Lefagyva álltam még mindig ugyanott. Yeonjun elkergette ezt a Yunho gyereket. Felém fordul.
- Biztos, hogy megvagy? - mosolyog rám. - Nyugodtan bemehetünk a doktornőhöz.
- Nem akarok...jól vagyok!
- Nem ijedtél meg?
- Ha őszinte akarok lenni, akkor de...köszönöm! - leültem a földre.
- Semmiség...barátok vagyunk, igaz? - térdelt le elém.
- Tudod mit...talán lehetünk azok!
- Tisztában vagyok vele, hogy dühös vagy, amiért a lányok elpletykálták...de az a Beomgyu gyerek is tehet róla.
- Azóta is utáljuk egymást Beomgyu-val, ne aggódj!
- Hm...figyelj, sajnálom, nem kellett volna, hogy ez a hír elterjedjen rólad, többet érdemelsz ennél, hiszen csodás ember vagy! Teszek róla, hogy ne tagadjanak ki!
- Oké, mostmár végképp belemegyek a baráti ajánlatodba! - vigyorogtam.