Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4.rész

Haza fele tartottam miközben azon gondolkodtam hogy nekem miért nincs kocsim bezzeg Ashton-nak lehet.
Miközben Ashton-t szidtam a közben észrevettem hogy teljesen eltévedtem.

Hol a fenébe vagyok?

Faszom. Teljesen de kibaszottul eltévedtem! Körül néztem majd elindultam az egyik irányba.

Hirtelen egy fekete kocsi állt meg mellettem. Úristen elakarnak rabolni! Habár úgy is vissza hoznak 10 perc múlva.

Az ablakok lehúzódtak és akkor láttam meg hogy nem más van a kocsiban mint Mr. Hemmings.

Hát ez hihetetlen meg már csak ő hiányzott! A tanár akit fejbe csaptam egy kibaszott ajtóval. Azt hiszem most már tényleg fogom mondani anyáéknak hogy vegyenek nekem egy kocsit mert különben még a tanárom fog elrabolni akit fejbe csaptam egy ajtóval.

Miért pont Lily Irwin-t kínozza a sors?!

-Mit csinálsz itt ilyen későn?-nézett ki Mr. Hemmings az autóból.

-Tudja.-kezdtem bele a mesémbe.-Szeretek idegen helyen idegen emberek között sétálgatni késő este mi közben azt se tudom hogy hol vagyok ez ilyen rossz szokás.-legyintettem.

Erre az irodalom tanárom csak megcsóválta a fejét majd intett hogy szálljak be a kocsijába.

-Remélem hogy ezt maga se gondolta komolyan hogy beszállok a kocsijába. Honnan tudjam hogy maga nem valami pedofil 40 éves bácsi aki arra vár hogy elraboljon engem.-hadonásztam idétlenül a kezeimmel.

-Szerintem nincs olyan ember aki pont téged akarna elrabolni.-rántott vállat.

-Jó lehet hogy nem pont engem akar elrabolni de honnan tudjam hogy maga nem egy annyira alulfejlett ember hogy a kis öt éveseket lopkodja el a játszótérről.-mutattam rá a számomra fontos lényegre.

-Szerintem én inkább itt hagylak.-mondta Mr. Hemmings.

-Most bezzeg már nem kellek ugye?-húztam fel a szemöldököm.

Mr. Hemmings megforgatta a szemeit így úgy gondoltam hogy inkább nem bosszantom tovább és beszállok a kocsijába mielőtt tényleg elmegy oszt' itt hagy a mit tudom én hogy hol vagyok utcában.

Kinyitottam az ajtót, beszálltam a kocsiba majd szólás nyitottam a számat.

-De azért remélem tudja hogy jártam egy hétig és kereken két napig judozni szóval vigyázzon mert azért hogyha kell akkor tudok ám.-fenyegettem meg a tanárom.

-Kész agyrém vagy lehet inkább kiraklak most azonnal.-mondta Mr. Hemmings rám nézve, mire csináltam a kezemmel a szám előtt egy rövid mozdulatot minthogyha egy cipzárt akartam volna behúzni a számon azzal jelezve hogy meg se szólaltam.

Vagy már 10 perce utazhatunk de én csak azon gondolkodtam mi van akkor ha hirtelen le fog húzódni az út szélére és megerőszakol Úristen lehet hogy tényleg meg akar erőszakolni gyorsan elő kell vennem azt a kis bicskát baszki nincs nálam! Akkor hol van? Várjunk... Ashton!!! Miközben magamban szitkoztam a bátyám, megszólalt Mr. Hemmings.

-Ha amiatt aggódsz hogy megerőszakollak megnyugtatlak hogy soha nem fog megtörténni.-mondta.

-Miért gondolkodnék ilyeneken? Na várjunk csak... magának ez hogy jutott eszébe?-dűlledtek ki a szemeim.

-Nem tudom csak olyan feszengve ültél és mint az előbb kiderült üldözési mániád is van. Meg olyanokat feltételeztél rólam amiket még én magam sem gondoltam volna.-mondta az utat bámulva.

-Nincs is üldözési mániám...-mondtam.

Majd megint ezt követett egy öt tíz perces néma csend.

-Egyébként elnézést kérek hogy ezeket feltételeztem magáról Mr. Hemmings. Most így vissza gondolva nem eshetett túl jól magának.-húztam el a számat.

-Semmi gond, de most komolyan hogy jutott neked ilyen eszedbe?-mosolyodott el.

-Hosszú sztori.-intettem.

-Ez az út is hosszú.-biccentett a fejével maga elé.

Elmosolyodtam majd bele kezdtem a mesélésbe.

-Régebben volt egy tesi tanárunk aki diákokat fektetett meg. 26 éves volt. És elvileg vonzó is. A lányoknak bejött. De ő cseles volt mert csak minden lány egy alkalomra kellett neki. Óvatos volt. Már ha az annak számít hogy a fél suli tudja mit csinál, csak a tanárok és az igazgató nem. De egyszer. Lebukott egy 9.-esel. A szertárban.-ilyenkor már nem bírtam. Kitört belőlem és Mr. Hemmings-ből is a röhögés.

-Komolyan? Egy szertárban?-kérdezte Mr. Hemmings nevetve.

-Igen. Mostmár érti miért feltételeztem ilyeneket magáról?-kérdeztem meg óvatosan.

-Megértem. De én még nem buktam le egy szertárban sem.-rántott vállat szórakozottan.

Ilyedten rámeredtem a tanáromra aki újra nevetni kezdett.

-Ez most komoly Mr. Hemmings?-nevettem én is.

-Kérlek sulin kívül ne Mr. Hemmings-es mert már rohadt idegesítő.-mondta.-Luke. A nevem Luke.

-Oké akkor Luke volt már magának olyan hogy...-nem bírtam befejezni a kérdést mert ismét félbeszakított.

-Tegezz.-mondta.-Légyszi.-kuncogott.

Éppen belekezdtem volna a mondandómba mikor újra félbeszakított.

-Ha úgy kérdezed meg hogy tegezel de Mr. Hemmings is benne lesz akkor én komolyan kiraklak a kocsiból.-nevetett. Mire félmosolyra húztam a számat.-Vissza térve a tesi tanárotokhoz ugye nem gondoltad hogy körülbelül egykorú vagyok vele?

-Nem dehogyis.-legyintettem.-Körülbelül ilyen 36 nézhetsz ki.-vontam vállat.

-Hogy mennyinek??!-akadt ki.

-Miért nem e körül vagy valahol?

-23 az mióta 36?-kérdezte Luke.

-Na ne komolyan 23 éves vagy? Nem az egyetemen kéne lenned még ilyenkorban?-ráncoltam a homlokom.

-Egy, évvesztes voltam kettő, nem, olyan okos vagyok hogy én már nem vagyok egyetemista.-mondta egy büszke vigyor kíséretében.

-Tanítottál már más iskolában?-tettem fel eme fontos kérdésem.

-Igen. Két hetet voltam ott.-mondta rezzenéstelen arccal.

-Amúgy maga is olyan tanár akinek van kis kedvence az osztályból és valaki akire pikkel?-kérdeztem miközben kifele néztem az ablakon.

-Nem.-felelte szűkszavúan.

-Jaj ne már Luke tudom hogy én vagyok a kedvenc diákod.-vigyorogtam az említett személyre. Luke rám sandított majd ő is elmosolyodott.

-Tudod ha nem lennél ennyire degenerált és nem vágtál volna pofán egy ajtóval akkor talán... Vagy várj mégsem.-vigyorodott el ismét. Rá vicsorogtam mire jókedvűen felnevetett.

-Mikor érkezünk meg?-sóhajtottam fel.

-Hát nem én bóklásztam el.-röhögött ki Mr. Hemmings.

-Nagyon vicces hahaha.-forgattam a szemeim.-Egyébként hova megyünk holnap? Mármint osztály kiránduláson belül?

-Ezt nem szabadna elmondanom.-sóhajtott fel Luke.-Spanyolországba.-mondta végül.

-Ez volt ilyen nagy titok? Mi az, a suli titokban az FBI-nak dolgozik vagy mi?-nevetgéltem.

Luke ismét megcsóválta a fejét majd újra szólásra nyitotta a száját.

-Nem, az igazgató kérte hogy ne mondjam el de hát elmondtam szóval ez van.-mondta majd visszatette a kezét a kormányra és újra az útnak szentelte minden figyelmét.

-Várjunk csak... az is lehet hogy titokban az igazgató egy FBI ügynök csak erről még te se tudsz.-mondtam majd meglepetést tettettve kezemet a mellkasomra tettem és úgy tettem mint aki megijedt. Bár szerintem Luke csak még hülyébbnek fog nézni vagy mint valami fogyatékost úgy fog kezelni. Meglepetésemre Luke is hülyéskedni kezdett ő is azt tettette mintha megijedt volna. Ezen mindketten jót nevettünk.

Már csak azt vettem észre mikor Luke le parkolt.

-Köszönöm hogy haza hoztál Luke.-emeltem ki a Luke-ot, majd kiszálltam a kocsiból és becsuktam magam után az ajtót elindultam a házunk felé de még egyszer visszanéztem.-Szia!-intettem.

-Szervusz Lily.-köszönt el mosolyogva majd beindította a kocsit és elment.

Vigyorogva álltam ott majd inkább elindultam be mert kint már hideg volt, kinyitottam az ajtót viszont ahogy beléptem rögtön le sápadt a mosoly az arcomról.

Mindenki felém kapta a tekintetét.

Ashton mellől rögtön ide futott hozzám a síró Billy és megölelt.

-Te meg hol a faszban voltál?-kérdezte Ashton idegesen.

-Fiam! Ne beszélj így!-szólt rá apám az ideges bátyámra.

-Bocs.-forgatta Ashton a szemeit.

Majd akkor vettem észre anyám mellett Michael-t és Calum-ot.

-Ti mit kerestek itt?-vontam fel a szemöldökömet miközben Michael-re és Calum-ra néztem.

-Nagyon aggódtunk.-motyogta Calum. Elmosolyodtam majd oda rohantam hozzá és megöleltem.

-Szeretünk szóval vigyázz magadra rendben kislány?-motyogta a nyakamba Calum.

-Imádlak Calum.-suttogtam.-Te vagy a legjobb barát.-öleltem szorosabban magamhoz.

-Ezért vagyok a legjobb barátod és egyben a példaképed.-kuncogott Calum mire hangosan felnevettem.

-Jó akkor engem ne is öleljetek meg.-duzzogott Mikey.

-Gyere.-intettem. Mire rögtön idejött majd szoros ölelésbe fogott engem és Calum-ot. Úgyhogy majdnem kiszorította kettőből a szuszt.

-Te is gyere Ashy.-kuncogtam majd szó nélkül magunkhoz rántottam hülye bátyámat és így már négyen ölelkezdtünk a szoba közepén.


















Sooo??? Mit gondoltok?❣😈🙈 skrt skrt😊❤

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro