről pedig fogalma sincs. Sajnálom megtenni, de tartom magam az elhatározásomhoz, és nem adom fel a motoromat a szerelemért, ami nem is viszonzott. Viszont, amivel nem számoltam az az, hogy keresnem kell gyorsan egy albérletet, hiszen Yoobin nem fogja megengedni, hogy itt lakjak, miután átejtettem. 

Ebben segítséget kell kérnem a fiúktól, az ösztöndíjam nem elég arra, hogy egyedül fizessek egy albérletet. Hát igen, drága mulatság ez a fogadás. A szüleimhez nem akarok visszamenni, mert akkor csak menne a papolás arról, hogy mit hogyan kéne csinálnom. Azt pedig utálom, ha megmondják mit csináljak. Tudom mi a jó nekem, nem kell kioktatni. Amúgy sem ismernek annyira, hogy tudják mi a legjobb nekem. Inkább kihúzom valahogy a fiúknál, keresek valami állást, és összekapom magam. Szólok is nekik, hogy valakinek be kéne fogadnia. 

Én:
Amúgy, valaki be tud majd fogadni? Csak mert ha vége ennek a szarnak én lelépek

San:
Persze
A kutya mellett van hely bőven

Mingi:
Bánom, hogy nem szabtam határidőt
Nálam nem férsz el, bocsi

Yeosang:
Ha beszállsz a lakbérbe, megpróbálom lebeszélni ezekkel

Én:
Köszi

Yeosang-nak van két lakótársa. Sokat panaszkodik rájuk, de ha csak az az egy lehetőségem van, akkor muszáj lesz őket elviselnem. Állítólag az egyik folyton lopkod, és pont Yeosang osztozkodik vele egy szobán. Ha odamennék megszabadíthatnám tőle őt. A másik meg állandóan bulizna, viszi fel a csajokat, bömbölteti a zenét, a hűtőben kell, hogy legyen legalább három fajta pia. A csajokat még elviselem.

- Seonghwa, kész a kaja!- kopogtatott az ajtón Yoobin. A telefonomat zsebre csúsztattam, s ajtót nyitottam. Ideje hízelegni. - egyél nyugodtan, én megyek zuhanyozni.- mutatott a konyha felé, azután utalás képpen, hogy hol lesz az elkövetkező pár percben a fürdőre pillantott. 

- oké.- csuktam be az ajtót. - jó illat van, ugye nem tettél bele semmilyen mérget?- vigyorogtam ravaszul, amire csak szemet forgatott. 

- ezt már megbeszéltük, nem pont miattad áldoznám fel a szabadságomat.- fordított hátat, a szobájába ment. Akarva, akaratlanul megbámultam a fenekét, bár ruhája rendesen takarta, még a formáját is. Nem baj, nem vagyok oda a meglepetésekért, de ezt kibírom. 

A konyhában szedtem magamnak Yoobin főztjéből, azután a pulthoz ültem le. Az illata tényleg jó volt, majdnem olyan jó, mint anyáé. Rossz íze akkor nem lehet. Kicsit bizonytalanul kóstoltam meg, bár ettem már a lány kosztjaiból. Mentségemre szóljon bibimbapot még nem csinált. Az első falatot lassan rágtam, közben a tányéromban lévő ételt figyeltem, mintha mozogna, és elmenekülne. Helyeslően kezdtem bólogatni, hiszen elég finomra sikerült. 

Miután megbizonyosodtam róla, hogy az étel nem mérgező, a telefonomat nyomkodtam. Még Jongho tudta felajánlani kis lakását lakhatóságra, Hongjoong és Wooyoung lecseszett, hogy bocsánatot kéne kérnem a szüleimtől, és sima utam lenne azután. Azt nem értik meg, hogy miért nem megyek vissza. 

Mingi kelt a védelmemre, és magyarázta el nekik a dolgokat. Majdhogynem egy kisebb vita robbant ki. Hongjoong privátban is leszidott, hogy hülye vagyok, amiért ejtem a csajt. Jött azzal a szokásos szöveggel, hogy Yoobin nem olyan lány, mint amilyenekkel eddig dolgom volt. Azt válaszoltam, hogy tudom, de nekem a motor fontos, mégha csak egy tárgy is neki. Nekem nem, nekem ő az igazi lány. Azt mondta, hogy nálam hülyébb emberrel még nem találkozott, ezt pedig dicséretnek veszem. 

- Seonghwa, szerinted ez így jó? - Yoobin hangjára felnéztem a telefonból. Ajkaim tuti láthatóan nyíltak el, szinte éreztem, ahogy állam leesik. Ez olyan jelenet volt, mint amiket eddig csak a filmekben láttam. Amikor a főszereplő meglátja a kiszemeltjét, és a döbbenet, a csodálkozás hatalmába keríti, és gondolkodás nélkül reagálja le a kiszemeltjét. 

Nálam is ez volt a helyzet, pedig semmi kirívó ruha nem volt rajta. Egyszerű kék farmer volt rajta, ami tökéletesen kiemelte combjainak formáját. Kicsit elidőzött combjain a szemem, majd feljebb vándorolt, de amit látott, túl sok volt neki. Fehér nyakbakötős felső, ami szabadon hagyta vállait, derekánál is meg volt kötve. Láttam már női testet, de ennek a lánynak az ábrázata egy szűz stréberhez méltó viselkedést váltott ki belőlem. Egyetlen egy dolgot tudtam bámulni, a mellkasát. Nem vett fel melltartót.  

- szóval...? Jó lesz?- mutatott végig magán. Miért nem tudok mondani semmit? Dicsérni akarom, hiszen rohadt jó alakja van, nem értem miért rejti el olyan bő ruhák alá. Csomó pasi esne el, ha meglátnák az alakját, köztük én is. 

- nem rossz.- pislogtam egymás után többször. Ez most komoly? Nem rossz? Az összes nő közül, akikkel találkoztam már, ő néz ki a legjobban, és csak ennyit bírok kinyögni? Hogy nem rossz? Legszívesebben most arcon vágnám magam. - jól néz ki.- ismertem el. Mint valami kislány, aki éppen szerelmet vall, úgy érzem magam. 

- akkor ez lesz.- fordított hátat, s elsétált, vissza a szobájába. Ajkamba haraptam, ahogy engedtem szememnek, hogy nézze a fenekét, de a hátát is megbámultam. Az lenne a kérdésem, miért nem hord ilyen ruhákat sűrűbben? Nem tetszik neki az alakja? Csak mert a gatyámba tudnék élvezni tőle. 

Felébredve az ámulatból kaptam szemeimet az időre. Hét óra, még van fél órám elkészülni. Vacsora után a tányért a mosogatósba tettem, majd el lesz mosva elven, azután én is mentem zuhanyozni. Törölközőmmel a kezemben nyitottam be a fürdőbe, de nem volt üres a helyiség. Yoobin a tükör előtt állt, és sminkelt. 

- kimenjek?- pislogott rám.

- engem nem zavar, ha téged sem zavar, hogy zuhanyozni fgok.- vontam vállat, és elálltam az ajtóból, hogy ki tudjon menni, ha esetleg ki szeretne. 

- kimegyek.- kapkodta össze cuccait, utána elviharzott mellettem. Haja rendesen lobogott a lány után. Önelégült mosoly mászott arcomra, ahogy kisietett. Miért jön zavarba ennyitől, Nem is átlátszó a zuhanykabin. Miután Yoobin távozott magamra csuktam az ajtót, és neki kezdtem a vetkőzésnek.