Yoobin pov:

Főzés után megterítettem a konyhában. Seonghwa szobájába tartottam szólni neki, hogy kész van a késői ebéd. Negyed kettőre lettem kész a kajával, úgy, hogy délben hozta meg a hozzávalókat. Nem tudom eldönteni, hogy lassan főztem, vagy nem. Seonghwa szobájának ajtaja előtt megálltam, s bekopogtam. Nem jött válasz, így benyitottam.

A fiú a földön ült az ágy előtt, mellette a laptop, azon megnyitva a word. Kezében egy könyvet tartott amiből olvasott. Egy tollal követte a sorokat, amiket szemei mohón faltak fel. De ami megfogta a tekintetemet rajta, az a szemüveg volt. Olvasószemüveget viselt, ami kiemelte arca vonalát, állát. A csodálkozásból felébredve köszörültem meg torkomat.

- Seonghwa, kész az ebéd. - szólítottam meg. Rám kapta tekintetét, de nem mondott semmit. Csendben bólintott, azután visszafordult a könyvhöz. Nem tudom, hogy ez jó volt, vagy nem. Jó, mert végre látom tanulni, vagy rossz, mert nem is figyel rám.

Az ajtót rácsuktam, s mentem az asztalhoz enni. Az én gyomrom is kezdett kiürülni. Az evőeszközhöz nyúltam, akkor nyitódott a szoba ajtó. Nem volt már rajta a szemüveg, ez pedig egy kicsit elszomorított. Akaratlanul is néztem végig a fiún. Fekete pólója nem volt hosszított, rendes méret volt. Fehér melegítő nadrágja zsebébe dugta egyik kezét, másikkal a széket húzta ki, amire leült.

- összehoztam még négy oldalt. - szólalt meg rekedtes hangján. - szóval kell még olyan...nyolc-kilenc oldal. - tette hozzá. Elismerően bólogattam.

- ügyes vagy. - dicsértem meg, mintha valami olyan nagy dolgot vitt volna véghez. - akarod, hogy segítsek?- pillantottam rá, viszont nem tudtam túl sokáig tartani a szemkontaktust.

- ha szeretnél...- vont vállat. - de a géped nálam van. Azon csinálom. - neki azonban túl jól megy a szemkontaktus tartása. Csak azért pillantott le tányérjára, hogy lássa mit vesz a szájába.

- tudom. - bólogattam. - rendet teszek, aztán segítek. - néztem át a nappaliba, ahol nem volt túl nagy rendetlenség, de rend sem uralkodott.

- oké. - ezzel be is fejeződött a beszélgetésünk. Többet nem szólt hozzám, és én se hozzá. Az ebéd befejeztével a mosatlanokat a mosogatósba tettem, Seonghwa a falnak támaszkodva várta, hogy elmossam őket. - gyorsabban nem lehetne?- bosszúsan néztem rá. - hát de komolyan! Megposhad a víz, mire végzel. - biccentett a kezemben lévő szivacsra. Válaszul rá fröcsköltem egy kis vizet.

- mindenbe bele tudsz kötni?- kérdeztem orrom alatt. Az utolsó tányér után kihúztan a dugót, kimostam a mosogatóst, majd kezeimet töröltem meg.

- te nem jársz körmöshöz?- bámulta kezeimet. Ez egy kicsit furán érintett, ahogy ilyen szemekkel nézi őket. Majdhogynem csillogtak szemei.

- nem, de ha megjön hozzá a kedvem Jiha megcsinálja nekem. - terítettem ki a konyharuhát. - akkor segítsek?- pillantottam rá érdeklődve.

- nem akarsz rendet tenni?- mutatott körbe az egybe nyitott nappaliban és konyhában. Unottan fordultam egyet felmérni, mennyit kéne pakolnom.

- őszintén? Nem. - sóhajtottam fáradtan. - egy nap rendetlenség nem nagy dolog...- mondom ezt úgy, hogy utálom a rendetlenséget. Viszont annyira fáradtnak érzem magam a takarításhoz, de a tanuláshoz is. Nem is értem miért akarok még segíteni. Hiszen a nagyját már megcsináltam, és holnap délelőttig van még vagy...húsz órája.

- gyere akkor. - dugta zsebre kezeit, s elindult a szobájába. Lekapcsoltam a villanyokat, azután követtem őt. A szobában ő ugyanúgy a földre ült. Bátorságot vettem magamon, majd leültem az ágyra. - olvasd el a hatvanhetedik oldaltól a hetvenötig. - dobott felém egy könyvet.

Halk puffanással érekezett meg a szürke pléddel fedett ágyra. A könyvért nyúltam, közben végig néztem, ahogy megint felteszi a szemüveget, s gépelni kezd. A könyvet kinyitottam a hatvanhetedik oldalon. A futurista építészet általános jellemzői. Elég sok jellemzője lehet, ha nyolc oldal erről szól. Az ágyban feljebb ültem, bátorkodtam feltenni rá a lábamat is. Próbáltam értelmezni minden sort, nem csak elolvasni. Megjegyezni pár dolgot, amit el tudok neki mondani.

A harmadik oldal már nem az általános jellemzőkről szólt. Az olasz futurizmus művészete. Ez talán érdekesebb lesz. Az előző két oldalnál majdnem leragadtak a szemeim. A lap közepénél járhattam, mikor eszembe jutott, hogy talán nem is lenne olyan rossz ötlet aláhúzni azokat a dolgokat, amiket fontosnak vélek.

- Seonghwa...- szólítottam meg. Érdeklődve emelte fel fejét, ebből szűrtem le, hogy figyel, mondhatom, amit akarok. - aláhúzhatom a fontosabb dolgokat?- emeltem fel a könyvet egy picit.

- tessék. - lökött az ágyra egy ceruzát. Kezembe vettem a grafitot, s visszalapoztam az első két elolvasott oldalra. - mi az, ami fontos, és még nincs benne a dolgozatban? - mászott át az ágy azon oldalához, amelyiknél én feküdtem, ölében a laptoppal. Hiába kerestem szememmel mit találtam fontosnak, elveszett.

- nem tudom. - ásítottam. - nem találom. - emeltem arcomhoz a könyvet, hátha közelebbről szembetűnik, de nem jött össze. - pedig itt volt valahol. - motyogtam.

- mindegy. Ha fáradt vagy menj pihenni. Be tudom fejezni egyedül is. - kapta ki kezemből a könyvet. Homlok ráncolva vettem vissza tőle.

- csak ásítottam, nem vagyok fáradt. - bújtam bele a könyvbe. Fejét rázta, nem hitt nekem, de nem nyaggatott tovább. Csendben járkálta az oldalakat. Újra kényelembe kellett helyeznem magam, mivel hiába ültem puha matracon, megfájdult a fenekem.

Hátat fordítva neki feküdtem el ágyán, a könyvet is elfektettem, úgy olvastam tovább. Olvastam volna, ha az utolsó bekezdésnél nem csukódik le a szemem. Pár perc telt csak el, ébren voltam, meg nem is. Érzékeltem, ahogy mocorog a földön, a laptopot letette valahova, és talán fel is állt a földről.

- aha, faszt nem vagy fáradt. - dühös hangjára ki akartam nyitni szemeimet, ám mintha alsó és felső pilláim egybeforrtak volna. Éreztem, ahogy fejem mellett besüpped az ágy, ezen kívül más nem történt talán. Az ágy kisimult, léptek csendültek fel.

Nyikorgás, de nem az ajtó volt az. Újra nyikorgás, megint léptek. Valami puha terítette be testemet, ami meleg is volt. Most betakart? Kezemmel próbáltam tapogatózni, meg is találtam, amit kerestem. Igen, betakart. Kattanás jelezte, hogy lekapcsolta a villanyt. A szobát elhagyta, hallottam, ahogy becsukódik az ajtó.