Seonghwa pov:

Másnap nagy mosollyal az arcomon sétáltam ki az egyetemről. Oka volt annak a mosolynak, ugyanis nemhogy hármas, de még négyes is lett a szakdolgozat. Tegnap végül összehoztam egyedül három oldalt, Yoobin pedig segített a maradékban. Nagy hálával tartozom neki, mert hát nélküle biztos nem sikerült volna. 

A tervem, miszerint átejtem, majd bevallom neki, hogy érzelmeim vannak iránta, nem változott. Csak a tudat, hogy ez így lesz a legjobb. Csak meg kell nyomnom azt a gombot, ami kikapcsolja az érzelmeimet. Talán még az elején ezt kellett volna tennem. A buli pont kapóra jön, van egy indokom is, miért kéne rá elmennünk. Beadom neki azt, hogy hálám jeléül elviszem bulizni a nagyokkal. 

Azt hiszem ő már otthon van, neki kevesebb órája volt, mint nekem. Nyolckor kezdődik a buli, van még négy órám elkészülni rá, rávenni Yoobin-t, és eltalálni a megadott címre, amit Yunho továbbított nekem, és a többieknek. San is írt, hogy a hétvégén mehetek a motoromért. Ha már Yoobin-t elveszítem, legyen meg az ára. 

Otthon a táskámat ledobtam a földre, cipőmet is hasonló sorsra szántam. A lány után kezdtem kutatni a házban. 

- Yoobin! Itthon vagy? Jó hírem van!- kiabáltam be a kis garzon lakást. Remélem a szomszédok is hallották. Válasz a konyhából érkezett. 

- nyitva volt az ajtó, szerinted nem vagyok itthon?- kiabált vissza, bár nem kellett volna, mert mire válaszolt a konyhában voltam. 

- igaz, azt nem is figyeltem.- ismertem be. Tényleg nem gondoltam végig, hogy ha nyitva van az ajtó, akkor itthon van. - de jó hírem van!- nem tudtam elrejteni a mosolyomat. 

- micsoda?- törölte meg kezét, éppen főzött. 

- négyes lett a dolgozat.- húztam ki magam büszkén. Szája neki is tátva maradt, akárcsak nekem, mikor megtudtam az értékelést. Hirtelen ugrott a nyakamba, tarkómat átkarolta, s olyan szorosan tartott, mint még soha senki. Teste hője remekül esett, illata görcsbe rántotta a gyomromat, de abba a jó fajta görcsbe, mint mikor izgul az ember. Karjaimmal én is átkaroltam derekát, kezdtem azt érezni, hogy boldog vagyok, és nyugodt. Ő volt az, aki elsőnek elvált. 

- ne haragudj.- sütötte le szemeit, arca halvány piros színben pompázott, ami nagyon jól állt neki.- gratulálok, megérdemelted.- nézett rám pár kínos perc után. Halvány mosoly volt arcomon, igyekeztem visszafogni vigyoromat, de nem teljesen sikerült. 

- nélküled nem ment volna, szóval tiéd is az érdem. - közelebb léptem hozzá, s arcának jobb oldalára adtam egy puszit. A célom az volt vele, hogy bekerüljek a fejébe, és látni akartam a reakcióját, de mikor megéreztem ajkaimmal puha bőrét én is ledermedtem. Mind a ketten zavartan bámultuk a padlót, egyikünk sem mondott semmit, ami kezdett idegesíteni. Eszembe jutott a buli, így felhoztam azt témának. - mit főzöl?- hajoltam a gáz fölé, s belenéztem a serpenyőbe. Tojás sült benne. 

- bibimbap, mindjárt készen van, ha éhes vagy. - fejemet ráztam, miszerint nem vagyok éhes. 

- nem azért kérdeztem.- támaszkodtam neki a pultnak. Kérdő tekintettel nézett rám.- szeretném meghálálni, hogy segítettél annak ellenére, hogy vérbeli köcsög voltam veled. Az egyik haverom rendez egy bulit ma estére, szeretném, ha eljönnél velem. Amúgyis ránk férne egy kis pihenés, kikapcsolódás, hamár két nap alatt megírtunk egy negyvenöt oldalas dogát. - láttam arcán, hogy meglepődött, amiért bulizni akarok vele menni. 

- nem tudom hogy vagy vele, de nekem a kikapcsolódás az, ha filmet tudok nézni, vagy ha csend van, vagy ki tudom aludni magam. Nem buli, hangzavar, pia, meg sok ember.- rázta fejét, közben arrébb tolt, mert útban voltam neki. 

- tudom, csak örülnék, ha eljönnél velem. Nem leszünk egyedül, a többiek is jönnek, ha szeretnéd, megmondom nekik, hogy figyeljenek rád ők is, ha netán nem lennék melletted, de ilyen nem fog megtörténni. - mit dobjak még be, hogy eljöjjön velem? Fontolóra vette, az arca arról árulkodott, hogy gondolkodik rajta. 

- de nincs mit felvennem. - húzta el a száját. Ha ezt az utat akarta választani menekülőként, ráhibázott. 

- tökéletes lesz egy nadrág és egy póló is, csak ne legyen bő.- vontam vállat. - nálam lesz kabát, ha úgy éreznéd, hogy kellemetlen. - kifogytam az érvekből, szóval remélem belemegy. 

- jó, de akkor tényleg ne hagyj magamra.- amint kimondta a vigyorom kiszélesedett. Szemeiben aggódást láttam, ezért megróbáltam magamra ölteni egy kedvesebb mosolyt. 

- nem foglak, ígérem vigyázok rád.- újra közelebb léptem hozzá, viszont most arcra puszi helyett a homlokára adtam neki. - szólj, ha készen van a kaja. A szobámban leszek.- kerültem ki őt, s elindultam a barlangomba. Miután magamra csuktam az ajtót nadrágom zsebéből elővettem a telefont, s hívtan Yunho-t. A harmadik csöngés után fel is vette. 

- na, jöttök tutira?- tért a lényegre. 

- most vettem rá. Majd azért ti is figyeljetek rá. Még a végén eltűnik, aztán baszhatom a kocsit.- nevettem el magam. Azt hiszem a régi Seonghwa, akit nem érdekel senkinek az érzése, aki csak magával foglalkozik, önző, és bunkó, újra életre kelt. 

- hát ja. Őt kéne basznod, nem a kocsit.- nevetett fel ő is.- megoldjuk. Szólok Chanwoo-nak, hogy készítsen elő nektek egy szobát, és azt tartsa lezárva.- röhögte el magát, bár biztos meg fogja csinálni. 

- köszi öcskös.- tettem le a telefont. A következő lépés kiválasztani miben menjek. Fekete ruhában gondolkodok, szóval egy fekete farmer, és egy fekete ing tökéletes lesz. Már csak meg kell őket találnom. Az ing az könnyű, csak a nadrágban nem vagyok biztos, hogy a szekrényben van, vagy nem. Derékig a szekrényben voltam, mikor a telefonom megcsörrent. Az eget szidva másztam ki, és vettem kezembe. Wooyoung keresett. - gyorsan mondd!- adtam parancsba, ahogy felvettem. 

- ohh miért? Csak nem éppen elfoglalt vagy?- kérdezte játékos hangon. 

- de, az vagyok, csak nem abban az értelemben, amire te gondolsz. - hajoltam vissza a szekrénybe.- nadrágot keresek.- árultam el tevékenységemet. - mit szeretnél?

- csak azt akartam megkérdezni, hogy megyünk együtt? San mondta, hogy nála van a motorod, én meg nem akarok egyedül menni.

- nincs ellenvetésem, de Yoobin is jön. Ma meglesz.- remélem tudja mire gondolok, és nem kell kifejtenem. 

- engem nem zavar.- lelki szemeim előtt láttam, hogy vállat vont.- mikorra menjek oda?

- fél nyolc tökéletes lesz.- szemeim csillantak fel, mikor megtaláltam a nadrágot.

- ott leszek. - nyomta ki a hívást.