Yoobin pov:

- Seonghwa! A frászt hozod rám! - meredtem rá mérges tekintettel. 

- azt hittem már sosem bújsz elő. - közeledett felém. Szemeim nőttek meg minden egyes lépésére.

- ne gyere közelebb! - kezemmel a hátam mögött kutattam a fakanál után. Félelmem remegő kezemben tükröződött. 

- most komolyan ennyire félsz tőlem? - húzta fel a szemöldökét hitetlenkedve, s megállt ott, ahol volt.

- azok után, amiket velem tettél, szerintem van miért félnem.- engedtem le a kezemet, ami a fakanalat tartotta. 

- ugyan már! Csak ártatlan poénok voltak! - engedett arcára egy mosolyt, majd újra tett előre egy lépést. 

- azt mondtam, ne gyere közelebb! - emeltem fel a fakanalat megint. Mintha olyan nagykárt tudnék neki okozni vele. 

- vagy mi lesz? Lecsapsz a fakanállal? - nevette el magát. Nem törődve a fenyegető fakanállal sétált be a pult mögé, engem hátrálásra késztetve. - látom átöltöztél. - mért végig. Most nem takartam annyira magam. A ruha megtette helyettem. 

- legalább a látásod jó, ha a humorérzéked pocsék. Mit akarsz? - kérdeztem tőle gorombán. - tudod mit? Ne is válaszolj - szóltam közbe mielőtt beszélhetett volna. - tisztázzunk pár szabályt!

- milyen szabály? - nézett rám értetlenül.

- az én szobámba nem mehetsz be, nem hozhatod ide az egyéjszakás kalandjaidat, zenét ne hallgass túl hangosan, mert a szomszédnő rendőröket hív rád csend háborítás miatt, tapasztalat. Este nyolc és kilenc között enyém a fürdő. Ha megpróbálsz megszivatni azon nyomban repülsz.- számoltam ujjamon, nem-e hagytam ki valamit. A legfontosabbak eszembe jutottak. 

- még valami? - kérdezte unottan. A szekrényeket kezdte nyitogatni. 

- azt hiszem ennyi volt. 

- rendben. - mélyítette el a hangját, amire a hideg rázott ki. Alapból ijesztő a srác.- ez mi? - nézte a gőzölgő ételt. 

- currys rizs. Kérsz?- hiába próbáltam kedves lenni vele, nem fogadta el. 

- pff nem. Ki tudja milyen mérget tettél bele. - csapta el a fejét. Hülye lennék rápazarolni a drága mérget. 

- nem mindenki olyan, mint te.- szedtem át a tányérra kaját - és hidd el, nem pont miattad mennék börtönbe. - fordultam vele szembe.

- tökéletes bosszú lenne, ne tagad! - tette keresztbe a kezeit.

- nem szoktam bosszút állni. - fordultam vissza. A bosszút a karmára bízom.

 Ő is megfordult és a pultnak támaszkodott. A serpenyőt akartam megfogni, de véletlenül a bal kezemmel meglöktem a tányért, ami a jobb kezemet meglökte és az neki csapódott a serpenyő oldalának. Felszisszentve kaptam el a kezem, amint megéreztem a forró serpenyőt.

- mi van? - fordította felém a fejét.

- semmi. - morogtam az orrom alatt. Az kéne még, hogy kinevessen. A csaphoz sétáltam és hideg vizet kezdtem engedni a bőrömre.

- mit csináltál? - állt mellém. Kezével a kezemhez nyúlt és maga felé húzta. - minden nő ilyen? - kezdte el fújni az égetett bőrfelületet. Sokkolva álltam előtte. A csaphoz nyújtotta kezemet. A pult és a teste közé szorított be. Leheletét a nyakamon éreztem, amire a hideg járta át a testem. Ha most elfordítom a fejem, akkor az orrom az arcához ér. Csak az arcát tudtam nézni szemem sarkából. Túl közel van. - kész. - engedte el a kezem. - tiszta vörös vagy.

- é-én nem is! - fordultam el rögtön. Na még csak ez hiányzott.

- azt hitted megcsókollak? - fordított magával szemben. Egy ravasz vigyor volt az arcán. Undorodva húzódtam el tőle.

- nem!- fintorogtam elképzelve a jelenetet. 

- jó, mert nem is akartalak. A szexuális vonzalmad a mínuszokat veri. - fogaimat szorítottam össze. Az övé sem lehet olyan magas. 

- tapló! - elővettem a pálcikákat, megfogtam a tányéromat és mentem a szobámba. Mielőtt bementem volna visszafordultam. - kapd be Seonghwa! - kiabáltam a konyhába.

- majd te fogod! - jött a válasz. El fogja venni az étvágyamat. Viszont, ahhoz képest, hogy utáljuk egymást, egész hosszan kibírtuk egymás mellett, illetve a beszélgetésünk is hosszúra sikeredett. Az már más kérdés, közben hányszor akartam felképelni őt. 

Miután végeztem a vacsorámmal összeszedtem a fürdéshez szükséges cuccaimat. Mielőtt kiléphettem volna a szobából körül néztem a folyosón Seonghwa után kutatva, de valószínű a szobájában lehet, mivel sötétség uralta a folyosót és a konyhát. 

Pont a szobája mellett van a fürdő, ami az én szobámmal van szemben. A szobám ajtaját bezártam aztán mentem a fürdőbe. A fürdőszoba ajtaját is bezártam a biztonság kedvéért. A cuccaimat letettem, a tükör elé léptem. Csuklómról levettem a hajgumit és egy konytba fogtam hajamat. Épp, hogy felkontyoltam a hajam, valaki dübörögni kezdett az ajtón. Csak is egy valaki lehetett.

- mit akarsz? - kérdeztem fújtatva.

- ki kell mennem! - csapkodta az ajtót.

- most komolyan?? - akaratomon kívül borult arcom pírbe.

- engedj be! Nem bírom sokáig! - mint farkas a kismalacnak, úgy könyörgött. Felfújt arccal nyitottam ki neki az ajtót. Amint kinyitottam berohant és szaladt intézni a dolgát. Fejemet fogva sétáltam ki onnan.

- végeztél már? - szememmel a folyosót fürkésztem.

- mosom a kezem. - a falnak dőlve vártam, hogy végre kijöjjön és tudjak zuhanyozni. Szemem az egyik falra akasztott képen akadt meg. Jiha és én vagyunk rajta mikor elmentünk a vidámparkba.

Hideg valamit éreztem a nyakamon, mire sikítva ugrottam félre. Valami csurgott le a nyakamról.

- Seonghwa! Jézusom! Mondd, hogy ez csak víz! - rohantam be a fürdőbe letörölni ezt a valamit. Röhögve nézte végig, amint kétségbeesetten törlöm le a nyakamat. 

- miért? Mi van, ha az nem víz? - állt az ajtóban vigyorogva.

- undorító! - néztem rá mérgesen.

- waow, a cica mérges. Nyugodj meg, csak víz volt. - forgatta a szemét.

- remek, mostmár mehetek zuhanyozni??- toltam ki az ajtón.

- eddig is zuhanyozhattál volna. - vont vállat. Puffogva zártam vissza az ajtót.

Másnap reggel fáradtan sétáltam ki a konyhába. Nagyon jót aludtam, de még fáradt vagyok. Nehezen is jött álom a szememre. Volt egy rémálmom is, amiben az volt, hogy Seonghwa ide költözött. Már álmomban is kísért, örülök, hogy vége az álomnak. 

A telefont letettem az asztalra és mentem kávét csinálni. A kávét öntöttem a bögrémbe mikor egy dörmögős hangot hallottam.

- jó reggelt. - ijedtemben eldobtam a kávés kancsót.

- te mit keresel itt?? - fordultam meg. Seonghwa arca zavarodottnak tűnt.

- itt lakok. - húzta össze szemöldökét.

- akkor az nem csak egy álom volt...- kaptam homlokomhoz. Akkor mégis szenvednem kell még itthon is. 

- kedves, hogy rólam álmodozol. - mosolygott gonoszan és közelebb jött.

- csak elképzelem hányféle képen töröm el a végtagjaidat. - fordultam vissza a kávé irányába. Sikeresen ki is borult. A mosogatós szivaccsal itattam fel, utána áttöröltem papírtörlővel is a szekrényt. A kukához fordultam, hogy ki tudjam dobni a szemetet. Bárcsak Seonghwa-t is sikerülne ilyen egyszerűen kidobni. 

- de megnyílt a szád. - fonta össze karjait mellkasa előtt.

- valahogy vissza kell vágnom...- motyogtam halkan. 

- ez a tiéd? - vette fel a telefonomat az asztalról.

- szerinted ki másé? Tedd azt le.- folytattam tovább a kávém kiöntését. 

- van rajta kód? - hangjára azonnal letettem mindent a kezemből. - hangjegyes háttérkép. Pöpec.

- tedd le! - indultam a telefonomért.

- nincs rajta kód. Ez nagy hiba. Ki tudja kinek lenne annyi esze, hogy belenézzen. Mint most nekem. - emelte fel a kezét amelyben a mobilt tartotta.

- Seonghwa, add vissza! - nyúltam érte, de csak a csuklójáig értem fel. Miért nem tud békén hagyni? Egyszerűen csak adja vissza, semmi köze hozzá mi van a telefonomon. Az egy személyes tárgy, ami hozzám tartozik. Már csapkodtam is, de nem adta vissza. Helyette inkább belelépett a beszélgetéseim közé. 

- komolyan nem beszélgetsz fiúkkal? - nem válaszoltam. Azon voltam, hogy visszavegyem azt, ami az enyém. Hátrébb léptem tőle, kifáradtam. Könnyesedő szemekkel néztem, ahogy vigyorogva nyomkodja a telefont. Ajkaimba harapva fordítottam neki hátat, s mentem be a szobámba, aminek ajtaját halkan csuktam be, és zártam be. Már nem is érdekel.