Hozzám szól Yeonjun...köszön. Válaszolok neki, majd pedig elindulok. Ő pedig követ.
- Mi az? - fordulok vissza hozzá.
- Nem lehetünk megint barátok?
- Ch...nem elég neked Yuna meg a többi? - nevetem el magamat.
- Ne már, Somin - komolyodik el.
- Én erre nem érek rá, szia! - intem indulás közben.
Vajon jól van? Reméljük...kiskorában a szüleit egyáltalán nem érdekelte, mi van vele, sőt nem volt nekik könnyű. Azóta csak megjavultak ezek a dolgok~