Elgondolkodik, majd biccent egyet, és rám néz.
- Azt hiszem, egy cipőben evezünk, már ha érted, mire gondolok!
- Persze...egyikőnknek sem volt könnyű.
- Igen, ez igaz! Habár..most mindkettőnkről leszálltak.
- Ühüm, igen - motyogom.
- Téged hagynak a darab miatt...engem meg...
- Téged meg?
- Engem nem tudom, miért nem piszkálnak! Vagyis...van egy sejtésem, miért, de azt hittem, amiatt már nem bántanak!
- Oh... - bólintok rá.