Szüntelenül bámultam az elhaladó épületeket, amelyek inkább már kertesházak voltak, ahogy haladtunk a külváros felé. Nos, Boston nem éppen egy apró falucska, a forgalom miatt sem tűnt szürreálisnak, hogy még egy óra múlva is a városon belül autóztunk, de... Kezdtem egyre jobban elbizonytalanodni. Egy másik városba tartunk talán? Egy halk szusszanás közben fordítottam a fejemet Kihyun felé, fel sem tűnt, hogy már egy ideje abbahagyta kézfejem cirógatását, csak ekkor láttam meg, hogy lehunyta szemeit, fejét a bőrülésnek támasztva szundított. Néhány pillanatig gyönyörködtem nyugodt, kisimult arcában, aztán viszont elővettem mobilomat. Egykézzel, ügyetlenkedve gépeltem be egy üzenetet Papának, azt kérdeztem, mi ez az egész, és miután rögtön meg is nézte, nem érkezett válasz. Türelmetlenkedve, egy apró sóhaj után csúsztattam vissza a készüléket a zsebembe, ekkor, bizonyára a mozgolódásomnak eredményeként szerelmem felém kapta a fejét, lágyan elmosolyodva szorongatta meg kezemet.

- Még egy óra, szívem - hunyta vissza szemeit, majd miután inkább vállamra hajtotta fejét, vissza is tért a pihenéshez.

Legszívesebben további kérdésekkel tartottam volna ébren, de csak selymes hajába csókoltam, amire a lehető legjobban hozzám bújt, amennyire a biztonsági öv engedte. Valami nagy dologra készült... Valamire, ami hihetetlenül boldoggá tette, mivel minden egyes mozdulatán érződött, hogy meg akarja velem ezt osztani.

Bár egyre nehezebben ment, de kibírtam a hátralévő egy órát, ekkor már viszonylag messze jártunk Bostontól, egyre ritkábban lehetett házakat, vagy egyáltalán épületeket látni, végül egy dombos vidékre értünk, ahol még hosszasan haladtunk a tengerszint fölé egyre magasabbra. Ezekben a percekben már Kihyun is izgatottan figyelte a tájat, próbáltam leolvasni az arcáról, hogy most mi történik, de... Olyan huncutul mosolygott rám, ahogy találkozott a tekintetünk. Végül is... Azt mondta, hogy kikapcsolódni jövünk, akkor nem kell tartanom semmitől, nem igaz?

- Megérkeztünk - mosolygott kedvesen a sármos sofőr, miután leparkolt egy igényesen kikövezett parkolóba, egy domb tetején.

- Nagyon köszönjük - csatolta ki biztonsági övét a mellettem ülő, majd biccentett, hogy szálljunk ki.

- Akkor... Ahogy megbeszéltük, bármikor szólhat, és már jövök is. Jó pihenést! - intézte szavait az öltönyös férfi a kedvesemnek, mielőtt kiszálltunk volna, én pedig lefagytam egy pillanatra.

Nem akartam levonni semmilyen következtetést, de volt egy sejtésem mi folyik itt... Az elzsibbadt lábaimat lerázva egyenesedtem fel, miután kiszálltam az autóból, a sötétített ablaküveg után még a borult ég is vakítóan hatott, így hunyorogva fordultam egyet a tengelyem körül. Elnyíló ajkakkal néztem fel a hatalmas villára, ami a szemeim elé tárult. A modern építészet egy igen szép darabja lehetett, a fehér falak, a hatalmas ablakok, a letisztult homlokzat... Egyszerűen luxushatást keltett. Akárcsak a kerítés, az elektromos kapu. Bele sem mertem gondolni, milyen lehet belülről, ha már maga az épület ennyire lenyűgöző volt.

- Menjünk be, drágám - kuncogott halkan Kihyun, miután a csomagjainkkal a kezében mellém szegődött, belekarolt a karomba.

Gondoltam, majd bent megbeszéljük, így csak zavaromban elnevetve magam átvettem a táskákat, elindultunk befelé. Félszemmel pillantottam le rá, miközben elővett egy kártyát, amely a kaput nyitotta. Most... Ha jobban belegondoltam, egészen gazdag hatást keltett az öltözete is. Na meg az, hogy milyen büszkén felemelte az állát. Muszáj volt átkarolnom derekát, mert... Annyira aranyosnak láttam, égető vágyat éreztem, hogy kimutassam felé. Ahogy kinyílt előttünk a kapu, egy gyönyörű kert tárult elénk. Zöld pázsit, formára igazított bokrok, sövények és egy medence. Bár most nem volt szezonja, így az le volt takarva, hihetetlenül hangulatos volt a modern napozóágyak és a kinti grillsütővel körülvéve. Az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lenne nyáron itt sütögetni, fürdeni, de... Aztán megint, a korábbi alkalmaktól korántsem finomabban, arcba csapott a valóság. Most nem akartam a hazautazásomon rágódni, nem is tudtam volna, mert Kihyunom sietősebbre fogta lépteit. A bejárati ajtóhoz vezető lépcsőt a saját tempóban tettem meg, addig a vörösmókus babrált a zárral.

- Csak a miénk az egész villa - vigyorgott rám hátra, amikor kitárta a nyílászárót, majd miután belém karolva segített megtenni az utolsó két lépcsőfokot, elindultunk befelé.

- És mégis miből, drága egyetlen szerelmem? - vigyorodtam el én is, ahogy hideg kezecskéjét elkapva sétáltam be vele a tágas, nagy belmagasságú, világos nappaliba.

A kellemes, meleg hangulatot árasztó bézs színű falakat fényes parketta szegélyezte, jobb oldalon egy lépcső helyezkedett el galériával, baloldalon pedig egy igazán luxuskinézetű, világosbarna kanapé volt szemben a medencére nyíló ablakokkal. A borzalmasan kényelmesnek tűnő kanapé előtt egy dohányzóasztal volt, a túloldalon egy tévéállvány ácsorgott, rajta egy síkképernyős tévével. A plafonról hosszú, minimalista dizájnú csillár lógott a nappali fölé, a helyiség távolabbi sarkában egy márványpadlós konyha volt kialakítva, pultszigettel, illetve egy étkezőasztal is helyet kapott. Egyszerűen csodálatos volt az egész. Ha körbenéztem, és a szemeim megakadtak a letisztult falakat díszítő összes dekoratív, absztrakt festményt is felülmúló kedvesemen, csak egy valamire tudtam gondolni. Milyen jó lenne, ha egy ilyen házban élnénk, közösen.

- Hát... - nevetgélt halkan, miközben ledobta a táskáját a kanapéra, majd kabátjából kibújva sétált el az étkezőig. Csupán ekkor vettem észre, hogy elő volt készítve egy kis uzsonna számunkra, kenyér, vaj, mogyorókrém és eperdzsem formájában.

- Ez már szinte úgy hangzott, mintha nem csak itt lenne vaj az asztalon, hanem itt is - kaptam el derekát hirtelen hátulról, játékosan csókoltam füle mögé. A csiklandós érzésre felkuncogott, majd megfordult karjaimban, nyakamat átkarolva nézett fel szemeimbe. Ilyen ragyogó tekintetet még sosem láttam ezelőtt...

- Tudod, említettem, hogy mi történt a főnökkel - pillantott félre, amire előre léptem vele egyet, így hozzászorítottam az asztalhoz. Sejtettem, hogy a vagyonnal kapcsolatos... - Nem tudjuk mi történt, eltűnt. Felszívódott, mintha soha nem is létezett volna. Aznap éjjel, amikor beszéltünk, odaadta a bár kulcsait, és... Nem megyek bele a részletekbe, de hozzájutottam egy kis pénzhez a vagyonból. Azt hittem, hogy magával viszi, gondolom kitalálod, hogy egyáltalán nem ez a helyzet - szusszant egy nagyot, lesütött szemekkel, majd szinte már bocsánatkérően vette fel a szemkontaktust újra. - Haragszol? - simított végig tarkómon olyan érzékien, hogy hirtelen azt is elfelejtettem, mit is kérdezett éppen az imént.

Nem tudtam mit mondhatnék. Természetesen nem haragudtam rá, viszont... Nem voltam biztos benne, hogy erkölcsileg mennyire helyes az, hogy más pénzén élünk pár napig luxuséletet. Aztán eszembe jutott, hogy kinek is a pénzéről van szó, elillant minden negatív érzés bennem. Sőt, egy kárörvendő mosoly fagyott az arcomra.

- Csak szeretném megtapasztalni, hogy milyen gondtalanul élni. Veled. Annyira új nekem ez az egész, hogy szinte remegek - adott további magyarázatot, mivel nem válaszoltam, második mondatára viszont teljesen megszakadt a szívem.

- Nem haragszom. Sőt, örülök, hogy meg merted lépni. Ne aggódj semmin, most csak mi létezünk, ketten, és nagyon jól fogjuk érezni magunkat - fogtam arcát tenyereim közé, majd összesimítottam ajkainkat.

- Annyira szeretlek - mormolta a csókunkba, kezeit mellkasomra vezetve, majd ahogy elhajoltunk egymástól, piros arccal bújt ki karjaim közül.

Sosem fogom megunni, ahogy zavarba jön a csókunk után, hiába csináltuk már ezerszer... Egy ábrándos mosollyal néztem utána, ahogy láttam, a fűtést tekerte fel éppen. Én is megszabadultam a kabátomtól, majd le is ültem az asztalhoz. Már kezdtem éhes lenni. És ez az érzés csak erősödött bennem, amikor végigvezettem tekintetemet a konyhában tevékenykedő szerelmemen. Nagyon csinos volt a mai szettjében, a puha anyagú, testhez simuló garbója úgy emelte ki vonalait, mintha egy műalkotás lenne. Kicsit máshol jártam fejben, miközben egymás mellett ülve eszegettünk, akkor zökkentem ki, amikor észrevettem, hogy Kihyun-ah le sem veszi rólam a szemeit.

- Fogadjunk, hogy ugyanarra gondolunk - szólaltam meg egy vigyorral az arcomon, miután lenyeltem egy nagyobb falatot.

- Te is levetkőztettél engem fejben, mint ahogy én téged? - pislogott rám ártatlan szemekkel, én pedig elképesztően vonzónak találtam, hogy ennyire komoly volt.

- Pontosan - simogattam meg combját az asztal alatt, erre kuncogva kezdte összepakolni az asztalon lévő dolgokat, de mielőtt felállt volna a tányérokkal a kezében, villantott felém egy sokat sejtető pillantást.

Hogy mi volt az arcára írva? „Este azt csinálhatsz velem, amit csak szeretnél." Jóllakottan, boldogan indultam el a kanapé felé, lehuppanva paskoltam meg combjaimat, hamarosan bele is ült az ölembe a szerelmem, derekát simogatva szemeztem vele. Nem volt szükség szavakra, ahogy homlokát az enyémnek döntötte, csak csendben kiélveztük egymás közelségét, gyengéd érintések közben.

- Már most érzem, hogy este találkozni fogok Vadóckával - vigyorodtam el szemtelenül, miután érzékeltem megremegő szusszanását combjának simogatására.

- Ha gúnyolódsz rajtam, akkor ez egyszersem biztos - húzódott el megjátszott duzzogással, de ajkain egy mosoly játszott. Minden egyes mozdulatán látszott, hogy borzalmasan kíván engem.

Mielőtt megszólalhattam volna, hátat is fordított, hogy kiszálljon az ölemből, viszont... Úgy kitolta a formás fenekét, egyenesen az ágyékomhoz vészesen közel csúszva, ahogy lendületet vett a feltápászkodáshoz, mintha csak az őrületben akarna kergetni. A vászonnadrág anyagán ekkor át is ütött alsóneműjének szegélye, ez különösen erősítette bennem a késztetést, hogy kimondjam azt, amit egyébként nem tettem volna.

- Ribanc - markoltam rá csípőjére gyorsan, hogy ne tudjon kiszállni az ölemből, az alsó ajkamba harapva, még mindig hitetlenkedve mértem végig alakját.

- Mit mondtál? - nézett rám hátra a válla fölött felemelt szemöldökökkel. Hehe... Az arcára volt írva, hogy imádta ezt hallani tőlem.

- Jól hallottad - csaptam rá combjára egy félmosollyal, amire egy nagy szusszanással vett erőt magán újra, ezúttal hagytam felállni.

- Csak szakmai ártalom, édesem - villantott felém egy sejtelmes mosolyt, majd csak visszament a konyhába, töltött magának még egy pohár narancslevet.

- Úristen, ez a kanapé kényelmesebb, mint az eddigi összes ágy összekombinálva, amin valaha aludtam - nevettem fel, ahogy én pedig leheveredtem az ülőalkalmatosságra, pár pillanat múlva szerelmem is ellazultan nyújtózott ki mellettem.

- Azt hiszem, jó helyet választottam - hunyta le szemeit megint, de... Nem akartam, hogy aludjon. Már pont megszólaltam volna, amikor felemelte mutatóujját. - Mielőtt a szundim útjába akarnál állni, csak szólok, hogy az éjjel egy percet sem aludtam, annyira izgultam a mai nap miatt - mormolta már szinte félálomban.

- Na jó. Hozok egy plédet, rendben? - simítottam meg frufruját, pár másodpercig gyönyörködtem a Bermuda-háromszögben, majd miután rácsapott a kézfejemre, fel is tápászkodtam.

Gondoltam, egyúttal akkor a táskáinkat is felviszem a szobánkba, alaposan körbenézve haladtam felfelé, odafent pedig a galériából figyeltem a kicsikémet. Ahogy összekuporodott a hatalmas kanapén... Szinte elveszett benne, olyan aprónak tűnt. Aranyos. Három helyiség helyezkedett el az emeleten, így benyitottam a legközelebbibe, ez egy gardrób volt, meg is láttam egy összehajtogatott, fehér plüssplédet. Leraktam a padlóra a csomagjainkat, majd kisétáltam a korláthoz. Egy szemtelen mosollyal figyeltem, hogy milyen békésen pihenget, majd innen fentről dobtam le neki a takarót.

- Istenem, Son Hyunwoo! - kapott a mellkasához ijedtében, nem is látott hirtelen, hogy honnan érte a „támadás", csak azután kapta oda a fejét, miután elnevettem magam.

- Szívesen, Csipkerózsikám - dobtam neki egy csókot, amire ugyan egy szarkasztikus szemforgatással reagált, őszintén, szerelmesen elmosolyodott.

Még megnéztem, ahogy teljesen belekuckózott a meleg, puha mennyországba, amit a pléd nyújtott, majd benyitottam a második helyiségbe is, ez volt a fürdőszoba. Természetesen ezt is ugyanolyan luxus jellemezte, akkora volt a zuhanyzó, hogy simán elfér benne egy pár, az a pár pedig majd mi leszünk, este. Már alig vártam...

A hálószobát most nem néztem meg, mivel megütötte a fülemet a nappali felől érkező imádnivaló horkolás. Akkor tényleg nagyon fáradt lehetett, pedig egyáltalán nem látszott rajta, sőt. Kisimultnak tűnt. Le is siettem hozzá, majd óvatosan bebújtam mellé, hátulról ölelve őt vigyáztam álmát. Már valamennyire érződött a fűtés hatása, de még hűvös volt idebent, így kellemes volt a takaró ölelésében melegedni. Nem tudtam eldönteni, hogy mennyi idő telhetett el, kezdtem elzsibbadni abban a pozícióban, amiben eddig voltam, így egy kis helyezkedés után a hátamon fekve pillantottam körbe. A szemeim megállapodtak a csodás kilátáson, a sötét felhők pedig eszembe is juttattak valamit. Holnapra esőt ígértek az időjósok... Akkor teljesíthetem a kívánságát.

- Szívem... - fordult felém egy kis nyöszörgés közben Kihyun, látszott rajta, hogy tényleg szüksége volt erre a húsz percnyi pihenésre. - A sofőrnek kell majd szólnom, szóval el kéne döntenünk, hogy mit szeretnénk vacsorázni. Holnap én fogok főzni - hajtotta fejét vállamra, tenyerét pedig hasamra simította. Rögtön tudtam mit kell válaszolnom.

- Igazi olasz pizzát? - vetettem fel az ötletet egy félmosollyal. Ez is szerepelt a listáján... Mert még sosem kóstolta, de nagyon szeretné. Őszintén szólva, én is nagyon megkívántam.

Természetesen nagyon megörült ennek, csak pár pillanattal később változott át a gyermeki boldogság az arcán sejtelmes somolygássá. Valószínűleg ekkor esett le neki, miért is kértem azt, amit. Hirtelen öleltem át, tincsei közé vezettem ujjaimat, így kissé dominánsan húztam hátra őt, hogy rám nézzen. Az arckifejezése alapján talán túlságosan is tetszett neki a határozottságom...

- Ma este eljössz velem egy randevúra, kedvesem? - mormoltam halkan, szavaimra pedig kezdett kipirosodni. - A helyszín az ebédlő - tettem hozzá bele-belenevetve. A közelségéből adódóan éreztem, hogy mennyire hevesen dobogott a szíve...

- Hmm, akkor készülődnöm kell - kuncogott halkan, majd félig lehunyt szemekkel hajolt közelebb, olyan gyengéd csókot nyomott ajkaimra, hogy szinte olvadozni kezdtem.

- És nem is kell vele sietned, hétkor találkozzunk idelent - pusziltam homlokára egy széles mosollyal, majd meg is paskoltam derekát, ezzel jelezve, itt az ideje tényleg neki látni az előkészületeknek.

Spontán jött az ötlet, de úgy éreztem, hogy nagyon jól fog elsülni. Így legalább nem feleslegesen hoztam annyi drága inget... Elkértem Kihyuntól a sofőr telefonszámát, majd amíg én beszéltem a férfival, a szerelmem magához vette a táskáját, és eltűnt a fürdőszobában. Megbeszéltük, hogy hét órára érkezzen meg a pizza, addig én előkészítettem a terepet. Nem voltam túl rutinos a romantikus asztaldekorációban, de megterítettem, előkészítettem két gyertyát is, aztán még a kávézóasztalra is kihelyeztem párat. Ahogy egyre sötétedett odakint, automatikusan bekapcsoltak a melegfehér fényfüzérek, amelyek a kerti sövényeken húzódtak végig, ezzel igazán mesés hangulatot varázsolva. A konyhából nyílt még egy helyiség, kíváncsian nyitottam be, odabent egy akkora italgyűjteménnyel találtam szemben magam, mint amiket csak az erre specializálódott üzletekben láttam eddig. Hát... Nem akartam, hogy ma lerészegedjünk, de azért kikészítettem egy vörösbort, a teríték részévé tettem. Egy nagy szusszanással álltam meg a konyha közepén. Elkészültem. Kihyunom viszont azóta sem jött ki, vagyis én nem vettem észre... Én is szerettem volna még rendbe szedni magam, tekintve, hogy közeledett az időpont, így fellépcsőztem, bekopogtam a fürdőbe.

- Itt vagyok, de ne gyere be! Majd csak a randin láthatsz meg - érkezett jókedvű kuncogás a hálószoba felől, amire az egész testemet elöntötte egy kellemes bizsergés. Amióta először el akartam vinni vacsorázni, nem tudtuk megvalósítani...

- Jól hangzik - vigyorodtam el, aztán utam a gardróbhelyiségbe vezetett. Átkutattam a ruháimat, ki is vettem a kedvenc fekete ingemet, amit sikerült szépen belehajtogatnom a táskába, így nem gyűrődött össze.

Nadrágszempontból nem volt túl sok választásom, hiszen tényleg nagyon siettem pakoláskor, kicsit meg is lepődtem, amikor a kezembe vettem azt a szintén fekete öltönynadrágot, amihez kantárok is tartoztak. Ebben biztosan tetszenék Kihyunnak, hisz nem volt rajtam, amióta ismerjük egymást... Nem is gondolkodtam tovább, most én foglaltam el a fürdőszobát. Átöltöztem, úgy fésültem a hajamat, ahogy a kedvesem annyira szereti, majd az ingujjaimat felgyűrve indultam lefelé. A karórámat figyelve sétáltam fel-alá a tágas nappaliban, egyre hevesebben dobogott a szívem, ahogy közeledett a hét óra. Hamarosan meg is csörrent a telefonom, a kabátomba belebújva siettem ki a sofőrhöz, elintéztük az anyagiakat, majd a két doboz pizzával tértem vissza a mi kis menedékünkbe. Öt perc múlva már az összes gyertya apró lángjával adott némi plusz világosságot, miután a lámpák fényerejét úgy állítottam, hogy kellemes fényviszonyok uralkodjanak, a még langyos pizzák az asztal közepén várták, hogy elfogyasszuk őket, a poharakat is megtöltöttem néhány kortynyi borral.

Éppen a kanapé előtt ácsorogtam a galériát nézve, amikor megrezdült a telefonom.

„Mehetek? hihi" - írta üzenetben az én kincsem, hangtalanul nevetve küldtem neki egy igenlő matricát, majd borzalmasan izgulva vártam, hogy kinyíljon a hálószoba ajtaja.

Amikor ez megtörtént, a szívem valósággal kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam szendén mosolygó szerelmemet. A haja még puhábbnak tűnt, mint eddig, szemeit füstössé varázsolta, mattos, halványan szilvaszínű ajkaiból arra következtettem, hogy a pénzből új, minőségi sminkcuccokat is vásárolhatott. Egy mesh anyagú fekete hosszúujjút viselt, mint amilyet egyszer korábban, viszont ez enyhén csillogott. Fölötte volt egyébként egy szintén fekete, laza szabású ing, amit nem gombolt be teljesen, csak körülbelül a feléig. A nadrágját nem cserélte le - legnagyobb örömömre, - ahogy pedig az inget betűrte, észbontóan mutatott alakja, a csípőjének a vonala. Nem igazán jutottam szavakhoz, a lépcső aljához lépkedve néztem fel rá, őszinte csodálattal, ahogy elindult lefelé. Amint elég közel ért, nyújtottam neki kezemet, egyenesen a karjaimba sétált, meglehetősen félénknek tűnt. Hiába álltam a földön, ő pedig két lépcsőfokkal feljebb, még így is szinte egymagasságban voltunk.

- Köszönöm, hogy vagy nekem - nyögtem ki csak ennyit hirtelen, ahogy szorosan átöleltem derekát, arcomat pedig nyakába temettem. Hmm... Isteni volt az illata.

- Ne mondj ilyeneket, már egyébként is zavarban vagyok, hogy egy ilyen úriember visz ma engem randizni - kuncogott halkan a nyakamat átölelve.

- Remélem tetszik - mosolyodtam el, ahogy leemeltem őt a lépcsőről, és kézen fogva elindultunk az étkező felé.

- Hyunwoo... - kapott a szájához, ahogy meglátta a gyertyafényes vacsorát. Boldogan néztem le rá, hajába puszilva dörzsölgettem meg felkarját. Láttam, hogy mennyire meghatódott...

A frusztráció, a feszültség kézzel tapintható volt közöttünk egész vacsora alatt. Egymással szemben ülve fogyasztottuk el a nem éppen tipikus, elegáns randikra jellemző ételt, folyamatosan szemezve, párszor kezet is csókoltam neki, úgy éreztem, hogy a bókjaim nem voltak elegendőek, tettekkel is ki akartam fejezni felé őszinte csodálatomat. Evés után koccintottunk, szigorúan csak két kortyot ittunk, majd az asztaltól felállva nyújtottam kezemet gyönyörű kedvesemnek.

- Felkérhetlek egy táncra? - mormoltam halkan, ahogy belesétált karjaimba, arca pedig imádnivalóan kipirult. Ma egészen jól haladtam az álmainak megvalósításával...

Nem szólt egy szót sem, hagyta, hogy a nappali közepére vezessem, majd a nyugodt csendben átöleltem derekát, Kihyunom vállaimba kapaszkodva hagyta, hogy irányítsak. Lassúzni kezdtünk, pont úgy, ahogy megálmodta. Bár nem volt szükség zenére, ahogy csodálattól csillogó szemeiről ajkaira csúszott a tekintetem, eszembe jutott az a dal... Amit nekem énekelt. Amivel elérte, hogy ne tagadjam az érzéseimet felé. Halkan, bele-belemosolyogva dúdolni kezdtem füle mellett. Valószínűleg tetőtől talpig libabőrös lett, kezecskéi megrezdültek vállaimon, majd hirtelen ragadta meg a kantárokat, úgy húzott oda egy igazán szenvedélyes csókra. Szinte beleszédültem, annyira heves volt, felnyüszögve hajolt el, tekintete izzott a mérhetetlen vágytól, ami az előbbi miatt engem is ugyanúgy átjárt. Kezemet megragadva indult fel a lépcsőn, amikor benyitott a félhomályos szobába, szemeim rögtön megakadtak a selymes, krémszínű ágytakaróval letakart hatalmas ágyon, illetve az azzal szemben lévő méretes tükrön. Hmm... Egy pillanatra elgondolkodtam, de... Már nem bírtam tovább várni. A kedvesem teste pedig azért égett, hogy végre a magamévá tegyem, így még azelőtt elkezdtem megszabadítani őt ruháitól, hogy odaértünk volna az ágyhoz. Zihálva kaptam fel már csak alsónadrágban és a mesh anyagú felsőben lévő Vadóckát, kiéhezve dobtam le az ágytakaróra, fölémászva kezdtem csókolni, harapni nyakát. Ma egyáltalán nem volt oka rá, hogy visszafogja a hangját, ezzel pedig ő is tisztában volt, mert már csak ennyire is egy édes nyögéssel reagált. Hamarosan felült az ágy szélére, én pedig lábai közé térdeltem. Még nem csináltam ilyet ezelőtt, így különösen izgatott voltam, ahogy fehérneműjét is eltávolítottam. Combjait simogatva borítottam be lágyan cuppanó csókokkal erekcióját, majd elkezdtem a számba fogadni, a hajamat markolva rezdült össze. Úgy éreztem, hogy lángol az arcom, miközben lassú mozgásba kezdtem, minden egyes alkalommal megszívva makkját, egyre elvékonyodó hangjára kipirulva pillantottam fel rá. Azt hittem, hogy engem néz, de... Minket nézett, a tükörben. Elhúzódtam merevedésétől, combjára csókolva kezdtem feltápászkodni a padlóról. Újra ledöntöttem őt a matracra, miután az utolsó ruhadarab is lekerült róla, elkezdte kigombolni az ingemet. Ah... Annyira türelmetlen volt. Mondjuk... Most különösen érzékenyen reagált minden egyes ingerre, bizonyára tényleg nagyon vágyott már rám.

- Látom, felkészültél - csókoltam nyirkos vállgödrébe, miután már egy ideje ujjaimmal készítettem őt elő, ekkor láttam meg, hogy az éjjeliszekrényre kikészített egy tubus síkosítót.

Oda is nyúltam érte, majd... Inkább nem húztam tovább az időt. Kicsit kezdett olyan érzésem lenni, hogy már csak attól el fogok menni, hogy mennyire izgatóan sóhajtozott az érintéseim miatt. Meg a látvány is egészen hozzájárult az egyre erősödő, kellemes bizsergéshez az alhasamban.

Széttárt combjai alá nyúlva pozícionáltam be síkos férfiasságomat, majd halkan nyögve nehezedtem rá, ahogy tövig belécsúsztam. Ehhez a mámorhoz semmi sem volt fogható, amit ez a szorító forróság nyújtott...

- Ah... Szerelmem... - nyögött fel nyakamat átkarolva, majd ahogy az első, lassú és elnyújtott lökés után mozogni kezdtem, le sem vettem szemeimet Kihyunom arcáról. Most bizonyára sokkal inkább volt élvezetes, mint fájdalmas, a kelléknek köszönhetően nagyon könnyen tudtam tartani azt a gyors tempót, amitől annyira édesen, magas hangon nyögdécselt.

Most tényleg nem fogta vissza magát, gátlástalanul adott hangot élvezetének, olykor még rá is mozgott férfiasságomra. A haja közel sem volt annyira rendezett, mint a randink alatt, szemei ködösek voltak, a rúzsa pedig bármennyire is volt csókálló, így is elkenődött valamennyire. Már éppen az utolsó hajrára készültem, amikor egy pillanatra lelassítottam, mert helyezkedtünk egy kicsit, fel is tűnt, hogy megint a tükör felé tévedt a tekintete. Hmm... Te akartad, kicsikém. Kihúzódtam, majd miután négykézlábra parancsoltam őt a tükörrel szemben, mögé térdelve hatoltam belé újra. A kíméletlen mozdulatra elnyíltak ajkai, szemeit összeszorítva hajtotta le fejét, én viszont hátára hajolva öleltem át, egyik eddig mellkasát ölelő kezemet feljebb vezettem, torkára fogva kényszerítettem arra, hogy visszatükröződésünket figyelje. Nézd csak, hogy mennyire mocskosul gátlástalanul élvezed... Úgy elmondtam volna ezt neki, de... Maga a helyzet, ahogy fojtott nyüszítéssel forgatta szemeit, és a teljes látvány miatt is vállába harapva fogtam rá másik kezemmel merevedésére, nem tudtam tovább várni, az orgazmusig hajszoltam magunkat. A végéhez közeledve egyre hangosodott zihálásunk, először Kihyun élvezett el, az összeránduló izmai hatására pedig én is a csúcsra értem. Ahogy kihúzódtam belőle, le is dőlt az ágyra, vigyorogva, szétfolyt szemsminkkel, kicsöpögött nyállal, még mindig remegve invitált egy összebújásra.

- Elképesztő vagy - csókoltam mellkasára, majd kezét megfogva húztam oda magamhoz, kényelmesen belesüllyedtünk a puha párnákba, ahogy pedig bőrét cirógattam, nehéz volt eldönteni, hogy a selyemtakarót, vagy a kedvesemet érintem épp.

- Mintha azt mondtad volna, hogy többször nem hagyod, hogy elfolyjon a szemsminkem - vigyorodott el belepihegve mondatába, arcomra pedig egy elégedett mosoly fagyott. - Kipipálhatod a harminckettes pontot - szusszant egy nagyot somolyogva, az eufórikus pillanatok után hirtelen nem is tudtam, hogy mire gondol.

Aztán leesett. Addig pont nem jutottam el. Elképedve néztem a túloldalon lévő éjjeliszekrényre, ahol ki volt készítve a lila könyvecske, még egy toll is ott hevert mellette. Nem szóltam egy szót sem, felültem, magamhoz vettem, gyorsan átlapozva kerestem az említett oldalt. Hitetlenkedve csóváltam fejemet, miközben a még mindig remegő kezemmel egy hullámos pipát rajzoltam az alábbi sor mellé:

„32. Tükör előtt szexelni Hyunwooval"