- Érzéseim vannak irántad, és nem barátiak!
- Mi van? - állok fel.
- Azt hiszem, tetszel! Kiskorom óta így érzek, csak nem mondtam el! - mondta. Próbálok lenyugodni, de nem megy.
- Te tényleg belém szerettél?...Jun, aromantikus vagyok, nem táplálok senki iránt ilyesfajta érzelmeket! Értsd már meg!...Hihetetlen vagy, Choi Yeonjun... - rázom meg a fejemet. Egy gyerekkori barát hogy lehet ilyen?!
- BOCS, HOGY SZERETLEK TELJES SZÍVEMBŐL!!! - ordítja válaszképpen. - CSAK A SZÜLEID MIATT VAGY AROMANTIKUS! A VÁLÁSUK MIATT!
- Én most megyek - dünnyögöm idegesen.
- Nem! - szalad elém.
- Jun, menj arrébb!
- Nem - fogja meg az alkaromat.