Yoobin pov:

Az egyetem után mentem a munkahelyemre, onnan pedig haza. Vártam, hogy Seonghwa közzé tegye a tegnap esti incidenst, de ma szokatlanul is csendben volt. Ennek köszönhetően a három lány sem szívogatta a véremet.

Otthon a bejárati ajtót a dobozoktól alig lehetett kinyitni. Jiha segített kinyitni az ajtót, a dobozokat arrébb pakolta az útból.

- máris mész? - tettem le a táskámat a komódra.

- igen, gyere, mutatok valamit. - fogta meg a csuklómat. A nappaliba húzott. Ott leültetett a kanapéra, és az ölembe adta a laptopot. - feladtam az albérletünket egy hidertésbe. - ült le mellém, s mutatta milyen képeket tett fel, az albérlet jellemzőivel együtt.

- mit csináltál?- szökött fel a hangom magasabb oktára. Ajánlom, hogy most csak szivat. Annak elviselésében nagyobb gyakorlatom van, mint idegenekkel ismerkedni.

- kerestem neked egy másik albérlőt. Egy lakótársat. Van is már egy jelentkező. - vette át a laptopot.

- nem gondolod, hogy ezt velem is meg kellett volna beszélned?- egy ideig nem is válaszolt hisztis hangomra.

- uhm..nem. De nézd csak ki jelentkezett. - tette át a laptopot az én ölembe. Amikor megláttam a srác arcát, mérgemben a laptopba vertem volna bele, hátha az átadja a fiúnak.

- ezt nem hiszem el! Miért jelentkezne pont ő? Nem fogadom el! Biztos ez is valamilyen vicce! - pattantam fel egyből a helyemről, s megalázva a legjobb rappereket kezdtem el hadarni. Jó, mondjuk ők nem hadarnak, de egy agresszív rap-nek elment volna.

- ne ítélj túl hamar. Beszéltem vele. - fogta meg kezemet, s halvány reménnyel ültettet le maga mellé.

- jó, de akkor sem. Minek neki albérlet?- mutattam sopánkodva a gép felé.

- kidobták a szülei. - erre a válaszra nem számítottam. Elsőnek sokkolva ültem, aztán felhorkantottam. Sajnálom, meg minden, de ez nem változtat a nézeteimen. Megérdemli.

- megérdemli! Ide akkor sem jön!- csuktam le a laptopot. Az arcát sem akartam látni. Úgy utálom őt, mint a víztócsába való lépést zokniban!

- egyedül nem fogod tudni fizetni a lakbért. - rázta fejét Jiha. - ketten alig bírtuk. - húzta el a száját.

- nem érdekel, nekem nem kell a segítsége!- nem fogok a zaklatóm segítségére támaszkodni. Megoldom magamnak, de hogy ő azt a küszöböt át nem lépi, az fix!

- miért vagy ilyen makacs? - emelte tekintetét a plafonra.

- te laknál egy lakásban azzal a személlyel, aki pokollá teszi mindennapjaidat?- felkeltem a kanapéról, s járkálni kezdtem a nappalitól a konyháig.

- nem. - felelt pár perc gondolkodás után.

- na látod!- horkantottam fel.

- jó, de akkor gondolj úgy rá, hogy nincs hova mennie. - fordult hátra felém.

- oh szóval segítsek neki azok után, amiket művelt velem? Ezt te sem gondoltad komolyan. - fontam össze karjaimat mellkasam előtt.

- akkor az én kedvemért. - meresztett boci szemeket. Utálom mikor így néz. Rá tud venni bármire.

- de...ha kötekedik kitehetem abban a minutumban! - lesz még pár feltétel a fiúval szemben, talán szerződést is íratok vele.

- jó. - nagyon nincs kedvem ehhez az egészhez, de igaza van Jiha-nak. Egyedül nem tudom fizetni az albérletet. - na, nyomd meg azt az elfogadás gombot. - intett, hogy üljek vissza mellé.

- biztos jó ötlet ez? Ketten leszünk itt és akár mikor keresztbe tehet. - néztem rá, miután leültem.

- bízz bennem! - benne bízok, Seonghwa az, akiben kicsit sem bízok. Sóhajtva nyomtam meg az elfogad gombot. - hidd el, nem lesz semmi baj. Csak egy fiú, aki túl nagynak hiszi magát. - karolta át a vállam.

- remélem igazad van. Mikor mész?- tettem el a gépet a közelemből, de az nem hagyott békén.

- amint ideér a költöztető kocsi. Jött egy üzenet. - biccentett a laptop felé.

- nézem...hétre itt van. Ahhj Jiha! Én ezt nem akarom!- csaptam le a gép tetejét. Már az is megfordult a fejemben, hogy kivágom az ablakon, de ahhoz túl drága volt.

- hé, figyelj. Csak egy fiú. - fogta meg két vállamat.

- egy fiú, aki viccet tud csinálni belőlem!- pontosítottam.- mi van ha zuhanyzom és benyit, és levideózza, ahogy zuhanyzom, és felteszi a világhálóra?- nem egy filmet láttam már iskolai zaklatásról, és a való világban is megtörténnek az én esetemnél sokkal rosszabb dolgok.

- te paranoiás vagy. Túl sok filmet nézel. Miért videózna le?- nevette el magát.

- mert imád velem gúnyolódni!- téptem hajamat idegemben. Ki is nézem belőle, hogy megcsinálja.

- figyelj, a szülei most dobták ki, nem hinném, hogy kötekedne veled rögtön. - azt hittem Jiha tudja, hogy Seonghwa milyen messzire menne, de úgy tűnik mégsem tudja. Az utcáról dudaszó hallatszott. - na megjött szerintem a kocsi.- állt fel.

- segítsek bepakolni? - pillantottam rá picit szomorúan.

- az jó lenne. - mosolygott. A laptopot letettem a dohányzó asztalra. A dobozok nehezebbek voltak, mint ahogy én azt képzeltem. A költöztetők is segítettek bepakolni. - köszönöm. - ölelt magához.

- vigyázz magadra. - öleltem vissza. Nehezemre esett elengedni.

- te is. Majd este hívlak, szia! - köszönt el és beült a kocsiba utána elhajtottak.

- szia. - szomorúan mentem vissza.

Sem kedvem, idegrendszerem, türelmem, lelkem nincs ahhoz a sráchoz. Amint elejt egy poént repül is.

A kanapén elfeküdtem, jobb dolgom nem is volt, mint a plafont bámulni. Azért csak ki kéne takarítani a lakást, mire jön. Egyikünkben legyen már tisztelet.

A kanapéról felkelve mentem a szobámba és átvettem a ruháimat valami itthonira. A hajamat egy kontyba fogtam, egy rózsaszín pólót és egy citromsárga shortot vettem fel. Szerintem végzek hét órára, nem olyan nagy ez a garzon lakás.

Jiha szobájával kezdem szerintem, hisz az lesz Seonghwa szobája...és ahogy barátnőmet ismerem biztos hagyott valami nyomot maga után.

A fülhallgatót betettem a fülembe, kapcsoltam zenét aztán neki álltam a takarításnak.

Egy szemetes zsákba tettem a szemetet, amit utána kivittem a ház elé. A függönyöket betettem mosásba, a szekrényeket áttöröltem, a párnákat kitettem szellőzni és a szobát is szellőzésre ítéltem.

A konyhából egy széket húztam magam után, hogy a felső sarkokban is tudjak pókhálózni. A székre felálltam, kezemmel a falon támaszkodtam. Hiába álltam fel a székre, a pókhálózóval még így sem értem el a szoba felső sarkát. Lábujjhegyen állva próbálkoztam a pókhálózással.

Jiha-t nem nagyon izgatja mi van a szobában, ami meglátszik a pizzás dobozokon és a pókhálókon. Jobban pipiskedtem, mint egy balerina.

Az egyensúlyom hirtelen ingott meg a széken. Kezemmel kapálóztam közben kerestem valamit a szememmel, amiben meg tudok kapaszkodni, de egy sarokban semmi nincs.

A szék kicsúszott a lábam alól én meg hátra kezdtem dőlni. Szememet becsuktam és vártam a földön heverést, ami nem akart bekövetkezni. Két kar tartott a földtől pár centire.

- anyu...?- nyitottam ki egyik szemem.