Seonghwa pov:

- a mim? Nem hallottam.- nagyot lökött az egómon a segítségkérése. 

- a segítséged. - mondta hangosabban. Sejtem mennyire szeretheti magát, amiért tőlem kér támogatást.

- és miben?- tényleg érdekel mi az, amit nem tudott egyedül megoldani. Fáj bevallani, de okos csaj. 

- hogyan pattintsak le egy fiút úgy, hogy ne bántsam meg?- nem mutattam ki, de nagyon meglepett ez a kérdés. Mégis beszélne fiúkal? Egyetlen egy fiú nevet nem láttam a névjegyzékei közt. Vagy azért kérdezi, mert le akar rázni? Vagy nincs semmilyen fiú, és csak a társaságomat keresi. 

- hát mivel téged egy fiú sem zaklat, így sehogy. - nevettem el magam. Szemei nem tükröztek meglepettséget. Valószínűleg számított egy beszólásra.

- kösz a segítséget...barom...- hátat fordított, s bement a szobájába. Utána kell néznem. Az ajtót én is becsuktam, s felmentem a közösségi médiákra. Volt pár fiú ismerőse. Néhányan az egyetemről, vagy még a középsuliból. Viszont olyanokból kevés van, akik nem egy oktatóintézménybe jártak vele, de találtam olyat is. 

Gyomrom korgása vett rá arra, hogy kimenjek enni. Kiléptem a a facebookból, s megcéloztam a konyhát. A hűtőben ott volt a currys rizs, amit Yoobin főzött tegnap. Hosszú percekig szemeztem vele, míg végül csak kivettem a hűtőből. Egy tányérra szedtem ki belőle, utána visszatettem a hűtőbe. Míg a mikró melegítette, addig telefonomon néztem a motoromhoz új önindítót. 

Két napja ment ki benne. San-nal elvittük hozzájuk, hogy majd ott megcsináljuk. Először nem is sejtettem, hogy ez a baj, csak miután apró darabokra szedtük. 

Az asztalnál ültem, s tömtem magamba a rizsát,-ami meglepő módon finom volt- mikor Yoobin jött ki. Telefonját letette a pultra, s ő is a hűtőben nézelődött. A telefon olyan csipogásba kezdett, hogy még nekem sem üzentek ennyire még sosem. Nagy szemekkel néztem az eszközt. 

- kinek hiányzol ennyire?- firtattam tele szájjal.

- senkinek. - morogta. Morcosan vette kézbe a telefont. - hagyjál már békén, hogy az nem igaz! - dobta vissza a pultra mobilját. Velem nem szokott ilyen eget remegtető hangon kiáltozni. 

- wow, kimérgelt fel? - lehet nem kellet volna hozzászólni. Most tényleg ideges. 

- nem mindegy az neked?? - fordult felém. Villámokat szóró szemekkel illetett, ami a halálomat is hozhatta volna. - bocsi. - motyogta sokkal csendesebben. Az illető nem hagyta békén, ami már engem kezdett idegesíteni. 

- ki nem hagy békén? - nem tudom miért kezdtem érdeklődni. Talán azért, mert nem gondoltam volna, hogy valaki tényleg ennyire hiányolja őt. Vagy azért mert idegesít ez a sok üzenet. 

- egy srác, körülbelül egy éve ismertem meg, de bárcsak nem történt volna meg. - rázta fejét visszakívánva azt a napot. 

- mit akar?- mégis csak egy fiú miatt kért tanácsot. Hát, ez hihetetlen a számomra. 

- miért érdekel? - fordult meg. Két kezével hátulról támaszkodott neki a szekrénynek.

- elkérném tőle a taktikáját, hogy mivel lehet téged ennyire felmérgelni. - vigyorogtam rá. Szólásra nyitotta száját, de a telefon megelőzte, viszont most hívta a srác.

- nem, én ezt nem akarom! - temette arcát tenyerébe. Na, csak én mérgelhetem fel. Az asztaltól felálltam, és a pulthoz mentem. A vibráló készüléket felemeltem, de elkapta a karomat. - mit csinálsz?

- shh. - kezemet szájára tapasztottam, utána felvettem a hívást. - igen, tessék? 

- Yoobin hol van...?- hallatszott a hangján, hogy meg van lepődve.

 - te ki vagy?- homlokomat ráncoltam. Zaklatni van pöcse, de ha már más veszi fel a telefont összeszarja magát. 

- Min Jinsung, egyik barátja Yoobin-nak.- aha, azért nem akar veled beszélni, válaszoltam magamban.

- Seonghwa! Tedd le! - suttogta Yoobin, miután megszabadította magát a kezemtől. A telefonért akart nyúlni, de eltoltam magamtól.

- most nincs itthon. - esküszöm készültem volna letenni, de ez a nyamvadék lerázhatatlan.

- te vagy Park Seonghwa?- honnan tudja a nevemet?

 - igen, én vagyok. 

- nem gondoltam, hogy összejöttetek. Bocs.- értetlenül bámultam magam elé. Most összekevert valakivel?

 - én nem vagyok a barátja.- készült volna mondani valamit, de közbe vágtam.- figyelj öcsi, Seonghwa-nak Seonghwa vagyok, de nem a barátja. - összeszűkített szemekkel néztem a lányra, aki homlokát fogta. Nem vártam semmilyen választ, kinyomtam. - szia. - óvatos pillantásokkal nézett rám. - ez ki volt és miért hiszi azt, hogy a pasid vagyok ? - tettem keresztbe a karjaimat mellkasam előtt. 

- hosszú történet...- fordította el fejét. Ha már bekamuzta, hogy a pasija vagyok, magyarázza is meg miért tette.

- ráérek. - ültem vissza az asztalhoz. - meg ezt nem kapod vissza, amíg el nem mondasz mindent. - mutattam fel a telefont, ami nálam maradt. Mondjuk, ha reggel nem küzdött érte könnyen lehet, most sem fog. 

- leegyszerűsítve ez a fiú szerelmes, vagy volt belém, de én nem akartam tőle semmit. Hiába mondtam el neki, hogy nem szeretem, állandóan küldezgette az üzeneteket, hogy ő így szeret, úgy szeret én meg kezdtem besokkalni. Mikor már...- gondolkodott el egy pillanatra.- harmadjára, vagy negyedjére vallott szerelmet elegem lett. Azt mondtam neki, hogy én mást szeretek, arra viszont nem számítottam, hogy megkérdezi ki az. Bepánikoltam és te jutottál egyből az eszembe. Így mondtam a te neved.- vajon miért én jutottam az eszébe? Ki találhatott volna valamilyen kamu nevet.

- aljasabb vagy, mint azt gondoltam. - emelkedtem fel, és odamentem hozzá. - szóval miatta kérdezted azt a lepattintós dolgot?- nyújtottam neki a telefont. Csendben bólintott. - majd én elintézem neked.- mentem vissza a szobámba. - majd mosogass el!- kiáltottam vissza.

Az ágyba zuhantam, s felhívtam a fiúkat, hátha ismerik ezt a gyereket.

- srácok, ismertek valamilyen Min Jinsung-ot? - tettem a homlokomra a kezemet. Nem nagyon bírom Yoobin-t, de attól sosem voltam elragadtatva, ha egy fiú zaklatott egy lányt. Ezért is ajánlottam fel neki, hogy beszélek a fiúval.

- rémlik valami. - válaszolt Mingi.

- én tudom ki az, de bánom azt a napot, amikor megismertem. - hadarta Wooyoung. Yoobin is ezt mondta. - miért kérded?- váltott kíváncsi hangnemre.

- beszélgetni szeretnék vele.- vontam vállat.

- akkor nem lesz túl nehéz. Az a srác még az árnyékától is fél.- nevetett Woo. A srác hangjából volt egy ilyen feltételezésem.

- miért szeretnél beszélni vele? - kapcsolódott be Yunho a beszélgetésbe. 

- zaklatja Yoobint.- sóhajtoztam.- és már engem zavart.- tettem hozzá, mielőtt elkezdik a hülyeségüket, hogy bejön a csaj. Azonban hiába védekeztem, hülyék ellen nincsen gyógymód.

- azt hittem nem érdekel a csaj.- vigyorgott Jongho úgy, mintha minden lejött volna neki. 

- nem is, de tudjátok, hogy nem szeretem, ha egy fiú zaklat egy lányt.- ráztam fejemet, bizonygatva igazamat. 

- de te is zaklatsz egy lányt! - nevette el magát San. Számat húztam el.

- hát az más...- próbáltam keresni az érveimet, de egyet sem találtam. 

- miben más, Seonghwa? Talán szerelmes vagy? - nevetett Yeosang.- ne felejtsd el, hogy fogadásból kell fűznöd, nem érzelmek miatt. - vigyorgott ravaszul.

- de az sem baj, ha belészeretsz.- mosolygott őszintén Hongjoong. Még a gondolattól is kirázott a hideg. 

- én belé? Soha!- röhögtem el magam.- mondjuk egész jó alakja van...- már amennyit láttam belőle. 

- és mit szeretnél mondani a srácnak?- húzogatta szemöldökét San. 

- hagyja békén és kész.- még nem gondoltam végig teljesen, de ez lesz az üzenetem lényege.

- és ha nem hagyja békén? - kérdezgetett Hongjoong.

- szerintem nem akar kórházba kerülni.- ha eldurran az agyam képes leszek megverni, és ha tényleg a nyámnyila fajta, akinek csak a billentyű mögött nagy az arca, könnyű is lesz szerezni neki helyet a sebészetre.

- tuti szerelmes vagy. - nevetett San. A többiek bólogattak.- nem az volt a cél, hogy ő essen szerelembe?- kuncogott. 

- nem vagyok az!- tiltakoztam, kicsit túl hevesen, egyben hangosan. 

- akkor miért véded ennyire?- nyerő pillantásai zavarba hoztak. Nem tudom az okát. Egyszerűen csak jó érzéssel tölt el. 

-...nem szeretem, ha egy fiú tiszteletlen egy lánnyal.- csak ez jutott eszembe a hosszú gondolkodást követően.

- de akkor te miért piszkálod szegény csajt?? - röhögött Mingi.

- mert...mert...

- mert szereted! Fogd már fel. - én nem szeretem, nem érzek iránta semmi kötődést. Csak piszkálni szeretem. Ők meg ezt fogják fel.

- ha szeretném nem piszkálnám.- cáfoltam állításukat. 

- csak a figyelmére vágysz, azért piszkálod.- nyöszörgött Yunho.

- jól van menjetek a tudjátok hova! Nem szeretem!- a düh kezdett utolérni. 

- SZERELMES VAGY!!!! - kiabálták nevetve, nekem pedig ennyi kellett, s kinyomtam a hívást.