A bejárati ajtón bemegyek, aztán be is zárom azt. Sóhajtózva lekapom a cipőmet, meg az iskolai egyenruhám zakóját.
- Somin... - szólal meg egy hang a semmiből. Felnézek...apám ott ül a konyhában az egyik széken. - Mi a baj?
- Semmi, apa - vonom meg a vállamat.
- Nekem viszont van! - áll fel mérgesen.
- És mi lenne az?
- Az osztályfőnököd hívott!
- És? Csodásak a jegyeim!
- Azok igen...de mi ez az aromantikusság???
- Az vagyok! - dünnyögöm.
- Dehogy vagy az! Csak megviselt téged az anyáddal való válásunk!
- Ne kezdd te is! - motyogom.
- Amúgy is...