Draco Malfoy értetlenül állt a küszöbön, miközben még mindig az öltöző Harry Pottert bámulta meredten.
Nem tudta eldönteni, hogy most jól értette-e a kedvese mondatát, vagy csak már hallucinációi támadtak. Ez talán az öt éves Teddy Lupinnak lehet köszönhető, akinek haja a türkizkék és a mélybarna között váltakozott.

- Hogy mit csináljak?

- Draco, csak pár óra. Ígérem, hogy sietni fogok, de már nem mondhatom a betegemnek, hogy nem megyek ki hozzá.

- Már miért ne? Végül is az egész Szent Mungóban vannak gyógyítók! Csak talál valakit! - Próbált nyugodt és közönyös lenni, de nem tudta a kétségbeesett élt elrejteni hangjában.

- Draco!

- Tudom... Te vagy Harry Kibaszott megmentés kényszeres Potter... Menj és tedd a dolgod... Rendelek majd valami vacsorát, ha visszaérsz...

- Tudtam, hogy számíthatok rád! - csillant fel a szeme az alacsonyabb férfinak, majd elsietve a párja mellett nyomott annak hófehér arcára egy csókot, aminek a nyomán egy apró rózsaszínes folt jelent meg rajta.
- Teddy, fogadj szót Dracónak! Tudod mennyire ideges tud a közeledben lenni - simított végig a gyerek kobakján, mire a háttérben hallani lehetett egy elégedetlen horkantást, valami "Nem is vagyok ideges mellette" felkiáltás mellett.
Aztán a fekete hajú férfi már ki is fordult a nyitott ajtón, magára hagyva két legszeretettebb személyt az életében.

Draco becsukta az ajtót és nagyot sóhajtva döntötte homlokát a sötét fának.

- Halottak vagyunk...

- Harry szerint kedves vagy... Én nem tartalak annak - közölte szinte vinnyogva a kölyök.
Sose szerette a gyerekeket. Pont azért, mert olyan kis akaratos görcsök tudtak lenni, mint amilyen ő is volt annak idején. Főleg, ha el vannak kényeztetve.
Harry pedig tett arról, hogy ez a kis színváltó ördögfióka el legyen kényeztetve!
Merlinre! Az apja hogy nem fojtotta meg egy kanál vízben?

Erőt vett magán és gúnyos mosolyt varázsolt az arcára.

- Én sem értem miért ajnároz téged nekem. Te sem vagy egy főnyeremény! Kis görcs vagy... De Harryt szeretem, szóval vigyázok rád.

Minden szava az idegességtől csöpögött, mégis... Ezek hallatára Teddy szeme könnybe lábadt. Látszott rajta, hogy ezek a szavak nagyon is a velejébe gázoltak, olyannyira, hogy még sírni is kezdjen tőle.
- Nem tehetek róla, hogy meghaltak a szüleim! Sajnálom, hogy létezem! - kiáltott fel vékony hangján elkeseredetten, majd a szobájába szaladt. Jó alaposan becsapta az ajtaját és még valami remegés is megrázta a házat.

Dracót meglepte ez a fajta kirohanás és most egy irtó nagy szemétládának tartotta magát. Harry mindig is azt mondta neki, hogy ne támadjon azonnal vissza csípőből senkinek sem, hiszen a szavai fájdalmasak és rossz száj ízűek. De könyörgöm! Ő ilyen volt. Egy meggondolatlan elkényeztetett férfi. Egy görény...

- Hogy én ezt hogy magyarázom meg Harrynek... - túrt szőke hajába, hogy utána erőt vegyen magán. Közelebb merészkedett a kis ördög ajtajához és lassan, halkan bekopogott.

- Hagyjál! Utállak!

- Teddy... Figyelj... Gyere ki.

- Nem megyek ki! Utállak! Utállak! Bárcsak ne szeretne ennyire a keresztapám! - visította a kisfiú sírva.

- Ne haragudj, hogy azt mondtam... amit. Nem gondoltam komolyan. Ideges vagyok - mondta a Malfoy örökös feszülten, ahogy az ajtónak támaszkodott. - Nem mentség, hogy ennyire megbántottalak. A keresztapád nagyon boldog, hogy vele vagy. Basszus! Mekkora egy idióta vagyok - szitkozódott az orra alatt. Nagyon haragudott most magára. Nem kellett volna ennyire megbántania egy apró kisfiút, aki ilyen módon ragaszkodik az egyetlen családtagjához.

Végül eszébe jutott az elmúlt egy év, ami alatt Harryvel járni kezdtek. Nagyon nehezen sikerült az első randira rávennie a Kis Túlélőt. Harry először hallani sem akart arról, hogy ők akár csak megpróbálják a dolgot. Sőt, egyenesen nevetségesnek tartotta. Főleg azt a részét, hogy Draco valójában mindig is szerelmes volt belé.
Az iskola után mindketten más irányba mentek. Harry végül gyógyítónak állt a Szent Mungóban, Draco pedig Auror lett. Nagyon nehéz utat kellett megtennie, mivel sokan elítélték a múltban elkövetett hibái miatt.

Megrázta a fejét a szőke, majd az ajtó elé ült. Teljesen neki is dőlt.
- Tudom, hogy megbántottalak... De nem tudom rendesen kifejezni magam. Különben is te kezdted... Tudom, hogy ez meg nem mentség... De el sem tudod képzelni mennyire régen vágytam rá, hogy Potter adjon nekem végre egy esélyt... Most pedig megkaptam, mégis folyton elszúrom - suttogta meggyötörten. Mivel az első perctől fogva nem jött ki jól Harry keresztfiával ez sok veszekedést okozott közöttük.

- Harry kishercegnek hív téged... - nyílt ki lassan az ajtó, amitől a férfi a hátán kötött ki. Csodálkozva nézett fel a fölé hajoló szürke hajú kisfiúra. - Most már azt hiszem értem, hogy miért... El vagy kényeztetve.

- Nocsak, megszólalt a lyukból a gödör...

- Az gödörből a lyuk.

- Oké... Nem vagyok otthon a muglik dolgaiban - vont vállat miután felült. - Akarsz filmet nézni? Olvasni... Vagy valami?

- Miért kéne veled csinálnom?

- Ez jogos... Kössünk fegyver szünetet. Harry kedvéért - jutott hirtelen eszébe Draconak, ahogy a kisujját nyújtotta a fiúcska felé.
Teddy vonakodva egyezett bele. Nem akart pajtizni az ellenséggel, de be kellett ismernie, hogy Draco Malfoy miatt sokkal többet mosolygott a keresztapja.

- Rendben. De nem vagyunk barátok!

- Merlin mentsen meg tőle! - nevetett fel a szőke, majd végül elkezdtek játszani a szobában található játékokkal. Egész jól sikerült végül az este.

Amikor Harry Potter két órával később haza ért, fáradt volt. Ennek ellenére mosolygott, a kezében pedig az út közben vásárolt fish and chipses szatyrot szorongatta. Tudta, hogy Teddy és Draco is kedveli az ilyen egyszerű de finom ételeket, főleg vacsorára.
A ház túl csendes volt az első pillanatban, ezért hamar meg akarta keresni Teddyt és Dracot. Azonban nem várt látvány tárult a szemei elé, mikor benyitott keresztfia szobájába.

A szőke hajú férfi a most nem mozgó plüssök tetején feküdt és mélyen aludt. Karjai között pedig ott kuporgott a türkizkék hajú kisfiú. Harry elmosolyodva bűvölt rájuk egy hatalmas takarót és leoltva a villanyt hátrált ki a szobából.

- Mégis csak megérte ma este dolgozni.